szerkeszto 
„Tanulmányban modellezték, hogy hogyan teljesítenek a bolygóformáló ötletekben felvetett, a légkörben a napsugarakat visszaverő anyagok.
Arra, hogy miként lehetne megállítani a földi klímaváltozást, sok formabontó ötlet született már az űrbe telepítendő csíkos napernyőtől, mészkőpor és kén-dioxid légkörbe pumpálásáig.
Utóbbiak jelenlegi ismereteink szerint is bevált módszerek. A vulkánkitörések nyomán a légkörbe kerülő több millió tonna kén-dioxid a légkörben aeroszolként lebegve hatékonyan veri vissza a napfényt, az így kifejtett bolygóhűtő hatást már többször is megfigyelhettük. A Pinatubo kitörése 1991-ben például átmenetileg 0,5 Celsius-fokkal csökkentette a globális átlaghőmérsékletet.
A mesterségesen a levegőbe juttatott kén azonban több problémával is fenyeget: károsíthatja az ózonréteget, savas esőt okoz, és a légkör egyensúlyát felborítva váratlan időjárási jelenségekhez vezethet.
Sandro Vattoni és kollégái a zürichi ETH műszaki egyetemen olyan modelleket készítettek, amelyekben vizsgálható volt az alternatív bolygóformáló anyagok és részecskék hatása. A kutatók a különböző aeroszolok kémiai tulajdonságait, ülepedését és összetapadását vizsgálták – az ideális anyagok ugyanis sokáig lebegnek, és nem tapadnak össze a hőenergiát csapdába ejtve.
Hét különböző anyag hatását vizsgálták 45 éves időtávon: a kalcitot, anatázt és rutilt (titán-oxid-tartalmú ásványok), alumínium-oxidot, szilícium-karbidot, kén-dioxidot és gyémántot. A tesztekből a gyémánt került ki győztesen: por formában nagyon jól verte vissza a fényt, sokáig a légkörben maradt, nem tapadt csomókba, és mivel kémiailag semleges,
nem okozott savas esőt.
A kén-dioxid viszont a második leggyengébb anyag volt, mert nemcsak visszaverte a fényt, de bizonyos hullámhosszokon el is nyelte, így csapdába ejtette a hő egy részét. Egy esetleges bolygóformálási stratégia azonban nem kizárólag ezeken a tulajdonságokon múlik, hanem a gazdasági lehetőségeken is.
Siker, pénz, csillogás
Vattoniék számításai szerint 1,6 fokos lehűléshez évente ötmillió tonna gyémántport kellene a légkörbe juttatni. Ehhez komolyan fel kellene pörgetni a mesterségesgyémánt-termelést. Az anyag ára jelenleg félmillió dollárba kerül tonnánként, így egy 2035-től 2100-ig tartó bolygómentő akció körülbelül 200 ezer milliárd dollárba kerülne, ha csak nem találunk olcsóbb gyémánt-előállítási módot.
A gyémántprogram költségeit kalkuláló Douglas MacMartin, a Cornell Egyetem mérnöke rámutatott, hogy a gyémánt 2400-szor annyiba került, mint a kén-dioxid, ami nagy mennyiségben elérhető. MacMartin szerint lényegében ingyen van.
Érdekes megvizsgálni ezeket és más anyagokat. De ha azt kérdezzük, hogy mit fogunk alkalmazni, akkor az a szulfát lesz
– vélekedett a szakember.
Bizonyos kutatók, mint a Purdue Egyetem légkörkutatója, Daniel Cziczo, teljesen elutasítják a bolygóformálást. Vattoni szerint viszont ha nem vizsgáljuk a lehetőségeket, azzal
elhanyagoljuk, hogy mekkora problémával állunk szemben.
Itt nem csupán egyszerű elméleti nézeteltérésről, hanem már tudományos és politikai vitákról van szó, amit a 2023-ban alapított, a bolygóformálás kutathatóságának jogáért küzdő Alliance for Just Deliberation of Solar Geoengineering szervezet létezése is mutat. Ennek vezetője, Shuchi Talati üdvözölte a zürichi tudósok értékes munkáját, és rámutatott, hogy a napsugarakat visszaverő szoláris bolygóformálás gondolatai nem tűnnek el mindössze attól, hogy nem beszélünk róluk. (Science)”
Címlap fotó: Index.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
Nagy István 