Nagy István 
Borzalmasat álmodtam. Nem tudtam felsorolni az Egyesült Államok ötven tagállamát. Az eddigi negyvenhat amerikai elnökből is csak, jó, ha tízet-tizenkettőt tudtam. Szégyen!
Bevallom, azt sem tudtam, hogy az amerikai választásoknál vannak csatatér-államok. És ha keresztre feszítenek, akkor sem tudom megmondani, mi Arizona, Georgia, Michigan, Nevada, Észak-Karolina, Pennsylvania vagy netán Wisconsin fővárosa.
Nem mutogatok a magyar iskolákra, hogy miért nem tanították meg nekem időben. Azt meg végképpen nem mondom, hogy szerintem száz amerikaiból kilencvenkilenc nem tudja, hogy melyik a magyar főváros, Budapest vagy Bukarest. Nem, nem, az egész én saram. Rettenetes, hogy fogok én az új világban élni?
A következő borzalmas felismerésem az volt, hogy nem gratuláltam Trump elnöknek. Ebből még baj lehet! Lehet, hogy ez lett volna a belépő az új világba? Gratulált a miniszterelnök, a külügyminiszter, a honvédelmi miniszter, sőt a kormányszóvivő is. Eddig azt hittem, hogy a miniszterelnök a magyar nép egésze, vagy legalább is a kormány nevében gratulál. Nem, nem, külön-külön kell az oltárhoz járulni.
Megmondom őszintén annak örülök, hogy a magyar miniszterelnök ilyen puszipajtás viszonyba került az amerikai elnökkel. Szép teljesítmény, ilyen még nem volt a történelemben, sok minden kijöhet belőle. Már az is megérte, hogy borsot törtünk a sok felfuvalkodott, tehetségtelen nyugat-európai politikus és politikusnő orra alá.
Én nem szeretem Amerikát, az amerikai tőkéseket meg pláne nem, de ezt egy pillanatra félre lehet tenni. A lényeg, hogy Magyarország most nem ballag a világtörténelem után, hanem részese a történelem formálásának.
Egy pillanatra félreteszem az amerikaiakról vallott véleményemet, de csak egy pillanatra. Nem tudom, hogy milyen irányt vesznek az események, de egy biztos: Amerika Amerika marad, a tőkés világ legnagyobb és legagresszívebb országa. Nem felejtjük el Hirosimát, a vietnámi háborút, a Jugoszlávia elleni agressziót. Azt sem felejtjük el, hogy Trump első elnöksége idején ránk erőltették az új védelmi szerződést. Azóta az amerikai katonák úgy érzik magunkat nálunk, mintha mi lennénk a 51. tagállam. Pedig nem azok vagyunk, legalább is egyelőre.
Afelől se lehet kétségünk, hogy bármelyik amerikai elnöknek Amerika az első. Trump rendet tehet Amerikában, és ez kihathat az egész tőkés világra, de neki Amerika az első, és nem mi.
Aztán itt van az ukrajnai háború. Nem tudom, mit akar Trump. Talán miniszterelnök úr tudja. De biztos, hogy az amerikai gazdaság óriási profitra tesz szert az ukrajnai háborúból, így nem könnyű leállítani. Persze lehet, hogy a hadiipari tőke már megszedte magát, és most jöhetnek azok, akik Ukrajna újjáépítésében látnak üzletet.
Zelenszkij már nem az egykori közepes tehetségű színész, akit Amerika leszerződtetett az ukrán elnök szerepére. Zelenszkij kinőtte magát, önjáróvá vált, és bízik abban, hogy az EU vezetői jobban rettegnek az oroszoktól, mint Amerika, és folytatható a háború.
Trump elnöknek Oroszországgal is szót kell érteni. Putyin éppen most közölte, hogy hosszabb-rövidebb tűzszüneteknek nincs értelmük, átfogó megoldásra van szükség a mai realitások alapján.
Elgondolkodtató az is, hogy Trump minden előrejelzést megcáfolva nem éppen, hogy csak győzött, hanem nagyon is látványos győzelmet aratott. Nem látunk az amerikai nagytőke kulisszái mögé, de valaminek ott kellett történie.
A kapitalizmus ugyanis összetett dolog. A tőkésosztályon belül az egyes csoportoknak megvannak a saját érdekeik. De létezik a tőkésosztály közös érdeke is, az pedig a kapitalizmus túlélése, hozzáteszem, bármi áron.
Amerika válságban van. Lehet kezelni a válságot egyik vagy másik tőkéscsoport programja alapján, lehet hatalomra segíteni egyik vagy másik csoport jelöltjét, de ha a válság a tőkésosztály egészét fenyegeti, akkor azt kell támogatni, aki képes rendet teremteni.
Nem győzzük hangsúlyozni a tényt: a tőkés világ ma soha nem látott válságban van. Mi a tőke érdeke? Megakadályozni, hogy az amerikai munkásosztály, vagy netán a világ népei saját kezükbe vegyék sorsukat. Kamala Harris erre láthatólag nem volt képes. Trumpot sokan utálják az amerikai nagytőkések közül, de amikor a tőkésosztály léte, a tőke jövője a tét, akkor nem lehet finnyáskodni. Jöjjön Trump, és Trump jött!
Trump megválasztása sokakban reményeket kelt. Valóban sok mindent megváltoztathat. De valóban megváltoztat-e? Egy új világ van születőben, amiben Amerika nem vezér, csak egy fontos szereplő. Akarja-e Trump ezt az új világot? Akarja-e az amerikai nagytőke, hogy valóban két nap süssön az égen, ahogyan ezt a magyar miniszterelnök vizionálta? Akarja-e?
About the Author
Kós Zoltán 
