Széljegyzet: Marad a remény…
„Húsvét az élet hite, az örök élet reménysége és az isteni szeretet ünnepi átélése. A keresztény szokások mellett az ünnepkör a tavasz eljövetelét, annak fokozott várását jelentette mindig is, ahol a természet megújul, kivirágzik és egy új élet megkezdődik benne.
Újabb háborús húsvét elé nézünk, ez már a harmadik az orosz–ukrán háború kitörése óta. Bár Kárpátalja továbbra is a béke szigete, itt sem múlnak el napok úgy, hogy valami ne emlékeztessen arra, hogy háborús országban élünk. Az ember alkalmazkodik ahhoz a környezethez, amiben él, de ezt lehetetlen megszokni. Egyfajta háborús fásultság vesz minket körül. Az ünnepek remek alkalmat adnak arra, hogy kiszakadjunk egy kicsit a hétköznapi problémák monotonitásából, az elmúlt két évben ránk szakadt nyomorúságunkból. Az ünnepek alkalmával igyekszünk elhessegetni ezeket a negatív gondolatokat. A húsvét egyben családi ünnep. A szétszakított családoknál idén is lesznek hiányzók, vannak, akik ez évben is családjuktól a távol ünnepelnek. De hatalmas fájdalommal néznek szembe azok, akik a háborúban vesztették el gyermeküket, férjüket vagy édesapjukat. Elkerülhetetlen aggodalom ejti rabul azokat a családokat, melyek valamelyik tagja a fronton harcol.
A húsvét jelképei alapvetően két dologra emlékeztetnek. Az egyik Jézus Krisztus halála és feltámadása, mellyel a keresztény hit szerint Isten fia megváltotta az emberiséget bűneiből, és ezzel a példa nélküli csodával az új és örök élet reményét és lehetőségét adta az emberiségnek. Ez a hit ma is sokaknak jelent lelki és szellemi támaszt a legmélyebb, legnyomasztóbb félelem, a bizonytalanság, a halál és az értelmetlen elmúlás gondolata ellen. Sajnos ilyen gyötrő gondolatok fogságában próbálunk az ünnepre hangolódni.
Kimondani is sokkoló, közel 800 napja várunk a csodára, a háború befejezésére, hogy visszakaphassuk a megszokott, békés életünket. Addig is kapaszkodjunk az ünnep alapvető üzenetében: van feltámadás, van reménység.”
Fotó: KISZó
Eredeti írás: Szabó Sándor
