„Nekünk a műholdak a drága kincseink” -

Kövess és lájkolj minket:

„Nem tudjuk bizonyítani, hogy léteznek földönkívüliek, de azt sem, hogy nem. Készülhetnek olyan felvételek, amelyek megnehezíthetik az állásfoglalást a kérdésben – mondja Horváth Attila alezredes, a Honvéd Vezérkar Képességfejlesztési Iroda osztályvezetője. Az alezredes arról is beszélt, hogy van egy magyar fejlesztésű műhold, a Vireo, amely a mesterséges intelligencia űrbéli használatát teszteli. Csak megadják a célt, a műhold munkájába pedig nem szól bele ember. Elsőként azonban felidézte az űrműveletekkel foglalkozó osztály megalakulásának körülményeit.

A Képességfejlesztési Iroda a Haderőfejlesztési Program menedzsmentjét, valamint a technikai kutatás-fejlesztést és innovációt végző szervezeteket integrálta. Korábban az MH Modernizációs Intézetben munkatársaimmal kutatás-fejlesztéssel foglalkoztunk, most elsődleges feladatunk a képességfejlesztés támogatása. Négy szakmai fejlesztési osztály létezik az irodában: három a szárazföld, a légierő és a vezetés-irányítás területein, valamint negyediknek vagyunk mi, az űrképességekért felelős műholdas képességek osztálya. Nyolc honvéd szolgál itt, legtöbben híradó-informatikai területről érkeztünk.

Hogyan lehet felkészülni erre a munkára?

Én 2003 óta műholdas távközléssel foglalkozom. Dr. Böröndi Gábor vezérezredes úr mellett dolgoztam szaktanácsadóként, amikor a NATO műveleti területté nyilvánította a világűrt, és a magyar űrtevékenységek terveit is ismertették. Ezért a Modernizációs Intézetben olyan képzési programokat alakítottunk ki, amelyek a műszaki végzettségű szakembereket felkészítik a világűrrel és a műholdakkal való foglalkozásra. A most nálunk szolgáló szakemberek ebben a programban vettek részt. Ez célfelkészítés volt a mi különleges igényeink alapján. Ma már az UniSpace program keretében tanulhat hasonlót az ember, de még dolgoznak az egységes, modern űrműveleti képzési rendszer előkészítésén a honvédségnél. Az altisztekre a jövőben sok kezelői munka is várható, gondolok például szimulációs vagy adatkinyerési feladatokra. De itthon pár évet még várni kell a világűr valódi „operativizálásával”.

Mi a legfontosabb feladat jelenleg?

Tisztázni, hogy a hadviselésben az űreszközök használata nem öncélú, a többi haderőnem sikere a cél. A világűr nem önmagunkért létezik, a többi haderőnem sikeréért van. Mi őket támogatjuk, ennek érdekében együtt gondolkodunk. A közös gyakorlatokon a világűr legoptimálisabb felhasználását tanítjuk.

Milyen társosztályokkal működnek együtt?

A Képességfejlesztési Irodán belül minden fejlesztési osztállyal és a vezetéssel is együtt dolgozunk, így a szárazföldi és légierő hadfelszerelési rendszereket fejlesztő osztályokkal, a vezetési és irányítási rendszerek fejlesztőivel és még a lőkísérleti szakemberekkel is, akik az általános katonai kiképzésünkben is segítenek. A Honvéd Vezérkaron belül a legfontosabb partnereink a Híradó, Informatikai és Információvédelmi Csoportfőnökség, valamint a Felderítő Csoportfőnökség, de a gyakorlatokon való részvétel során a Kiképzési Csoportfőnökség segít minket. Fontos az együttműködés a jövőben a Kiberműveleti Parancsnoksággal, mert azűreszközöket érintő legtöbb támadás a kibervilágból jön, de az űreszközöket megtámadva a kibervilágot is meg lehet sebezni. Tágabb perspektívában a célunk az egész haderőben való jelenlét, űrműveleti szaktisztek képzése. Ennek érdekében dolgozunk ki workshopokat és készítünk majd egy tankönyvet is. Fokozatosan kell ezt kiépíteni, de büszkén jelentem, hogy a visszajelzések alapján Közép-Európában Magyarország az élen jár, a NATO-ban arányainkon felül teljesítünk űrműveleti területen.

A közös gyakorlatozást hogyan képzeljük el?

