Első alapkiképzés Salgótarjánban

Több mint 30 fős, nagy részük aktív szolgálatra készülő, néhány leendő tartalékossal kiegészülő állományt Gáspár Miklós Levente alezredes, zászlóalj-parancsnok köszöntötte, majd alapszintű kibervédelmi előadás következett. „Az ország minden tájáról, Pesttől Nógrádig érkeztek hozzánk a tízhetes kiképzésre” – mondta el Erdély Ádám törzsőrmester. A kiképzőszázad vezénylő altisztje ismertette a felkészítés állomásait: „az első kéthetes felzárkóztató-beillesztő szakasz során főleg a fizikai képességek fejlesztésére törekszünk, de a bevonultak megtanulják a honvédség hierarchiai rendszerét, a rendfokozatokat és az alapvető szabályzókat is, valamint foglalkoznak honvédelmi ismeretekkel és hadijoggal” – tájékoztatott a törzsőrmester.

„Az ezt követő öthetes, úgynevezett alapkiképzési ciklus alatt alaki, harcászati, tereptani és híradó-foglalkozásokat tartunk, majd az utolsó két hetet szánjuk a lövész alapozó tréningre. Az egész program vizsgával zárul, végül egyhetes felkészülés következik a katonák életében kitüntetett pillanatnak számító eskütételre” – ismertette a vezénylő altiszt.

A szerződéses katonák tíz hét múlva kezdik meg katonai pályafutásukat. „Mivel a kiképzés alatt a műszaki résztől a harcászatig minden releváns katonai ismeretbe belekóstolnak, kiderül, hogy kit, milyen terület érdekel a legjobban. Segítünk megtalálni mindenkinek a számára megfelelő helyet. Aki életkoránál fogva teljesített már sorkatonai szolgálatot, az általában könnyebben visszaszokik az alakiságra, míg az iskolából kikerülő fiatalok az elméleti oktatás akadályait veszik könnyebben” – fogalmazott Szőke Krisztián őrmester, a kiképzőszázad rajparancsnoka. A legfiatalabb bevonuló a múlt héten érettségiző, tizennyolc éves Bátori Szabolcs. „Idősebb bátyám hat évet szolgált Debrecenben lövészként, másik testvérem pedig Hódmezővásárhelyen teljesít tartalékos szolgálatot. Én is oda szeretnék kerülni, az MH Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandárhoz. Remélem, hogy sikerül megvalósítani az álmomat. Gyerekkorom óta vonz az egyenruha” – tette hozzá.

Kis Csaba Bence néhány éves munkatapasztalat után jutott arra az elhatározásra, hogy beváltja régi vágyát, és katonának áll. „A családban és a baráti körben sokan szolgáltak vagy szolgálnak a honvédségnél. Éveken át foglalkoztatott a dolog, azt hiszem, mostanra megértem a feladatra. Szerintem mindenkinek érdemes bevonulnia, aki elhivatott és megfelel a fizikai követelményeknek. Akár missziós szolgálatot is lehet vállalni” – magyarázta a Hajdú-Bihar vármegyéből érkező fiatal férfi. Mózes Bernadett saját bevallása szerint több területen is rendelkezik már némi előképzettséggel.

„Jártam vadászni, így van némi lövészeti és fegyverismeretem. Egyébként sokáig testépítőként dolgoztam, de most úgy érzem, hogy komolyabb kihívásokra vágyom a mindennapokban. A nagyszülők óta minden generációban van katona a családban, ezért én is követni szeretném ezt a hagyományt. Mindenkinek ajánlom ezt a hivatást!” – fűzi hozzá. A honvédség sokszínűségét jelzi, hogy társaitól eltérő múlttal érkezett Salgótarjánba Kunos-Oravecz Mária. A hódmezővásárhelyi, két gyermekes hölgynek katonaként szolgáló édesanyák ajánlották ezt a hivatást. „Sokat beszéltek a katonaélet szépségéről. A Magyar Honvédség az újra munkába álló nőknek is lehetőséget biztosít.” A leendő katonák egyébként már a kiképzés alatt bruttó 497 ezer forint legénységi illetményt kapnak.”