„„Elképesztő élmény volt, már a verseny önmagában is hihetetlenre sikerült, rengeteg kihívással, de amikor az imolai pálya dobogóján nekem szólt a magyar himnusz, elmondhatatlan érzés volt” – így emlékezett életet eddigi legkedvesebb versenyére Válint Bence a Sportalnak.
Miután a fiatal tehetség édesapja is foglalkozott autóversenyzéssel, kézenfekvő volt, hogy ő is megtapasztalja a benzingőz és a száguldás mámorát. Háromévesen ült először gokartban, onnantól pedig nem ismert féket.
Az első pillanattól ezt akartam csinálni
– mesélte a 15 éves korára már a Rotax közép-európai sorozat kupagyőztese, aki a gokart után a Forma–4-ben is kipróbálhatta magát, majd innen került a Ferrari Challenge-be.
Ez a patinás olasz autógyártó saját márkás versenysorozata. Ennek megfelelően a pilóták a maranellóiak 94 millió forintos, 690 lóerős 296 GTB típusú utcai autójából átalakított versenygépeikkel mérik össze tudásukat, négy különböző kategóriába sorolva. Ha már a mindennapi változat közel százmillió, bele sem merünk gondolni, mennyibe fájhat egy ilyen autó lezúzása. Erre még Válint sem gondolt, igaz, neki nem is szabad.
Szokás mondani, hogy aki futam közben arra gondol, hogy mennyibe kerül az autója, az nem is valódi versenyző
– mondta, majd bevallotta, neki is volt már balesete, de ezen nem szabad leragadni. – Nekem a feladatom a versenyzés, az anyagiakkal mások foglalkoznak. Magabiztosnak kell lennünk, kisebb sorozatokban megtanultuk az alapokat, nem véletlenül versenyzünk ott, ahol.”
Bencének bejött a váltás. Bemutatkozó szezonjában a hétből csak öt versenyen vett részt, de így is a legmagasabban rangsorolt kategória harmadik helyén zárt. A legendás olasz autómárkához tartozni persze elképesztő lehetőségekkel jár.
„Az álmom, hogy a Ferrarival eljuthassak Le Mans-ba és a Hypercar mezőnyében mehessek – árulta el nagyratörő célját. – Nicholas Nielsen is a Ferrari Challenge-ben kezdte, szintén vb-győztesként, idén pedig már az istálló Le Mans-i huszonnégy órás versenygyőztes egységének a tagja volt, míg a bajnokságot a második helyen zárták.”
Az ösvény tehát már kitaposva, ráadásul Válint mentora sem akárki, a Forma–1-ben hat szezont eltöltő olasz Vitantonio Liuzzi.
„Nagyon jó fej, segítőkész, a versenyhétvégéken sokszor vacsorázunk együtt, nem érződik rajta, hogy a többieknél többre tartaná magát” – számolt be a közös munkáról Válint.
Már tini korában nemzetközi versenyekkel járta Európát, külföldre azonban csak az iskola miatt költözött. Az Amszterdamtól fél órára eső Leideni Egyetemen tanul mesterséges intelligenciát, és bár elsőre az autóversenyzéstől egészen távoli területnek tűnik, megtalálja a közös pontot.
„Sok saját projektünk van, és ilyenkor szoktam olyan programokat írni, amelyek a versenyzésben is tudnak segíteni. Az egyik ilyen például a legjobb köröket felrajzolja egy grafikonra” – árulta el.”
Címlap fotó: © Sportal.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
