Szíria nem volt szocialista ország. Aszad elnök nem volt kommunista. A „bűnük” az volt, hogy nemet mertek mondani egy olyan világra, ahol Amerika a főnök és mindenki más csak engedelmes szolga.
Aszad idején Szíria sohasem akarta Izraelt lerohanni, nem kívánta más szomszédjait se megtámadni. Szíria függetlenségét védték és békét akartak.
Aszad egy feudális ország elnöke lett 2000-ben. A törzsi és vallási ellentétek által szétszabdalt országban megpróbált modern tőkés országot teremteni. Normálisan működő piacgazdaságot akart korrupció, csalás és lopás nélkül. A belső megegyezést szolgáló politikai rendszert akart, parlamenttel, pártokkal, társadalmi szervezetekkel. Aszad alatt a szíriai kommunisták bejuthattak a parlamentbe, sőt minisztert is adtak a kormányba.
A nyugat az USA vezetésével 2011-ben megkísérelte felszámolni az önálló utat járó arab kormányokat. Líbiában, Egyiptomban és több más arab országban megdöntötték a kormányokat.
Szíriában polgárháborút robbantottak ki. Aszad rendszerét elszigetelték a világtól. Az antiimperialista szíriai rendszert azonban nem tudták megdönteni. Ebben döntő érdeme éppen Aszad elnöknek volt. Sikerült megértetnie a társadalommal, hogy rosszabbul járnak, ha Líbia sorsára jutnak. Oroszország katonai erőt vezényelt Szíriába, döntően azért, hogy a közelben lévő török, amerikai, izraeli erők ne avatkozzanak be.
A gazdasági nehézségek azonban nem csökkentek. Pénz és megélhetés hiányában egyre többen fordultak el Aszad elnöktől.
Aszad rendszerétől elfordult Putyin Oroszországa is. Menedéket adtak a családnak, de nem siettek a rendszer megvédésére. Az amerikai katonák segítették a felkelő szíriai csapatokat. Netanjahu izraeli miniszterelnök ünnepel, kijelentve, hogy Aszad rendszere a „gonosz iráni tengely központi eleme” volt, amelyet Izrael most „lépésről lépésre” lebont.
A magyar kormány megint a közel-keleti kérdésekben az USA és Izrael álláspontja képviseli, legfeljebb azt a fura mondatot teszik hozzá, hogy „Magyarország kiemelt figyelmet fordít a régióban élő keresztény közösségekre, akik számára továbbra is humanitárius segítséget nyújt.”
Szíria népére nehéz sors vár. Minden jel arra mutat, hogy a vérengzésnek nincs vége. Pénz se lesz több, a várva várt jobb élet sem jön meg. A nyugat nem a szír népnek ment oda segíteni, hanem saját uralmát megteremteni.
Aszad és az antiimperialista szíriai rendszer megdöntésével az imperializmus a világ dolgozó tömegeire, a tőkeellenes erőkre is csapást mért.