- „A szélsőjobb áttörése valószínűleg elmarad, de alternatív koalíciót köthet velük a Néppárt.
- A Fidesz oroszbarát álláspontja az ECR egyik jelenlegi vezető pártjának sem elfogadhatatlan, ameddig az orbáni provokációk egy bizonyos szint alatt maradnak.
- Az új Bizottság valószínűleg nem nyomja majd annyira Magyarországot.
- Soha nem volt még ennyi illiberális kormány által delegált tag az Európai Bizottságban, ennek hatását aligha lehet alábecsülni.
- Magyar Péter számára sok forgatókönyv létezik, kiváló pozícióban lehet akár arra is, hogy hosszú távon átvegye a rezsim üzemeltetését anélkül, hogy az valódi demokratikus reformokhoz vezetne.
- Hegedűs Dánielt, a German Marshall Fund elemzőjét kérdeztük.
444: A választáson mennyire törhet előre a szélsőjobb, milyenek lehetnek az erőviszonyok az Unióban?
Hegedűs Dániel: Az elmúlt 6-9 hónapban a média a szélsőjobb előretörésétől volt hangos, de a közvélemény-kutatási adatok alapján külön-külön 10-13 mandátummal szerezhet többet az Identitás és Demokrácia (ID) illetve az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakció.
Ez messze elmarad attól, hogy többségről vagy akár áttörésről beszéljünk.
A két legnagyobb formáció, az Európai Néppárt (EPP) illetve a Szocialisták és Demokraták (S&D) az előrejelzések szerint néhány mandátumot veszítenek, de az igazi nagy törés a progresszív frakciók – a liberális Renew és a Zöldek – támogatottságán látszik.
Amennyiben viszont tovább erősödik a szélsőjobb, nem a legvalószínűbb, de reális forgatókönyv lehet, hogy velük, illetve az Európai Néppárttal létrejöhet egy alternatív többség, miközben a Néppárt, a Szocialisták és a liberálisok klasszikus nagykoalíciója is megmarad.
Az alternatív többséggel a Néppártnak arra nyílna esélye, hogy egyes ügyek mentén válasszon magának koalíciós partnereket, és a jobboldal arculatát meghatározó témáknál – mint a migráció vagy a környezetvédelem és versenyképesség kérdése – a szélsőjobbal szavazzon együtt. Ennek ismeretében kell értelmezni, hogy Usula von der Leyen sem volt hajlandó elhatárolódni az Európai Konzervatívok és Reformerekkel való együttműködéstől.
A szélsőjobb számára ez nagy politikai előrelépés lenne, de továbbra is a Néppárt marad megkerülhetetlen pozícióban.
Az európai szélsőjobb átrendeződése, koncentrációja elkerülhetetlen, különösen Le Pen féle Rassemblement National (RN) és a német AfD közötti törésnek köszönhetően, ami a múlt hét során az AfD kizáráshoz vezetett az ID képviselőcsoportjából. A történtek fényében biztos, hogy az Identitás és Demokrácia frakció nem fog korábbi formában létezni az EP választások után.
Sokkal valószínűbbnek látszik a közeledés az ECR és az ID két vezető ereje, a Gergia Meloni vezette olasz kormánypárt Fratelli d’Italia (Olasz Testvériség) és Le Pen RN-je között.
Meloni sikeres, a középrétegek megszólításán és az EU-val fenntartott viszonylag konstruktív viszonyon alapuló szélsőjobboldali kormányázását sokan, így Le Pen is modellnek tekinti a hatalomhoz vezető úton. Így nem zárhatók ki olyan nagyarányú mozgások sem, melynek során a Néppárttal európai szinten együttműködésre kész, nemzeti szinten pedig kormányzati pozícióra törekvő radikális-jobboldali pártok végül egy politikai csoportba rendeződnek össze, akár az ECR, akár egy új formáció, égisze alatt.
Le Pen a maga részéről már meg is tette az ajánlatát az együttműködésre egy új radikális-jobboldali platform égisze alatt, Meloni korábban pedig már kijelentette, hogy nem zárkózik el az együttműködéstől egy jobboldali szereplővel sem, de a szélsőjobb egyesülését elutasította, és csak egyes ügyek mentén működne együtt.
Orbán Viktor az ECR-hez akar csatlakozni, viszont több képviselő azt követelte, változtasson az Ukránokhoz való hozzáállásán. Mennyire lesz sima útja a Fidesznek?
