Kós Zoltán 
Egyperces őrületek – Egyenruhareform (18+)
Új egyenruhák bevezetését tervezi a NATO.
Mint ismeretes, az Észak-Atlanti Szövetség, fennállásának 75. évfordulóján nem tudott az ezen szervezetbe tömörített országok polgárainak megnyugtatására alkalmas üzenetet közvetíteni. A tagállamok békéért sóvárgó lakói soha nem érezték még ennyire veszélyesnek a politikai és gazdasági helyzetet. A világszerte elszabadult infláció, az USA időről-időre befuccsolt Közel-Keleti kalandjai, az iraki és líbiai diktatúrák hazugságokra alapozott megdöntése, az űr, mely az instabillá váló térségekben felerősödő fundamentalista mozgalmakat hozott, az európai háború elhúzódása, s ezzel egyidejűleg a BRICS megerősödése olyan érzelmi hullámokat gerjeszt az EP választások előtt a Nyugat-Európa-i lakosságban, melyeket a hideg háború során sem tapasztalhattak meg.
A kerek évforduló alkalmából a NATO tagállamok vezetői eldöntötték, hogy hadisikerek és biztonsági komfort híján a régi recepthez nyúlnak, s egyenruha reformot vezetnek be, mely véghezvitelére tendert hirdettek a tagállamok tervezői és ellátói között.
A kiírás szerint olyan egységes egyenruha bevezetése a cél, mely minden szövetséges katona számára azonos kényelmet, biztonságot, és társadalmi tiszteletet nyújt, valamint nemzetektől függetlenül kifejezi a NATO-hoz tartozás egyetemes jellegét.
A mellékelt képen a NATO Közös Uniformis Partnerségi Integrációja, röviden NATO-KUPI delegáltjai láthatók, amint a Burda szabásmintát tanulmányozzák. Megjegyzendő, hogy itt a „burda” nem a közismert szabás-varrás folyóiratot jelöli, hanem a nemzetközi egyenruha szabvány rövidítését (Bureau Uniform Real Deffends-Attacs). Mindkét szakember évtizedeket töltött az egyenruhaiparban. Ladiszlausz tábornok még a Varsói Szerződés Nemzetközi Egyenruhaművészeti Akadémiáján kezdte tanulmányait. Fő tantárgya a raktárra készült termékek tervezési folyamatainak áttekintése, valamint az egyszer használatos cipőfűzők minőségi követelményeit rögzítő általános szabályzat korhoz alkalmazkodó aktualizálása volt. A diploma megszerzése után pár évnyi szolgálatot követően a vezérkar javaslatára elvégezte a távolkeleti hadviselés öltözködési eltéréseiről szervezett továbbképzést is. Az új blokkok kialakulása során végig a helyén maradt, még akkor is, amikor az egyenruhák mennyiségét, a megszűnő hadseregek miatt nem gyarapítani, hanem csökkenteni kellett. Közel egy évtizedet szolgált a zubbony égető, és a nadrág daráló területen, de időnként besegített a kabát, köpeny és sátorlap megsemmisítő szférában is.
Segítője, Koszoltanis jesaul (a yesaul a kapitánynak megfelelő rendfokozat az egyenruhahaderő táblájában) már az új rendszerben került az uniformis szakmába. A bologna-i rendszer alapszakjaként gimb-gomb diplomát szerzet, melyet aztán kiegészített a pityke-patent mesterképzéssel. Nemzetközi tapasztalatait a tengerentúlon szerezte a rövid ideig tartó viselésre tervezett védőfelszerelések és kegyeleti öltözetek posztgraduális iskolában, valamint a „barátságos fekete zsákok hazaútra” címen folytatott esti tagozaton.
Beadott újításuk ötlete a NATO korszerű hadviselésének struktúrájába illeszkedő változtatásokra támaszkodó, megjelenésében hagyományőrző, de a beépülő technológiában a gazdaságosságot szem előtt tartva fogant meg. Lényege, hogy a felhasznált textíliák két oldala más színű. A külső egységesen töredezett szürke-zöld, hogy a terepen való rejtőzést támogassa, míg a belső rész egységesen fekete. A színeket gyorsan fakuló, gyenge festékek biztosítják, hogy a harctéri alkalmazás során a különböző kopottság miatt vegyes megjelenést nehezebb legyen az ellenségnek felderítenie, mint az egységesség által képviselt nagyobb tömböket. Maguk az alegységek is terepmintázatot képeznek, nem csak az uniformisok rajzolatai. A másik újítás, hogy a kiszabott darabokat vékony cérnával és nagy öltésekkel rögzítik egymáshoz. Ezzel mind anyagköltséget takaríthatnak meg a hadseregek, mind az összeállításra fordítandó időt.
A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy az így összerakott felszerelés semmiben nem marad alatta a korábbi, akkurátusan kivitelezett, erős varrásnak, ugyanis a NATO háborúiban a katonák olyan rövid ideig harcolnak a frontokon, hogy a ruhák tartóssága már egyáltalán nem szempont, az utolsó 30 év haditapasztalatai alapján legtöbbjük el sem ér a hadszíntérre, már odaútban elsüllyed a hajó, lezuhan a repülőgép vagy a vonatokon elpusztulnak a katonák, távol a frontoktól.
Van másik fontos előnye az elgondolásnak. Amennyiben a ruha tartósabb lenne, mint ameddig a katona kihúzza a csatatéren, ha még egyben marad a viselője halála után is, akkor egyszerűen kifordítva kell ráadni és máris elő van készítve a katonai tiszteletadással lefolytatandó kegyeleti eljáráshoz.
A már egyáltalán nem serdülő korban lévő Észak-Atlanti Szövetség így többszörös korszerűsítésen mehet keresztül. Az egységes egyenruhákban megnyilvánuló összkép csökkenti a nemzetek, a haderőnemek és a fegyvernemek közötti rivalizálást, a szakmai sovinizmust, a nacionalista elhajlásokat. A gazdaságosabb gyártás megtakarítást jelent a NATO kiadások terén, a rejtő színek változatossága emberéleteket kímél meg, míg a kifordítom-befordítom eljárással minimalizálhatók a temetési kiadások.
A védelmi szervezet tervei persze nem torpannak meg a jelenlegi újításoknál. Már komolyan felmerült az egyszerhasználatos fegyverzet és a frontra el sem érő haditechnika gyártására irányuló ötletek körvonalazása. Ezzel is dollármilliárdokat takarít majd meg a NATO a tagországok adófizető polgárai számára.
Donki 3olte
About the Author
Nagy István 
