Nagy István 
Próbáltak már felfelé menni a mozgólépcsőn, amikor az lefelé megy? Nehéz, mondhatni, nagyon is. Ésszel ki kell számítani minden lépésünket, aztán szedni a lábunkat, ahogy csak bírjuk.
Feltéve persze, hogy a cél, ahova igyekszünk, az fent van. Mondjuk a fejlődés, a jólét, a biztonság. Az ilyen dolgok általában fent vannak.
Könnyű őket elérni, ha a mozgólépcső is arra visz. Kapaszkodni akkor is kell, mert elesni felfele menet is lehet. Legurulni a lépcsőn pedig kifejezetten fájdalmas, akár szó szerint vesszük, akár átvitt értelemben.
A mi kis világunk mozgólépcsője egyelőre lefele megy. Ez mindaddig így lesz, amíg korunk nagy kérdései nem dőlnek el. Kezdjük mindjárt a technikai haladással!
Ma számos technikai kérdés vár eldöntésre. Belső égésű motor vagy elektromos? Hagyományos energia vagy megújuló energiák? Ember uralta fejlődés vagy mesterséges intelligencia? Hány embert képes eltartani a Föld? Megyünk a világűrbe vagy maradunk a Földön?
A technikai fejlődés felborította a világ egyensúlyát. A vezető katonai hatalmak közötti erőegyensúly az eddig ismert eszközök egyensúlyára épült. A drónok, az űrfegyverkezés, a kiberhadviselés azonban felül írja az eddigi egyensúlyt.
Most is lesznek politikai döntések. De úgy tűnik, hogy ezek java már nem Amerikában születik meg, hanem másutt, főleg Kínában. Ennek nyilvánvalóan sokan nem örülnek, és mindent megtesznek, hogy ne így történjen.
Az emberiség jövője attól függ, hogy az államoknak sikerül-e megegyezni ezekben a kérdésekben. A 20. század második felének békéje, amely Amerika és a Szovjetunió egyensúlyára épült, már a múlté. Amerika legyőzte és megalázta Oroszországot, a tőkés világ Európában megdöntötte a szocializmust, és a világ nagy része belenyugodott az amerikaiak vezette világba.
A legyőzöttek és megalázottak azonban új erőre kaptak. Kína megcáfolva minden korábbi tételt, megteremtette saját szocializmusát, ami hatékonynak és fenntarthatónak bizonyult. Mindez jelzés volt a világnak: Amerika uralmát meg lehet dönteni!
A világ hatalmai új rendszert akarnak, az erőforrások, a piacok, a befolyási övezetek újrafelosztását. A mozgólépcső azonban egyelőre lefelé megy, mert még nincs megoldás. A nyugat a fegyverekben bízik, háborúval akarja eldönteni a versenyt. A világméretű összecsapástól azonban tart. Senki sem tudja, hogy mivel járnának a kölcsönös atomcsapások. És főleg: túlélné-e a kapitalizmus? Az első világháború nyomán megszületett a Szovjetunió, a második után Kína és az európai szocializmus. Most mi lenne?
Magyarország mai vezetése megpróbál túlélni, és felfelé kapaszkodni a mozgólépcsőn. Egyensúlyozni próbál, egy kicsit ide, egy kicsit oda. Blokkok nélküli világot, semleges gazdaságpolitikát hirdet, miközben nem száll ki a NATO-ból és az EU-ból.
Idehaza a tőkés rendszer stabilitását védi, és ezért bevet a szocializmusra jellemző módszereket. Azt csinálja, amit Kína, csak fordítva. Kína a szocializmus érdekében nyúl kapitalista eszközökhöz. Magyarország vezetése a kapitalizmus megvédéséért vesz át szocialista módszereket, a munkalapú társadalom koncepciójától kezdve a szociálpolitikán át a piaci folyamatokba való állami beavatkozásig.
A gond az, hogy ez az út korlátozott. Lehet alkalmazni szocialista módszereket, de nem lehet kilépni a kapitalizmusból. A MOL-lal való vita az üzemanyagárak kapcsán vagy a Spar lázadása is jelzi, hogy a nagytőke nem hajlandó hosszú távon is elfogadni a profit korlátozását. A nyugati partnerek a szövetségből való kibeszélést még csak elviselték, de az ellentétes irányú cselekedeteket már nem.
És itt térünk vissza korunk alapkérdéséhez. A kérdés nem az, hogy lesz-e béke, lesz-e megegyezés. Elképzelhető, hogy lesz. A kapitalizmus története bizonyítja, hogy a tőke nagyon rugalmas tud lenni, ha a túlélése a tét.
Az igazi kérdés az, hogy a kapitalizmus kimerítette történelmi tartalékait. Egyre több olyan probléma jelenik meg, amelyeket nem lehet a tőke profitérdekeltségével megoldani. Engedik a migrációt, mert a tőkének kell a tömeges és olcsó munkaerő, de közben szétesnek a hagyományos társadalmak. A hadipar profitja úgy kell, mint egy falat kenyér, de minden nap közelebb vagyunk a világ elpusztításához.
Az emberek gondolkodnak, és egyre többen ismerik fel, hogy a kapitalizmus már nem megoldás. A tőke szoftvere nem alkalmas arra, hogy megfordítsuk a mozgólépcső menetét. Ha nem sikerül, megsemmisülünk.
A mozgólépcső nem olyan, mint egykor a páternoszter. Ott ki lehetett szállni valamelyik emeleten. A végére érve pedig nem a semmibe vitt, hanem visszafordult.
Szóval, nem várhatunk a jobb időkre, amíg megfordul a mozgólépcső és felfelé visz bennünket. El kell indulni szembe a lefelé menettel, kapaszkodni, egyensúlyozni, erőlködni, küszködni. És legfőképpen ki kell cserélnünk a szoftvert. A tőke szoftvere lefelé visz, felfelé a szocializmus szoftvere visz, az emberek, a népek érdekeire épülő társadalom.
Gondoljuk meg, csináljuk és szedjük a lábunkat!
About the Author
Kós Zoltán 
