A cél, hogy hatékonyabb legyen az óvodákban folyó pedagógiai munka

A Szekszárdi Óvoda, Bölcsőde és Mini Bölcsőde a 1. Számú Óvoda Kindergarten; a 2. Számú Óvoda, Egységes Óvoda Bölcsőde, Bölcsőde és Családi Napközi; valamint a Gyermeklánc Óvoda összevonásával jött létre. Az új gazdasági szervezet felállítását egyrészt a hosszú évek óta folyamatosan csökkenő gyereklétszám, valamint a pedagógiai munka hatékonyságának növelése indokolta – mondta portálunknak Sebestyén Györgyi, a Szekszárdi Óvoda, Bölcsőde és Mini Bölcsőde vezetője.

Harmadával kevesebb a gyerek, mint tíz éve

Szomorú, de jól érzékelhető trend az óvodás korú gyerekek számának folyamatos csökkenése Szekszárdon. Amíg 2013-ban 618-an jártak a város önkormányzati fenntartású óvodáiba, addig idén januárban már csak 418-an. Vagyis, tíz év alatt a gyerekek nagyjából harmada eltűnt az intézményekből. A jelenség ellensúlyozása érdekében az elmúlt években többször is előfordult, hogy egy-egy városi intézményben csoportokat vontak össze.

A jelenség különösen érzékenyen érintette a Bajcsy-Zsilinszky, valamint a Szent-Györgyi Albert utcai intézményeket. Olyannyira, hogy volt olyan esztendő, amikor a Bajcsy telephelyre mindösszesen 4-5 gyerek jelentkezett, valamint a Szent-Györgyi épületben is alacsony létszámmal működtek óvodai csoportok – tudtuk meg Sebestyén Györgyitől, a Szekszárdi Óvoda, Bölcsőde és Mini Bölcsőde vezetőjétől.

Emiatt született meg az a döntés, hogy – a kicsik szüleivel egyeztetve – a Bajcsy-Zsilinszky utcába járó 10 gyerek szeptembertől a Wosinsky utcai épületben kezdi meg a tanévet, míg a Szentgyörgyi Albert utcából a közeli, Perczel Mór utcai, valamint a tavaly átadott Szőlőhegyi telephelyen folytatják az óvodát.

Felmérik az egyes épületekben végzett jó gyakorlatokat

Sebestyén Györgyi azt mondja, a három intézmény egyesülését követően olyan, közös vezérelvek mentén működő struktúra jöhet létre, ami nagy figyelmet fordít az egyes épületekben folyó specialitásokra, a kialakult jó gyakorlatokra.

Az újonnan felálló intézmény vezetője alaposan megtervezett szakmai programmal igyekszik minél hatékonyabbá tenni az egyes telephelyeken folyó pedagógia munkát. Ennek a folyamatnak egyik legfontosabb része az úgynevezett „arculattérkép”, aminek a kidolgozása a 2024/2025-ös nevelési év egyik kiemelt közös feladata lesz. A munka során az egyes épületekben folyó pedagógiai munka sajátosságait veszik górcső alá a szakemberek annak érdekében, hogy a jó gyakorlatok átvihetőek legyenek egy-egy másik telephelyre is.

Az arculattérképnek köszönhetően nem csak jól körvonalazhatóvá válik az egyes épületekben folyó munka, annak erősségei és a még fejlesztésre váró területek, de a belső tudásmegosztást is nagyban segíti a projekt – véli Sebestyén Györgyi.

A szakmai program szintén fontos része a fenntarthatóságra nevelés. Ennek érdekében kiemelt helyet kap például a Szőlőszív Csemetekert Program, aminek során a gyerekek – szekszárdi borászok bevonásával – játékos, az életkori sajátosságaiknak megfelelő módon ismerkedhetnek a szőlőtermesztéssel, a térség jellegéből adódó hagyományokkal.

Az egyesítés nagy előnye lesz, hogy könnyebbé válik egy egységes mérési-értékelési rendszer működtetése is, aminek köszönhetően nem csak a pedagógusok által végzett munka lesz skálázható, hanem ugyanígy a gyerekek fejlődése is.

Programot indítanak a szakemberhiány leküzdése érdekében

Sebestyén Györgyi azt tervezi, elindítják az úgynevezett „Jó óvodapedagógusnak lenni” nevű programot, aminek során a városban működő középiskolákkal együttműködési megállapodást kötnek, majd pedig nyílt napok keretében mutatják be – tizedikes és tizenegyedikes diákoknak – az óvodapedagógus és a dajka szakmák szépségeit. A tervek szerint a kezdeményezés eredményeként a mostaninál többen választják majd ezeket a hivatásokat, így várhatóan a szakemberhiány néhány éven belül orvosolható lenne Szekszárdon.

Hasonló kezdeményezés lesz a „Jó óvoda” program is, aminek célja, hogy a szülők bizalommal válasszák a lakóhelyükhöz legközelebbi óvodát is gyermekeik számára. Ehhez – Sebestyén Györgyi szerint – arra van szükség, hogy a családok valóban elismerjék az egyes telephelyeken folyó munkát, és ne akarják távolabbi intézményekbe járatni a kicsiket. A szakember úgy véli, ha ezt sikerül megvalósítani, akkor megszűnik az egyes épületek közötti már-már „egészségtelen” versengés a gyerekekért.”