A karácsonyi hagyományok megfelelően terítették meg az asztalt Fotó: Szabó Gabriella
„Az ünnepi terített asztalon a tárgyaknak, ételnek üzenete volt a paraszti kultúrában. Az alma és a rozmaring a termékenységet jelentette, de került fel fokhagyma és dió is. A jószágokra is gondoltak karácsonykor a falvakban. Ezért az ünnepi asztal alatt szalmát, szénát, szemes takarmányt helyeztek el, hogy az ünnepi kívánságokból az állatok is részesüljenek a következő évben.
Kitüntetett szerepe volt a háznak, s azon belül is a lakószobának a paraszti kultúrában karácsonykor. Az ünnep egyik fontos helye volt a sarokasztal, amelyet a karácsonyi hagyományoknak megfelelően terítettek meg elődeink. A Szennai Skanzenban idén is felidézték a 100-120 évvel ezelőtti karácsonyi asztal hangulatát és szimbolikáját.
– Katolikusoknál, reformátusoknál egyaránt tradíciója volt az ünnepi asztalnak, apró eltérések azonban mutatkoztak felekezetenként – mesélte a helyi karácsonyi terített asztal mellett Farkas Gergely, a Szennai Skanzen muzeológusa, múzeumpedagógusa. – A téli ünnepkör az András-nappal indult hajdanán. Ekkora véget értek az őszi betakarítási munkák, az időjárás is téliesre fordult, s elkezdődött egy olyan szokásrend, amely felkészítette a házat és a ház népét a karácsonyra.
Karácsonyi hagyományok: a karácsonyfa a fény áradását jelenti
Az ünnepi asztalon szinte minden jelentéssel bírt. A karácsonyfa helyett egyszerű örökzöld gallyakat lógattak le az asztal fölé. Nemcsak fenyő lehetett ez, hanem akár borókaág is. A már polgárosodott családoknál kis fát állítottak az asztal közepére. Ennek szimbolikája volt – mesélte Farkas Gergely.
– Ez a jelentésrendszer az egész asztalra kiterjedt, amely magát az istállót, Jézus születésének helyét jelképezte. A karácsonyfa a fény áradását, a Megváltó világra jöttét jelentette. Az ünnepi asztal alá szénát, szalmát és szemes takarmányt is bekészítettek a családok azért, hogy a karácsonyi jókívánságokból, varázslatokból ne csak az ember, hanem annak állatai is részesüljenek – folytatta a muzeológus.
Fotó: Szabó Gabriella
Elődeinknél a falusi kultúrában 100 évvel ezelőtt nem jelentek meg a karácsonyfadíszek, így az került a fára vagy az örökzöld gallyakra, amik az otthonokban elérhetők voltak. Ezeknél is fontos szerepet játszott a jelentéstartalom.
– A paprika, a dió, az alma termékenységet szimbolizált. Ami vásárolt termék rákerülhetett a fára itt Szennában is, az a vásári díszes, piros mézesbáb volt. Ezt év közben általában ajándékba kapták, nem ették meg, hanem karácsonyig őrizték, hogy aztán a fa egyik dísze legyen. A piros színnek is fontos jelentése volt. A piros kicsi rongydarabokból és pattogatott kukoricából készült füzér például a rontásűzésben számított. Hiszen távol kellett tartani a gonoszt az ünnepi asztaltól.
A reformátusok vízkeresztig őrizték az almát
Nemcsak a fán jelent meg például az alma, hanem az asztalon is, ahogy a fokhagyma, a dió és rozmaring is. Az almát sok helyütt a szentmiséről hazatérve annyi felé vágták, ahányan voltak a családban. A szennai reformátusoknál karácsonykor megmaradt az alma, egészen vízkeresztig őrizték. Ekkor bekerült az állatok itatójába, hogy a vízen keresztül a jószágok megkapják a bőséget, az egészséget.”
Videó az eredeti cikk alatt.
Szerző/Fotó: Szabó Gabriella
