„Kitartottam az álmaim mellett és katonának álltam!”

Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy felnőttként katonának állsz?

A Pest vármegyében található Tápiószelén élek, a hozzátartozóim mezőgazdasággal foglalkoznak. Bár adott volt, hogy a tanulmányaim elvégzését követően a családi vállalkozásban helyezkedek el, mindig is másra vágytam, hajtott az adrenalin. Általános iskolás koromban, negyedik osztályban fogalmazódott meg bennem először, hogy felnőttként magamra öltöm az egyenruhát. Inspiráltak a felmenőim történetei, a dédnagyapámról látott fényképek és a nevelőapám is sokat mesélt a sorkatonai éveiről. Már akkor is foglakoztatott a hadtörténelem, beleástam magam a honvédelembe, meg akartam ismerni a fegyvereket, haditechnikai eszközöket és ami a legfontosabb: olyan hivatást szerettem volna választani magamnak, amivel tehetek a hazáért, embertársaimért. Az élet mellém sodorta a páromat, aki szerződéses katona Szolnokon, így még közelebb került a szívemhez a Magyar Honvédség. Bár most mezőgazdasági szakgimnáziumba járok és jövőre szerzem meg az érettségi bizonyítványomat, a tartalékos szolgálati formának köszönhetően már idén nyáron elvégezhettem az alapkiképzést.

Honnan értesültél a tartalékos szolgálati forma nyújtotta lehetőségekről?

Fabók Ferenc őrnagy egy évvel ezelőtt járt az oktatási intézményünkben toborzási céllal, minden kérdésemre választ kaptam tőle, átfogó kép alakult ki bennem a bemeneteli követelményekről, az elvárásokról és arról, mi vár rám az alapkiképzésen. Még aznap alá is írtam a szerződésemet, ami életem egyik legjobb döntése volt.

Mit szóltak a családtagjaid?

Édesanyám nagyon féltett, nem gondolta volna, hogy kitartok a gyerekkori elhatározásom mellett, de támogat és mindenben számíthatok rá. A nevelőapukám bátorít és a bátyám is elismer, büszkék rám. Látják rajtam, hogy a Magyar Honvédségnél önmagam lehetek és minden vágyam, hogy valóra váltsam az álmaimat katonaként. Az érettségi után a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán szeretném folytatni a tanulmányaimat annak érdekében, hogy tiszt válhasson belőlem.

Mesélj az alapkiképzésről!

Az öthetes alapfelkészítésünk július elsején kezdődött az MH vitéz Reviczky László 1. Területvédelmi Ezrednél, Gödöllő és Budapest volt a kiképzés fő helyszíne. Minden héten hétfőtől péntekig tartottak a foglalkozások, többségünk bejárt, de voltak közöttünk olyanok is, akiknek a laktanyában biztosítottak szállást. Én hajnali 2-kor keltem, vonattal utaztam Tápiószeléről Budapestre, ahonnan honvédségi busszal szállítottak minket Gödöllőre. A kiképzés ideje alatt előfordult olyan, hogy este 10 órára értem haza, de a cél érdekében megérte!

Testnevelés, honvédelmi ismeretek, alaki kiképzés, atom-biológiai-vegyivédelmi képzés, katonai tereptan, logisztikai, egészségügyi ismeretek, általános harcászati kiképzés, valamint nemzetbiztonsági, kibervédelmi és információvédelmi foglalkozásokon vettünk részt, mindegyik izgalmas volt, rengeteget tanultam. A gyakorlatainkat a Püspökszilágy Kiképző Bázis- és Lőtéren, valamint a Csobánkai Harcászati Gyakorlótéren teljesítettük.

Mi volt számodra a legnagyobb kihívás?

Én a délutáni és az esti sportoláshoz, testedzéshez voltam hozzászokva, így a reggeli testnevelés idegen volt számomra. Utána pedig nehéz volt koncentrálnom, hamar elfáradtam, de később hozzászokott a szervezetem, átalakult a bioritmusom és a fizikumom is. A kiképzésnek köszönhetően megerősödtek az izmaim és több mint 10 kilogrammot fogytam, aminek nagyon örülök, a súlyvesztés jó hatással van az önbecsülésemre is.

Egyetlen olyan foglalkozása volt a kiképzésnek, amire nem voltam mentálisan felkészülve: a gázsátor. A könnyeim is kicsordultak, de nem csak a könnygáz miatt. Ez kívül esett a tűréshatáromon, ennek ellenére élveztem. Utána persze sokat nevettünk a történteken a szakasztársaimmal, kedves emlékké alakult át. A robbantás foglalkozásnál is izgultam, nem mindennapi feladat elé állított minket. Gyakoroltuk a szerelt gyutacs és töltet elkészítésének módját, majd mindannyian sikeresen végrehajtottuk életünk első éles robbantását.

Milyen volt a csapat? Gyorsan összeszoktatok a szakasztársaiddal?

Bár különböző korosztályba tartoztunk, egy nagyon összetartó közösség volt a miénk. Hamar összerázódtunk, már nem egyénként, hanem csapatként gondolkoztunk. Sokszor elfáradtunk, de egymást bíztatva tartottunk ki. Ezt a kiképzőinknek is köszönhetjük. A szakasztársaim és a honvédség hatással volt rám: a céltudatosságom erősödött, megtapasztaltam milyen fontos a bajtársiasság. Bízok benne, hogy a kiképzés alatt kötött barátságok a jövőben is megmaradnak.

Miként zárult az alapkiképzés?

A végén a megszerzett tudásunkat egy járőr típusú vizsgán mutattuk meg a püspökszilágyi lőtéren. A felkészítésünk zárásaként egy kibocsátó ünnepségen közel hetven tartalékos szolgálatot vállaló társammal vehettem át az oklevelemet Kaló Miklós ezredestől, az MH vitéz Reviczky László 1. Területvédelmi Ezred parancsnokától augusztus 2-án, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szent László Kápolnájában.

Hogyan tovább?

Az iskolakezdésig aktív tartalékos katonaként szolgáltam Gödöllőn, az ezred toborzórészlegén. Irodai munkát végeztem, főként adminisztratív feladatokat bíztak rám. Ilyen volt például a hivatalos dokumentumok ellenőrzése, valamint a telefonos kapcsolattartás a tartalékos katonákkal. Nagy örömömre szolgált, hogy Fabók őrnagy volt a felettesem, akinél a katonai pályafutásom elkezdődött. Most, hogy vége a nyárnak, az érettségire fogok koncentrálni, de már alig várom a következő behívást, hogy szolgálhassam a hazámat.

Csatlakozz a területvédelmi tartalékosokhoz! ⇒ iranyasereg.hu/tartalekos „