szerkeszto 
„Európa legnagyobb vigalmi negyedét a pesti éjszakából meggazdagodó Somossy Károly, az „élet császára” építtette 1896-ban. Konstantinápoly Duna-parti másolatának bazári bevételei azonban fél év elteltével elapadtak a türelmetlen uzsorások és a rendszeres szúnyogtámadások miatt, így a revüigazgató csakhamar csődbe ment. A lágymányosi Aja Szófia dzsámi helyén ma a Schönherz Zoltán Kollégium áll.
Betyártanyától az orfeumig
Aki „Pestet megtanította mulatni” – jellemezték kortársai Somossy Károlyt, aki már életében legendává vált Monarchia-szerte különleges hóbortjai, magyarosan nagyvonalú gavallér természete és több hétig tartó bacchanáliái miatt. A korabeli sajtótudósítások szerint a nagyhatalmú revüigazgató hetente küldte Bécsbe fehérneműit mosatni, márkás és finom varrású öltönyeit pedig rendszeren Párizs és London boltjaiból hozatta a „székesfőváros lakosságának nagy ámulatára”.
Egy-egy ebédjére két-háromszáz, az örökifjú Zichy Jenő gróffal közösen átmulatott éjszakái során pedig nemegyszer négyezer koronát is elköltött, amit mindig vastag kaviárággyal és vörösre főtt homárokkal díszített meztelen hajadonok felszervíroztatásával koronáztatott meg. Ki volt hát ez az élet császárának is hívott könnyű életvitelű mágnás, aki egy esti lumpolása alatt elverte egy segédhivatalnok ötéves keresetét?
Somossy egy „szegény füttyös házaló” fiaként látta meg a napvilágot 1828-ban (más források szerint 1837-ben vagy 1838-ban) Győr külvárosában. A Singer vezetéknéven anyakönyvezett ifjú a 94. honvédzászlóalj toborzótisztjeként hamar Klapka komáromi erődjében találja magát, ám a szabadságharc bukása után inkább a nyilvánosságot választja a bujkálás helyett.
Pestre költözik, hogy alkalmi pincéri munkát vállaljon a Swoboda Ignácz üzemeltette Széna (ma Kálvin) téri hírhedt Két pisztolyhoz címzett zsiványtanyájában, ahol – a közeli széna- és sertéspiac miatt – tíz évvel korábban még rendszeres vendége volt a háznak Sobri Jóska és Bogár Imre, de a fogadó olcsó kvártélya miatt rendszeresen itt ébredt a lóversenyfüggő Szemere Miklós politikus uram is. Alapos iskola a vendéglátáshoz.
A Singer fiú kitanul minden fortélyt, trükköt az egykori Marczibányi család alapította fogadóban, majd csúfsága ellenére sikerült Swoboda molett nővérét is rávennie a gazdagsággal kecsegtető hőn áhított házasságra. A frigy nem tart sokáig. A család haragja elől a „kis csapláros” egészen Hollandiáig kénytelen menekülni frissen szerzett néhány ezer forintos vagyonával, hogy ott szerepkört váltva, 1866-ban titkári teendőket vállalhasson el Wilhelm Carré cirkuszánál.
A bohócmutatvány jól sikerült. Pár év elteltével Singer már a prágai Dersin cirkusz vezérigazgató-helyettese, az 1870-es keltezésű magyar hetilapok pedig már csak úgy emlegetik az „ügyes kezű pénztárost”, mint az István (ma Klauzál) téren vendégszereplő Renz cirkusz művezetője.
Singer ekkortájt kanyarodik újra vissza a vendéglátáshoz. Szórakoztatóipari tapasztalatait felhasználva rögtön titkári állást kap a Rostély (ma Gerlóczy) utcai Károly-kaszárnyában működő Carlé Varietében, hogy innen teli zsebbel távozva, 1872-ben átvehesse a Nemzeti Múzeum mögötti Beleznay-kert üzemeltetését, újdonsült tulajdonosként pedig a közeli Korona Kávéházat. Artistaszámok, bohózatok, érzelgős valcerek és balett-betétek szórakozatják a nagyérdeműt, de Bihari János cigányprímás foglalkoztatásán kívül számtalan egykori artistáját, állat-és hangszerutánzóját is beveti az első tervszerűen kitalált magyar nyelvű szórakoztató-fellegvárban.
A könnyen szerzett vagyonán és a sikeren felbuzdulva, az országban elsőként ő indítja be a csak kuplékat, polkákat és valcereket repertoárján tartó „Vígszínházat”, a minden este 11-kor nyitó Anker Saal mulatót. A Sugár (ma Andrássy) úti műintézmény hamar a pesti éjszaka hírhedt lokálja lesz a vehemens Linzer Pali karmester, az illegális prostitúció és a hangos tivornyák miatt, ám klubját nem ezért, hanem a telek helyére megálmodott Operaház 1875-ös alapozása miatt kellett bezárnia.
Persze anyagi gondokkal ekkor már nem küszködik a Somossyra magyarosított győri aranyember, német gyökereitől ellenben elegánsan búcsúzik: vagyona egy részét az 1891-ben leégett Gyapjú (ma Báthory) utcai Német Színház pótlására ajánlja fel, a maradékból pedig mulató céljából megveszi Bródy Zsigmond újságírótól a Nagymező és a Mozsár utcák sarkán álló földszintes puritán küllemű épületet.”
Címlap fotó: Mult-kor.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