A NATO szervezeteiben minden törzsnek van egy űrműveletitámogatás-koordinátora. Ezt szeretnénk Magyarországon is megvalósítani, hisz ma már minden parancsnokságnál szükség van űrműveleti szakértőre. Eredeti beosztás mellett, részmunkaidőben is végezhető ez a szakma. A lényeg, hogy minden művelet tervezésénél gondolni kell a világűr sebezhetőségére és előnyeire is.

Mondana egy példát?

Például, ha műholdas irányítású precíziós fegyverrel mérünk csapást egy kiemelt célpontra, figyelni kell az űrműveletitámogatás-koordinátornak, hogy a navigációs rendszer képes-e azt a csapást megfelelően támogatni. A szakértő végzi a háttértámogatást, például lekér adatokat a NATO űrtámogatási központjától (NATO Space Centre). Emellett saját számításokat végez. Mindezek alapján tájékoztatót állít össze egyebek mellett arról, hogy a GPS-rendszer megbízható-e, nincs-e zavarás, kémtevékenység a műholdak körül. S hogy miért fontos ez? Nagy távolságú precíziós csapás esetén a rakéta céltévesztése súlyos következményekkel jár. Ha ez potenciális veszély a zavarás miatt, máris súlyos parancsnoki dilemma áll elő. Lőjünk többet? Fogadjuk el a járulékos veszteséget? Mondjuk le a csapást? Oldjuk meg másképp, például küldjünk be különleges műveleti erőket? A történelem dilemmái mindig ismétlődnek, csak más formában.

Mindez hogyan épül be a katonai gondolkodásba?

A NATO nagyszabású gyakorlatokon fejleszti készségszintűvé az űrműveleti gondolkodást. Ilyen volt legutóbb a Steadfast Jupiter 2023 és a Loyal Leda 2024, amelyeken 2-2 katonával vettünk részt. Az első Norvégiában, Stavangerben zajlott a Joint Warfare Centre-ben, amely a NATO egyik legnagyobb kiképzőközpontja. Lehet valaki rendkívül jól képzett technikai szakember elméletben, de a gondolkodásmód a gyakorlatokon sajátítható el legjobban. A gyakorlatokon az első feladatunk, hogy részt vegyünk egy úgynevezett „scripting workshopon”, majd néhány hónappal később jöhet a végrehajtás. A scripting workshop során összegyűlik 500-1000 ember, ahol egy forgatókönyvben visszük bele a valóság bizonytalanságát a végrehajtandó műveletbe, és az összes haderőnemnek együttesen kell incidenseket kezelni.

A gyakorlat világában megtörténhet bármi: tüntetés, kibertámadás, különleges műveleti csapás, űrrendszerekkel kapcsolatos incidensek, mindenki a saját területén könnyíti vagy nehezíti a gyakorlatozó parancsnokság munkáját. Ez folyamatos reagálást igényel. Az űrművelet például úgy jelenhet meg, hogy a bejátszás szerint a képzeletbeli ellenség egy kitalált kikötőben elérhetetlenné tette a szolgáltatásokat, a navigációs rendszert, nem működtek a hajók gyors ki-be mozgását irányító számítógépes rendszerek. Ez fennakadást okoz a logisztikában, amit meg kell oldani, hogy a fronton harcoló erők ne szenvedjenek hiányt harcanyagban, utánpótlásban. Több ezer valósághű incidenst készítünk elő, szinte egy technothriller regényt írunk meg néhányszázan. Utána a végrehajtás során ezt csöpögtetjük a végrehajtóknak, amin át kell rágniuk magukat, miközben sokat tanulnak a döntéshozatalról, a mérlegelésről, az együttműködésről.

Vannak kisebb gyakorlatok is, ahol élesben tesztelhetik a tudásukat?

A francia AsterX és az amerikai Vulcan Guard gyakorlatokban konkrétan a világűrre fókuszálunk: hogyan lehet különböző műholdtámadásokat kivédeni. Ezek nemzeti gyakorlatok, amelyekre meghívják a szövetségeseket. Ott nekünk a műholdak a kincseink, amelyeket őrzünk, de mi katonák vagyunk, ezért ha kell, feláldozzuk őket a művelet sikere érdekében. Egy példát mondok az orosz-ukrán háborúból. Léteznek olyan orosz lehallgató műholdak, például a Luch-Olymp, amely 36000 kilométer magasságban képes manőverezni. Odasodródik más eszközökhöz hallgatni a forgalmat, a földi állomások információit. Itt is van választási lehetőségünk: áttehetjük másik műholdra az információt, arrébb mozgathatjuk a műholdat, megerősíthetjük az információvédelmi és rejtjelező rendszereket, de mindez erő- és időigényes. Beleállhatunk, hogy nem érdekel a lehallgatás, nem érdekel az ütközésveszély, a műveletet támogatni kell. A lényeg, hogy dönteni kell.

