Karácsony ünnepe sem fogta vissza a verekedőket

Azt gondolhatnánk, hogy erkölcsök terén erősen kézben tartott eleink legalább karácsony ünnepe idején megtartóztatták magukat különböző bűncselekmények elkövetésétől. Hajdan című sorozatunk hírei azonban bizonyítják, hogy ez távolról sincs így. Sőt, egyesek éppen ezen meghitt napokat használták fel arra, hogy megkárosítsanak másokat. 

Ezek a tettek természetesen a szokásosnál is erőteljesebb reakciókat váltottak ki a jó érzésű emberekből. A Tolnamegyei Közlöny százhúsz évvel ezelőtti lapszámának szerzője méltatlankodva jegyezte meg: „A gonoszlelkű, enyveskezű emberek még a szent éjjelen sem szünetelnek”. Valóban nem szüneteltek, egyébként még korábban sem. Hiszen százharminc évvel ezelőtt előfordult, hogy a magánházban előadott betlehemezés közepette a műsor egyik tagja szabadította meg a gazdát féltve őrzött baromfijától.

Az említett két eset azonban „csak” vagyon elleni kár, de előfordultak súlyosabb, emberi életet is veszélyeztető, maradandó testi károsodást okozó bűnesetek is karácsonykor. Ugyancsak százharminc éve fiatal legények támadtak egymásra késsel, féltékenység okán. Egy másik csapat szintén karácsony napján bicskázott, itt még a kiváltó okot sem lehetetett tudni.

A nyakon csípett és elítélt bűnözők azután a börtönben elmélkedhettek sanyarú sorsukról. Illetve,  nem máskor, mint karácsony idején – a társadalomba történő visszavezetésük állomásaként – vizsgát is tehettek iskolai tantárgyakból. Egy ilyen esetről adott hírt a Tolnamegyei Közlöny százhúsz évvel ezelőtti lapszáma.

Libát loptak és verekedtek a legények

A betlehemesek. Előre örült Lengyel János p. ü. igazgatósági hivatalszolga a karácsony közeledtének, mert hát akkor akarta szép kövér libáját családjával együtt elfogyasztani. Azonban öröme szomorúsággá vált, mert más ette meg a szép kövér libát. Úgy történt a dolog, hogy betlehemesek mentek hozzá s míg ők az előadott énekekben gyönyörködtek, egyik betlehemes a libát a szűr alá rejtette s azzal szépen odébb állt. (Tolnamegyei Közlöny, 1894. december 30.)

Leányok miatt. Péter Bencze János szekszárdi, alsó-utczai és Klézli Ferencz újvárosi legények is eljárogattak a fonóba s mindkettőnek egyen akadt meg a szeme. E miatt féltékenység támadt a szerelmes legények között s a karácsonyi ünnepek alatt találkoztak a választott ideál lakásán. