szerkeszto 
„Országos botrány tört ki Argentínában, miután kiderült, hogy a jegybank egy ismeretlen helyre – feltehetően egy európai bankba – szállította Buenos Aires aranytartalékát (amelynek értéke megközelítőleg 4,5 milliárd dollár, azaz jelenlegi árfolyamon 1647,7 milliárd forint). A rekordinflációval, széles körű szegénységgel küzdő dél-amerikai államban furcsa folyamatok zajlanak az új elnök, Javier Milei novemberi beiktatása óta.
Áll a bál az argentin aranytartalék miatt, miután a több mint 1647 milliárd forintnyi értékű készlet nyomtalanul eltűnt az országból. Az ellenzéki pártok attól tartanak, hogy a tetemes argentin államadósság miatt az értékes nemesfémeket a külföldi pénzintézet – vagy egy hitelező – lefoglalhatja. Az ország jelenleg is brutális – 300 százalék körüli – inflációval küzd, ezért a gazdaság stabilitását tovább veszélyeztető intézkedés heves ellenreakciókat váltott ki az új jobboldali elnökkel, Javier Mileijel, és kabinetjével szemben. A jelenleg ismeretlen helyen tárolt aranyról sem a botrányhősként választást nyerő elnök kormánya, sem a Központi Bank nem adott ki semmilyen hivatalos közleményt.
Az aranyrudak külföldre szállításáról a jegybank dolgozóinak szakszervezete szerzett először tudomást, aminek képviselő ezután közérdekű adatigényléssel fordultak munkahelyükhöz, vagyis az argentin nemzeti bankhoz.
A banki dolgozók La Bancaria elnevezésű szakszervezetének vezetője, Sergio Palazzo – aki egyébként egy baloldali képviselő – a közérdekű információkhoz való hozzáférésről szóló törvény keretében kérelmet nyújtott be az Argentin Köztársaság Központi Bankjához (BCRA). A nyomtatványban azt kérdezte: „Voltak-e bármilyen műveletek aranyrudak külföldre küldésére június hónapban?” Ezenkívül konkrétan arra is kíváncsi volt, hogy június 7-én és június 28-án történt-e aranyszállítás a Lumil – egy vagyontárgyak szállítmányozásával foglalkozó biztonsági cég – és a British Airways révén. Tudni akarta továbbá, hogy konkrétan mennyi arany hagyta el az országot, a szállítmányok hova tartanak, és hogy ki tudott a műveletről.
A részletes adatigénylés miatt nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a banki dolgozók pontosan tudják, mi történt az arannyal, csak azt a titoktartási kötelezettségük miatt még nem oszthatják meg a nyilvánossággal.
A Nemzeti Banknak 30 napon belül válaszolnia kell dolgozóinak. Azonban a botrány mielőbbi elsimításának érdekében az argentin gazdasági miniszter már múlt hét pénteken megszólalt az ügyben, és igyekezett megnyugtatni mindenkit a lépés helyességéről. A szavaiból arra lehet következtetni, hogy az aranyat egy külföldi pénzintézetben helyezték el, hogy ott kamatozzon.
Ez egy nagyon pozitív lépés, mert ha az arany a jegybankban pihen, akkor semmi haszna. Ellenben, ha az országon kívül van, akkor hozamokat érhetünk el vele. Sokkal jobb, ha külföldön őrzik, ahol fizetnek is érte valamit
– mondta Luis Caputo Argentína gazdasági minisztere a La Nación+ tévécsatornának adott interjújában.
Valójában zálogba kerülhet
Javier Milei elnök ködös nyilatkozataiból viszont a helyi sajtóorgánumok azt a következtetést vonták le, hogy a gazdasági miniszter nem mond igazat, mert az az aranyat biztosítékként fogják felhasználni egy áthidaló hitel felvételéhez. Ez a rövid távú kölcsön arra szolgálna, hogy mintegy 3 milliárd dollárnyi összeget visszafizessenek külföldi hitelezőknek, és ezzel stabilizálják a piacot — írja az El País.
Erre ezért van szükség, mert a katasztrofális gazdasági helyzetben Argentínának nincs más választása, mint az aranytartalék zálogosítása.
Az arany biztosítékként való használata azt sugallja, hogy az országnak már nem áll rendelkezésére elég likvid eszköz ahhoz, hogy a felvett kölcsönöket törlessze. A pénzre most van szükség.
Az ilyen hírek pedig elijeszthetik a külföldi befektetőket, ezzel még inkább instabillá téve az ország gazdaságát, és természetesen ott van az a félelem is, hogy a nemzeti aranyat örökre lefoglalhatják. Martín Guzmán, a dél-amerikai ország korábbi gazdasági minisztere rámutatott, hogy
ha Milei célja az, hogy az aranyat áthidaló hitel felvételére használja, akkor ez „olyan lenne, mintha a nagymama ékszereit zaciba vinnénk”.
Az aranyat dollárért cserébe adod. Aztán vissza kell adni a dollárokat, hogy visszaszerezd az aranyat. Ha nincsenek nálad a dollárok, a zálogház (ebben az esetben egy nemzetközi bank) megtartja az aranyat”
— figyelmeztet Guzmán.
Egyes közgazdászok úgy vélik, hogy az aranyrudak külföldre szállítása vakmerő és szokatlan lépés. Az elmúlt két évtized nemzetközi trendje ugyanis az, hogy az országok igyekeznek otthon felhalmozni aranyat, mert arra készülnek, hogy a globális rendet esetleg valami felborítja.
Az ellenzék szankcióktól tart
A legnagyobb ellenzéki erő, a jobb- és baloldali ideákat vegyítő peronista ellenzéki párt, a Szövetség a Hazáért egy közleményben követelte a jegybank elnökétől, Santiago Bausilitől, hogy azonnal adjon magyarázatot arra, „hova vitték az aranyat, mennyit vittek el, és milyen kockázatai vannak a műveletnek.” Az ellenzék hangot adott annak az aggodalomnak is, hogy
az aranytartalékot Argentína jelentős államadóssága miatt már a szállítás közben is lefoglalhatják. Sokaknak még élénken él a fejében egy ehhez hasonló, 2012-es incidens.
2012-ben hiteleken nyerészkedő ghánai bűnözők megvásárolták Argentína államadósságának egy részét, majd a tartozásra hivatkozva lefoglaltak egy, az országban kikötő argentin hajót. A járművet aztán csak hónapokkal később, egy bírósági ítélet után és ghánai kormány közbenjárásával voltak hajlandók visszaszolgáltatni a dél-amerikai országnak. Ezt az esetet Buenos Aires megúszta, azonban
a tetemes államadósság nemfizetése miatt Argentína számos olyan, kedvezőtlen külföldi bírósági ítélettel néz szembe, amelyek következtében az aranyhoz való hozzáférésüket zárolhatják.
Az aranytartalék zárolása pedig nem lenne példa nélküli. A közelmúltban más nemzet is keveredett már olyan helyzetekbe, ahol a nemzeti vagyontárgyaikat külföldön lefoglalták. Például a Bank of England 2019-ben megakadályozta, hogy Nicolas Maduro kormánya hozzáférjen az Egyesült Királyságban letétbe helyezett mintegy 30 tonnányi aranytartalékhoz, arra hivatkozva, hogy a kormány nem legitim. De ilyen volt Oroszország esete is: miután Moszkva két évvel ezelőtt nyílt háborút indított Ukrajna ellen, a kontinens bankjai zárolták az orosz jegybank Európában őrzött eszközeit, így az aranytartalék egy részét is – amelyeket valószínűleg a Kreml már vissza sem kap.
Mi történik Argentínában?
