szerkeszto 
„2026-ban a NASA egy férfit és egy nőt küld a Holdra. Az űrkutatók már erre a nagy misszióra rákészülve agyalnak azon, hogyan őrizhetik meg a jövendőbeli Hold-telepesek fizikai erőnlétüket, testsúlyukat, izomtömegüket. Egy új vizsgálatban a motorosok halálfalát vizsgálták futásra, és arra jutottak, egy ilyen halálfal jellegű épület a holdi lakásoknak is jó forma lenne.
A Royal Society Open Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint ha a Hold jövendő telepesei naponta végeznének sprintelő futást, ellensúlyozhatnák a Hold alacsony gravitációs környezetét, ami különböző egészségügyi problémákat okozhat. Ez a vizsgálat már ráfordulás a NASA 2026–os Hold-küldetésére, aminek célja, hogy a bolygón állandó bázisokat hozzanak létre a Mars-expedíciók támogatására.
Az Apollo-program vége, 1972 óta nem jártak emberek a Holdon, de két év múlva a NASA Artemis projektje megint megkísérli egy férfi és egy nő Holdra szállítását. A holdi telepesség romantikusnak tűnhet, de nem könnyű kenyér, hiszen elég élelem, víz, oxigén kell a túléléshez. Ezekben egyelőre szűkölködik a Hold. Ráadásul az ott lévő űrhajósoknak és kalandoroknak egészségesnek, erősnek is kell lenniük, és alkalmazkodniuk kell a földitől idegen körülményekhez. A Holdon lévő gravitáció csak egyhatoda a Föld gravitációjának, és mivel
AZ ŰRHAJÓSOKNAK NEM KELL MINDEN NAP MEGKÜZDENIük A GRAVITÁCIÓS ELLENÁLLÁSSAL, IZOMTÖMEGÜK ELSORVADHAT, CSONTSŰRŰSÉGÜK CSÖKKENHET, HAJLAMOSAK LEHETNEK A SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEKRE.
A különböző égitesteken eltérő gravitációt egyébként néhány éve látványos videóban szemléltette James O’Donoghue űrkutató, amiben az látható, hogy egy 1 kilométeres magasságból ledobott kosárlabda mennyi idő alatt éri el az adott bolygó felszínét.
A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) az űrhajósok zéró gravitációjú futópadon edzenek, miközben egy hevederhez vannak rögzítve, de még ez sem közelíti meg a földi futást, melynél le kell győzni a gravitációt. A halálfal függőleges építmény, amiben a bátrak (például a végzettel dacoló indiaiak és a francia fenegyerek Guy Martin) motoroznak, dacolva a tömegvonzással. De ha ebben futni próbálnánk, biztos, hogy nem sikerülne, nem tudnánk annyira gyorsan mozogni, hogy megküzdjünk a gravitációval és a falon maradjunk. A Holdon azonban sokkal gyengébb a vonzás, ezért merült fel, hogy talán ott sikerülne.
Hogy megy a Holdra?
A tudósok egy vidámparkból béreltek halálfalat, a közelében felállítottak egy teleszkópos darut, ami az önként vállalkozók súlyát tartja meg. Így a súlyuk 83 százalékkal kevesebb volt, ilyenek lennének a Holdon. Az önkéntesek a 30 méter kór kerületű halálfalat körülbelül 20 km/órás sebességgel futották körbe, és a kis gravitációs erő miatt fenn is tudtak rajta maradni. A halálfalon futás bizony nagy segítség lehet a csont sűrűségének és az izom tömegének megőrzésében, és az is kiderült, elég naponta kétszer, néhány percig végezni a jó kondíció fenntartásához.
Ez mind örvendetes, de hogy kerül egy ilyen nagy építmény, mint a halálfal, a Holdra? Egy ekkora henger mozgatása az űrben nem lenne egyszerű, ahogy a helyszínen történő felépítése sem. De ha a telepesek otthonai eleve ilyen henger formájúak lennének, akkor az űrhajósoknak csak szaladgálniuk kellene a házak falai között. Naponta néha körbefutnák a házukat és máris fittek maradnának. Ez jól hangzik és nem is nézne ki rosszul, de mégsem mindenki lelkes a holdi halálfalakat illetően.
Vannak olyan kutatók, akik inkább kevésbé helyigényes módszerekre esküsznek, például a feltekerhető és felfújható mandzsettákra, amelyek a végtagokat összenyomva korlátozzák a véráramlást edzés közben. Az ehhez hasonló mandzsetták szolgáltak egyébként régen a vizelet összegyűjtésére, 3 méretben álltak rendelkezésre, de a szóbeszéd szerint a NASA-nak meg kellett változtatnia a méretek nevét, mert az űrhajósok nem szívesen választották a Smallt, a kis méretet.
Korábbi földi vizsgálatokban kimutatták, hogy ha a véráramlás korlátozott, akkor az izomra, a csontra és a szívre olyan jól hat a közepes intenzitású és rövidebb edzés, mintha nagy intenzitású és hosszabb edzést végeznénk. Vagyis a véráram korlátozása ezekkel a mandzsettákkal pozitívan hathat az űrhajósok egészségére. Ha csak rövidebb és könnyedebb gyakorlatokat is végeznek, az is igen hatásos lehet, vagyis nem lenne szükség a nehézkesen felállítható, szállítható halálfalra.”
Címlap fotó: © Technológia: Index.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
