A kórház főigazgatója közgazdász, de a vezetésben ez nem okoz gondot

Kis Zoltán közgazdász, s ritkaságszámba megy, hogy egy vármegyei kórház élén nem orvos áll. Igaz, Tolnában negyedszázaddal ezelőtt már előfordult ez, akkor is a korábbi gazdasági igazgató, dr. Sülyi József lett főigazgató, s akkor – az országban egyetlenként – a szekszárdi kórháznak nem volt adóssága.

Most Kiss Zoltánt az új posztján elöltött fél évről kérdeztük, és az útról is, amely ide vezetett.

Huszonöt éve dolgozik itt, a kórházban – kezdte. Elemző közgazdászként került ide, majd több posztot betöltve lett gazdasági igazgató, és január elejétől kinevezett főigazgató. Ezt a tisztséget erősítették meg egy elég hosszú folyamaton keresztül, amely egy négy hétig tartó vezetőképzővel és a feladatokra előkészítő továbbképzéssel zárult. Az, hogy közgazdász, s nem orvos – pedig más egy orvos és egy közgazdász gondolkodása, hozzáállása és vezetői eszköztára is – nem okoz gondot. 1999 óta itt dolgozik, ebben a kórházban, szakmai értelemben itt nőtt fel, mondja, s nagyon jó a kapcsolata az orvosokkal, szakdolgozókkal, a háttér terület dolgozóival. Tapasztalta, hogy személyét ezen a poszton is elfogadták.

Az eltelt hónapok felkészítése során egyértelművé vált, hogy feladata nem csak a kórház vezetése lesz. Pintér Sándor belügyminiszter elmondta, az anyagi források hatékonyabb felhasználása mellett a Tolna vármegyei betegellátás egészében igyekezzen egy új rendszert kialakítani, hogy mindenki megtalálja a megfelelő betegutat, oda kerüljön, ahol megkapja azt az ellátást, amely gyógyulásához kell. Mert álláspont, hogy a vármegyei kórházak főigazgatói a vármegyék egészségügyi irányítói legyenek, beleértve ebbe a kórházon kívüli feladatokat is.

Megjegyezte, ma a szekszárdi kórházban mintegy kétezren dolgoznak. A bonyhádi és dombóvári kórházban még ezren vesznek részt az egészségügyi ellátásban, s ehhez kapcsolódnak az alapellátás munkatársai, meg Paks város rendelőintézetének dolgozói, ők nem a kórházhoz tartoznak, de szakmai értelemben folyamatos koordinációra van szükség.

Szóba került, milyen az új főigazgató egy napja. Feleségével, aki szintén a kórházban dolgozik, bejönnek, aztán következnek a levelek, e-mail-ek, naponta százat is kap, utána igazolja a számlákat, majd kezdődnek a tárgyalások.

Találkozásunk előtt a kardiológiai osztályon volt egy megbeszélésen. Előző nap pedig a szülészeten járt, ahonnan korábban felrepültek olyan híresztelések, hogy ott szinte vészhelyzet van. Pedig nem volt gond, ahogy lefestették a sajtóban, mondta, mert mindig biztosították, és biztosítani fogják ezután is a szülészeti és nőgyógyászati járó-, és fekvőbeteg ellátást is. Viszont ezek a hírek kárt okoztak a kórháznak, mert kevesebben jönnek ide szülni.

Szóba került a jövő. Négy évben gondolkodik, fejtette ki, ezalatt szándéka, hogy a kórház egy stabil, a környezetbe beilleszkedő, jó megítélésű intézmény legyen. Ehhez szükség lesz átalakításokra, fejlesztésekre, amelyben hasznos lehet a közgazdász analitikus gondolkodásmódja, mert az összes beteg még jobb ellátása a cél. Ennek során adódhatnak ellentmondásos helyzetek, keletkezhetnek sérelmek, de vallja, hogy első a beteg, a második a kórház, és utána jönnek az egyéni dolgozói érdekek.

A beszélgetésről hangfelvétel készült, amely meghallgatható a Teol.hu Hírportál podcast rovatában.”