Bár nyilván egy fontos feszültségforrás, de álláspontom szerint az orosz-ukrán kérdésben elfoglalt pozíció jelentette törésvonal némileg veszített az elmúlt két évben elfoglalt centrális jelentőségéből. Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnök a budapesti CPAC-en a Jog és Igazságosság (PiS) feltétel nélküli támogatásáról biztosította a Fidesz ECR tagságát.
Ne felejtsük el azt sem, hogy az EU Régiók Bizottságában és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a Fidesz képviselői már jelenleg is az ECR soraiban ülnek. Vélhetően Meloni és Morawiecki is tisztában vannak vele, hogy tekintettel a „békepolitika” centrális szerepére az orbáni narratívában, reálisan nem lehet messzemenő koncessziókat elvárni a Fidesztől az orosz-ukrán kérdésben.
De ez az ő nézőpontjukból nem is szükséges: a Fidesz súlya a maga várható 9-11 mandátumával egy esetleg Le Pen pártjával is megerősödött ECR-ban nem lesz túlzottan jelentős. Mivel a PiS retorikájában is feltűntek ukránellenes elemek az utóbbi egy év során, Meloni narratívája pedig a politikai hídépítéséről szól, a Fidesz oroszbarát álláspontja az ECR egyik jelenlegi vezető pártjának sem elfogadhatatlan, ameddig az orbáni provokációk egy bizonyos szint alatt maradnak.
Uniós szinten mennyire lehet felvállalni a koalíciót a szélsőjobbal? Még ha alkalmiról van is szó.
Azért az Európai Parlamentben összességében eddig sem a Néppárt volt a jogállamiság és demokrácia védelmének bajnoka.
Azért Orbánnak nekimentek.
Kilenc év után. De a Néppárt valószínűleg nem azt fogja kommunikálni, hogy koalíciót köt a szélsőjobbal, hanem azt, hogy bizonyos kérdésekben létrehoznak egy jobboldali, konzervatív többséget.
Azért azt is látni kell, hogy az európai szélsőjobboldalon volt egy mérséklődés. Ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve ne kellene aggódni az európai demokráciára gyakorolt hatásuk miatt, hanem azt, hogy miután a legtöbb nagy európai radikális jobboldali párt kormányra készül, vagy már kormányon is van – mint Meloni pártja, a Fratelli d’Italia -, és belátták, hogy a nagyon radikális, nagyon negatív, kirekesztésre épülő narratíva, amiből ők az elmúlt években építkeztek, nem fenntartható, mert nem alkalmas a középrétegek megszólítására és így nem segíti őket kormányra.
Ez állt egyébként Marine Le Pen pártja, a Rassemblement National és az AfD konfliktusa mögött is. Le Pen francia államfő szeretne lenni, és a francia középosztálybeli szavazókat azért meglehetősen taszítja, ha az AfD listavezetője a Waffen SS bűneit próbálja relativizálni.
Orbán hiába szeretett volna trendszetter, a szélsőjobb meghatározó arca lenni az EU-ban, ez a törekvése nem sikerül?
Nem így értem, szerintem Orbán egyértelműen trendszetter a szélsőjobboldalon. Referenciapont, és az is marad, de azt hiszem, nehéz elkerülni a kis államokból érkező trendszetterek sorsát.
Európai nézőpontból a Fidesz egy szélsőjobboldali, radikális párt, Orbán pedig megmutatta, hogy egy illiberális, adott esetben autoriter programmal is kormányzóképesnek lehet maradni az Európai Unióban, ami vonzó politikai modell Rómától Párizsig.
Onnantól kezdve viszont, hogy nincs egyedül, más szélsőjobboldali pártok is kormányzati pozícióba kerülnek, a nagyobb játékosok mellett hiába ő a trendszetter, Magyarország miniszterelnökeként nincsenek olyan erőforrásai, hogy egy olasz miniszterelnökkel szemben ugyanabban a pártcsaládban minden további nélkül érvényesíteni tudja az akaratát.
Ez tehát a kis ország trendszetterének sorsa.
Igen. Megcsinálja a trendet, de előbb-utóbb a nagy játékosok sokkal inkább érvényesülnek, mint ő.
Ismerve Orbán Viktor habitusát, ez neki rendben lesz?”
Címlap fotó: © Technológia: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
