szerkeszto 
„Két független elemzőintézet három török kikötő forgalmát, illetve a török és az orosz fosszilis üzemanyagexport alakulását tanulmányozva arra jutott, hogy az uniós szankciók tavaly februári életbe lépését követő 12 hónapban akár hárommilliárd euró értékű orosz olaj is bejuthatott Európába Törökországon át. Nem titokban, hanem teljesen legálisan, mégpedig azon a kiskapun át, amely kevert olajtermékeket, vagyis üzemanyagot enged importálni az Unió területére akkor is, ha annak van Oroszországból származó összetevője. Az a lényeg, hogy a keverék új terméknek minősüljön, és így legyen feltüntetve a szállítólevélen. Ez esetben ennek semmi akadálya, hiszen az exportált üzemanyag már török termék, amelyet Törökország szállít az EU-ba.
Az, hogy a vonatkozó büntetőintézkedésnek vannak hiányosságai, az Európai Bizottság számára is egyértelmű mostanra, és a soron következő, szám szerint 14. szankciócsomagban, amelyet már tárgyalnak a tagországok, gondjuk lesz ezekre – írja a Politico brüsszeli forrásokra hivatkozva. Az észt külügyminisztert is megkérdezték, ő azt hangsúlyozta, hogy a nem uniós országokat is rá kell szorítani az Oroszországra kivetett szankciók betartására, különösen azokat, amelyek más területen szövetségesei az Európai Uniónak, például NATO-tagok.
A számok magukért beszélnek
A Centre for Research on Energy and Clean Air(CREA) és a Centre for the Study of Democracy(CSD) kutatása, amelyhez a Politico is hozzájárult riportjaival, Ceyhan, Marmaraereğlisi és Mersin kikötőket, illetve azok bizonyos termináljait vizsgálta kifejezetten az orosz olajimport és az Európába menő üzemanyagexport szempontjából. Arról nincs szó, hogy ezek a kikötők kizárólag orosz olajat exportálnának az Európai Unióba, hiszen Törökországnak van saját kitermelése és feldolgozóipara, de azok a finomítók, amelyekkel ezek a kikötők összeköttetésben állnak, nem olyan léptékben termelnek, ami magyarázná az egy év alatt több mint duplájára dagadt európai exportot. Arról nem is beszélve, hogy a kikötőket és a szóban forgó olajfinomítókat összekötő út- és vasúthálózat kapacitása is komoly akadálya lenne egy ilyen mértékű növekedésnek. Vagyis a többlet a tengeren érkezett, és nagy része Oroszországból.
Ceyhanba körülbelül 22 millió hordó olajtermék futott be 2023 és 2024 februárja között, ennek 92 százaléka Oroszországból. Ez az egy évvel korábbi orosz importnak a háromszorosa volt. Ugyanebben az időszakban a kikötőből indított üzemanyag-szállítmányok 85 százalékának célállomása Európában volt. A kutatók szerint mindez együttvéve arra enged következtetni, hogy az importált orosz olaj nagy része Európába került. Azt is megjegyzik, hogy a kikötő nem minden terminálja vállalja az ellenőrzés kockázatát. Vannak üzemeltetők, amelyek már bejelentették, hogy a szankciók feloldásáig nem fogadnak orosz olajat vagy üzemanyagot szállító tankereket.
A Politicónak nyilatkozó adatelemző, Viktor Katona szerint a ceyhani kikötőnek azok a termináljai, amelyek továbbra is bonyolítanak orosz olajimportot, bajosan tudnák a hazai finomítókkal folytatott együttműködésükkel vagy raktárkészleteikkel magyarázni ezt a nagy mértékű növekedést.
Marmaraereglisi és Mersin forgalma is hasonló képet mutat. Előzőben duplájára, utóbbiban háromszorosára nőtt az orosz olaj- és üzemanyagimport volumene a vonatkozó uniós embargó életbe lépése utáni 12 hónapban, és az Unióba irányuló üzemanyagexport ugyanilyen mértékben bővült.
Ami Törökország és Oroszország ezzel összefüggő import- illetve exportadatait illeti, szintén tükrözik azt a tendenciát, amelyet a két független intézet vázol. Törökország 105 százalékkal több olajterméket vásárolt Oroszországtól 2023 februárja és 2024 februárja között, mint egy évvel korábban. Ugyanebben az időszakban az EU-ba menő török üzemanyag-export 107 százalékkal növekedett.
Sok múlik az uniós ellenőrzés protokollján
Az Európai Bizottság szóvivője nem kommentálta a konkrét eseteket, csak általánosságban értelmezte a helyzetet a Politicónak mondván, hogy az egyes tagállamok felelőssége ellenőrizni a beérkező szállítmányokat, különösen azokat, amelyek embargós ágazatok termékei.
Az üzemanyagok esetében az általános szabály az, hogy a keverék csak meghatározott százalékban tartalmazhat orosz terméket, és az importtermék előállítása során az összetevőknek olyan mértékű átalakuláson kell keresztül menniük, hogy a végeredményt új terméknek lehessen nevezni. Ez az, ami a kutatás szerint nem minden török kikötőben történt meg, a szállítmányokat ennek ellenére átvették az EU-ban. A Politico a görög vámhatóságot kereste meg, és azt a választ kapta, hogy a török dokumentációval érkezett tankerek szigorú vizsgálaton estek át, és semmiféle szabálytalanságot nem tapasztaltak.
Törökország sokat kereshet, és keveset veszíthet ezen
Ezt mondják a kutatók, és ezt bizonyítják a fejlemények is. Törökország uniós csatlakozására még jó ideig nincs kilátás, ami a migrációs válság idején még izgatta a török vezetést, Erdogan meg is zsarolta az EU-t annak idején a csatlakozási folyamat újraindítását követelve az Európa felé hömpölygő menekültáradat megállításáért cserébe, de mostanra körülményként kezeli, és kihasználja, ahogy csak lehet. Márpedig az olcsón beszerzett orosz olaj emelt árú uniós exportja nagyon jól jön a török kincstárnak az egetverő infláció közepette.
Az, hogy az orosz költségvetésnek mennyire fontos megőriznie az olaj- és gázexportból származó bevételeit, nem szorul magyarázatra. Az orosz államháztartás bevételeinek majdnem felét ez az ágazat adja. És bár a világ legnagyobb gázkitermelőjét, az orosz Gazpromot nyomás alatt tartja a szankciókat kihasználó kínai vezetés, és ez egyre súlyosabb helyzetbe hozza a vállalatot, összességében az ágazatból származó állami bevételek több mint 80 százalékkal nőttek az év eleje óta.”
Címlap fotó: A kép illusztráció© Francisco Seco/Copyright 2022 The AP. All rights reserved
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István 