„Szia, anya! Elromlott a telefonom, tudnál nekem üzenetet küldeni WhatsApp-on? Ez egy hétköznapinak tűnő üzenet, ám, ha valaki rákattint a WhatsApp-linkre hasonlító küldeményre, akkor nem a gyermekével lép kapcsolatba, hanem lépre megy, mert csalók vetették ki rá a hálóját.
Hasonló, újfajta internetes család terjed, figyelmeztettek rá a hatóságok. Csak csepp a tengerben, mert a hamis információk óceánja lassan a torunkig ér. Ami elgondolkodásra késztett az, hogy a szélhámosok mindig az áldozataik gyenge pontjára igyekeznek tapintani.
Tegye a szívére a kezét a felnőtt gyermek, mikor beszélt utoljára az idős szüleivel? Elég gyakran telefonál és érdeklődik arról, hogy vannak? Időben értesülne arról, hogy megváltozik a szülők telefonszáma, vagy az élete? Egyszerűbb kattintani egy linkre, mint felkerekedni és meglátogatni a legközelebbi hozzátartozóinkat, hogy megtudjuk, mi a napi gondja, napi öröme. De az a legjobb, ha mindig mellettük állunk, mert a család attól család, hogy közösen működik, és szükségünk van egymásra – szükségünk van a szeretetre.
A távolság éket ver a családok közé, és a hiányt az internetes csalók igyekeznek kihasználni. De könnyen fityiszt mutathatunk nekik, ha szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat a családunkkal. Ha tudjuk, hogy mi foglalkoztatja őket, lehet valaki a legrafináltabb csaló, nem tud beférkőzni a gondolatainkba, hogy megszerezze az adtainkat. S számunkra a legfontosabb adat a szeretet, és a közös emlékeink. Erre nem teheti rá a kezét a rossz szándékú idegen.”
Fotó: illusztráció
Eredeti írás: KOVÁCS GÁBOR LÁSZLÓ