Hogyan tanulnak meg dönteni?

Erre is vannak a gyakorlatok. Vannak bírálók, akik utólag értékelnek és elemeznek. A döntést is gyakorolni kell, és tanulni a visszajelzésekből: mit lehetett volna máshogy csinálni. Magányos munka a parancsnoké, mert a döntés mindig az övé, és emberileg, lelkileg olykor nagyon nehéz. A döntéshozatal alapja a cselekvési változatok felvázolása. Összehasonlítva, kijátszva őket kialakul egy összkép.

Lélektanilag mennyire veszik készpénznek a katonák az űreszközök működését? Mi történik, ha meghibásodnak a rendszerek?

Az orosz-ukrán háború ebben nagy változást hozott. A 2010-es évekig a nyugati eredetű rendszerek nagyon jól működtek, az akkori szemben álló felek tehetetlenek voltak. Mára az űrműveleti fölény lecsökkent a kelet erőivel szemben. Ezért fontos, hogy a katonák manuálisan is tudják kezelni az eszközeiket. Lehet lőni önjáró löveggel hagyományos tűzelőkészítési módszertannal, vagy navigációs rendszerrel is méterpontosan. A régit nem szabad elfelejteni! Ha nincs GPS, elő a papírtérképpel! Ugyanúgy, mint a civil navigációban, ha nincs mobil, elő az iránytűvel és a csillagokkal! Mindig van alternatíva, B-, C- és D-terv is. Ami nagyon fontos számomra, hogy a modern támogatórendszerek rettentően óvják az erőket. Kevesebb élet árán lehet sikert elérni, mert pontosabbak vagyunk. Ezért tanuljuk és gyakoroljuk, hogyan őrizzük meg a működőképességüket a haderő számára.

Mit tartogat a jövő? Az elkövetkező tíz évben mi változik az űrhadviselésben?

Változás szükséges a kritikus infrastruktúra védelmében. Olyan műholdakat kell pályára állítani, amelyek védettek a rosszindulatú károkozás ellen is. Emellett fenntarthatóbbá kell tennünk a világűr használatát. Felelősségvállalást tisztázó törvények is kellenek. Most úgy kezeljük a kozmoszt, mint régen a nyílt tengert. Ez egy olyan téma, amellyel egyre többen foglalkoznak manapság mind jogi, mind technológiai oldalon. A műholdakból nyert adatok elemzési tudománya is fejlődik, ez sokat segíthet például társadalmi változások, migráció előrejelzésében vagy éghajlati, mezőgazdasági kérdésekben. Űrhadviselés és mesterséges intelligencia a filmekben általában együtt jár.

De mi a helyzet a való életben?

Hogyan alakítja a mesterséges intelligencia a modern hadviselést, illetve a társadalom mindennapjait? Ahogy az egész világot, úgy a haderőt is alakítja. Például van egy magyar fejlesztésű műhold, a Vireo, amely MI-alapú elemző fedélzeti rendszert tesztel. Megadják a célt, a műhold munkáját pedig az MI-rendszer irányítja. Fejlesztik az MI-alapú döntéshozatal-támogatást a hadviselésben, de sok az etikai dilemma. A civil életben naponta 50-60 műholdat használunk anélkül, hogy tudnánk róla. Hogy ez össztársadalmilag mennyire fontos? Például volt egy incidens a háború első óráiban, orosz kibertámadással bénították meg az ukrán politikai vezetési rendszer által is használt Viasat K hálózatot. Az akció 6000 szélerőmű távfelügyeleti rendszerét is kiiktatta Németországban. A felhasználói eszközökből több tízezer volt egy rendszerben, emiatt okozott fennakadásokat ez a művelet a civil szférában is. Tehát a társadalmat is érintik a világűrből érkező támadások. Fontos adat, hogy a műholdak egy része magánkézben összepontosul, és ezekre a vállalatokra is kihat a háború. Elon Musk amerikai milliárdos, a SpaceX nevű űrvállalat alapító-vezetője például sokszor nyilatkozik a műholdas hálózatát, a Starlinket érő támadásokról.”

Galéria