„Meglobogtatta összegyűjtött pénzét az egyik árus, a hideg decemberi szél azonban egy bankót kirepített a kezéből. A férfi nem bánta, mert a bankjegy ma már szinte semmit nem ér. Megnéztük a kaposvári vásári forgatagot.
Rengeteg régiségkereskedőbe botlottunk bele vasárnap délelőtt. Az egyik ócskás régi magyar pengőt, forintot és olasz lírát is próbált rásózni a vevőkre. – Bőven van még ott, ahonnét ezt hoztam – mondta, mikor megkérdezték tőle, mennyi pénze van. Az árus belemarkolt a gyűjteményébe, majd büszkén meglobogtatta a papírpénzeket, melyeket az elmúlt évtizedekben halmozott fel. Szerencsétlenségére egy 1000 lírás szárnya kélt, ettől viszont még nem lett szegényebb. Régi elektronikai eszközökből is bőven volt választék a vásárban az árusoknál.
Egy kétkazettás magnóért 4000 forintot is elkértek az egyik bódénál. A bakelitlemez szerelmesei is megtalálhatták kedvenc énekesük, együttesük korongját, de ha mégsem, akkor be kellett érniük a karácsonyi dalok lemezzel.
Adjon egy zacskót kedvesem, hadd pakoljam meg szaloncukorral
– mondta az egyik vásárló az árusnak, akinél kilónként 3200 forintért lehetett hozzájutni többféle ízesítésű karácsonyi édességhez. Néhány méterrel arrébb viszont már a vitaminbombák sorakoztak az asztalon. Almát, mandarint, narancsot, kivit, citromot és banánt is lehetett vásárolni. A főleg trópusi gyümölcsökért többen álltak sorba. A kézzel készített karácsonyi dekorációknál is meg-megálltak az emberek, és a műfenyőket is sokan megcsodálták. Amilyen kicsik voltak a műanyag fák, annyira sokba is kerültek. Az egyik lucfenyőre hasonlító, valamivel több mint másfél méter magasért 37 ezer 700 forintot kellett letenni az asztalra. Ennyiért nem igazán kapkodták el…
Kicsit álmoskás volt a forgalom a vásárban
Kevesen gondolták úgy, hogy most van az ideje a karácsonyi bevásárlásnak. Igaz árusból sem volt nagyon sok, hézagosak voltak a standok is. Az általunk megkérdezett kereskedők arra számítanak, hogy majd fizetés után, advent harmadik és negyedik vasárnapján rohamozzák meg őket az emberek.”
Fotó: Lang Róbert
Eredeti írás: MAROSI GÁBOR