Nem az aranyrudak elzálogosítása az első meglepő intézkedés az új argentin kormánytól. Az ország évtizedek óta gazdasági válsággal küzd, minden második gyermek és a felnőtt népesség 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt tengeti életét a 46 millió lelket számláló államban. Minden eddigi kormányzati próbálkozás a válság és a szegénység enyhítésére csődöt mondott.
Röviden összefoglalva, most egy újfajta, libertariánus válságkezelési kísérlet zajlik Argentínában. Ennek az új felfogásnak képezi a részét az aranytartalék biztosítékként való használata.
Háttérként érdemes tudni, hogy Latin-Amerika országaiban visszatérő jelenség, hogy a kormányokat általában baloldali szocialista vagy jobboldali neoliberális és libertariánus kabinetek adják. A két gazdasági és társadalomfilozófiai iskola követői egymás ádáz ellenfelei.
A szocialisták úgy képzelik el a jólétet, hogy az állam beleavatkozik a piaci folyamatokba, ezzel kvázi megvédve a lakosságot a kapitalizmus káros hatásaitól. A neoliberális és libertariánus felfogás szerint pedig a jóléthez vezető út az állami kiadások csökkentése, a piaci szabályozások megszüntetése, annak érdekében, hogy több tőke áramolhasson az országba, és az országban.
Argentínában a helyzetet azonban bonyolítja, hogy a legerősebb, szocialista gazdaságpolitikát támogató politikai erők valójában nem baloldali pártok, hanem az úgynevezett peronista ideológia követői. A peronizmus Juan Domingo Perón elnök nevéhez fűződik, aki a populizmus, fasizmus és a szocializmusra jellemző állami beavatkozás furcsa elegyével kormányzott 1946 és 1955 között. A peronizmus az ország meghatározó ideológiája volt az utóbbi években, azonban
az alapvető argentin hitelválsággal súlyosbított Covid-recesszió után a munkásosztály elvesztette a hitét az eszmében, és átpártolt a jobboldali populista hangokat megütő új, libertariánus erőhöz, és annak elnökjelöltjéhet, Javier Mileihez.
Az argentin kötéltánc
Az 2023. novemberében megválasztott elnök civilben közgazdász. Az 53 éves államfő kifejezetten az előbb említett peronizmus és a szocializmus ellensége, és libertariánus iskola követője. A loboncos hajáról és botrányos megszólalásairól ismert politikus szerint a gazdasági válságot a marxisták/szocialisták okozták a felesleges állami költésekkel. Meggyőződése, hogy a rekordinflációt csak megszorításokkal, az állami intézmények módszeres leépítésével, és az állami vállalatok privatizációjával lehet letörni.
Azonban úgy látszik, hogy ez jobboldali válságkezelés is kezd zátonyra futni. Az Indexen már márciusban beszámoltunk arról, hogy Argentínának csak 2025-ben 5,5 milliárd dollárt kell majd fizetnie külső kötvénytulajdonsoknak. Amennyiben addig nem sikerül külföldi tőkét bevonnia, fizetésképtelenné válhat az ország. Meg persze ott van az az apróság is, hogy Buenos Aires 44 milliárd dollárral tartozik a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) is.
A Tartozások mielőbbi rendezésének érdekében Milei decemberben rendkívüli módon megvágta a szövetségi kormány kiadásait. Most úgy tűnik, hogy ez sem volt elég, ezért idén már kénytelen volt az aranytartalékhoz nyúlni, kockáztatva egy esetleges lefoglalást is.
Elemzők szerint Milei sikeressége kapcsán a legnagyobb kérdés, hogy a szegény argentinok meddig tolerálják az őket drasztikusan érintő kiadáscsökkentéseket – vagyis a megszorításokat, hiszen rövid elnöksége alatt a szegénység mértéke tovább nőtt az országban.”
Címlap fotó: A Libertad elnevezésű argentin hajó© Fotó Wikipedia
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
