Lakat került az egykori Mecsek ajtajára
„Újabb étterem zárt be Pécsett
Fő a diszkréció! Öles molinók, hatalmas táblák helyett csak a „láthatatlan” csend uralkodik Pécsett, az Ybl Miklós utca, illetve a Hajnóczy József utca sarkán álló társasház közvetlen környezetében. A jó hatvanéves épület aljában emberemlékezet óta mindig vendéglátóhely üzemelt. Most azonban az egész földszinti rész üresen kong. De erről nagyon nehéz információhoz jutni, bár a tulajdonos Pécs városa. Úgy tűnik, nem törik össze kezüket-lábukat azért, hogy bérlőt találjanak.
Se egy telefonszám, se egy levelezési cím, ahol lehetne érdeklődni. Ha mégis akadna olyan Uránvárosban, a sarokháznál, akkor azt nagyon ügyes kezek rejtették el az érdeklődők elől. A „leánykori nevén” Mecsek étterem, a bennfentesek számára csupán „Kisvendéglő” néven ismert egység hallgatott a Piccola Perla megszólításra is, de legutóbb Degesz kiírással várta utolsó vendégeit.
A Hajnóczy utcai fronton még olvasható egy felirat, pontosabban kivehető egy leszedett reklám lenyomata arról, mi is működött ott korábban. De a hatalmas teraszon korábban használt napernyőt elvitték, csupán a tartószerkezet maradt hátra, emlékeztetve a közeli múltra. Pár jelentősebb kődarab, meg kevéske apróbb maradványok teszik cseppet sem változatossá a sivár látványt.
A ház egyik lépcsőház melletti bejáratánál néhány burkolóelem letámasztva vár a sorsára, vagy két serpenyői malterra. A gaz itt-ott már felütötte a fejét a járólapok rései között. Régebben itt patakszerűen csörgedezett a sör a csapokból, különösen akkor, amikor a Pécsi MSC élte fénykorát, mondjuk 1986-ban. Közel volt a stadion, a drukkerek számára találkahely volt az egység, ahol fel lehetett hörpinteni pár korsóval mérkőzés előtt, meg utána is.
Igaz, akkor Bodnár László, Megyeri Károly, meg Lovász Ferenc volt a hívónév a hazai NB I kihelyezett tagozatánál. Ma már egy fürge gyík is mozgalmassá tudja tenni a placc unalmas hangulatát.
A mozgás gyér a lépcsőnél, csak a hirdetési újságot hozták kézikocsival, de a szorgos szép lány nem tudott semmit a régi históriákból. Maradt tehát a „kalóz” megoldás, a kaputelefonos módszer. Hírmorzsák összegereblyézése, próba szerencse alapon.
– Hála az égnek, hogy végre becsukták
– szólt bele a készülékbe egy kérdés után, a hangja alapján legalább nyolcvanas asszony. – Zajos volt, szólt a zene, ráadásul a szagelszívás is korszerűtlennek számított. Az önkormányzaté a helyiség, nem tudom, mik a terveik vele.
– A szüleim szomorúan állapították meg, hogy bezárt a vendéglő – árulta el egy egyetemista leányzó. – Engem soha nem zavart, ám vannak olyanok, akiket érzelmi viszony kötött hozzá. Elveszett az ifjúságuk egy darabja.
– Valóban, a lakók úgy tudják, önkormányzati fennhatóság alá tartozik a földszint
– jelentette ki két reccsenés között, a kaputelefonon keresztül egy negyvenesnek vélhető férfihang. – Engem nem zavart, közömbös volt számomra, nem is látogattam. Azt viszont szívesen venném, ha tájékoztatást kaphatnánk a folytatásról. Hiszen mégis csak mi lakunk fölöttük, valami közünk lenne hozzá.
Kérdéseinket elküldtük Pécs város sajtósainak. Ha válaszra méltatják elektronikus levelünket, akkor természetesen azt közöljük olvasóinkkal.
Egykor roppant népszerű volt
Az egykori roppant népszerű búfelejtőben lehetett étlapról rendelni, de menüvel is várták a városrész lakóit. A Mecsek étterem megnyitásáról sajnos nem sikerült pontos adatokat szerezni, Az azonban bizonyos, a Dunántúli Napló című napilapban az egyik első felbukkanása 1965-re esett. December 25-én, egy hirdetésben invitálták oda az érdeklődőket, pihenni (ezt nehéz értelmezni!), étkezni, szórakozni. Valaha cigányzenekar is húzta a talpalávalót. Akkor még a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat égisze alá tartozott az egész.”
Fotó: Löffler Péter
Eredeti írás: PUCZ PÉTER (PÉCSI ÚJSÁG.HU)
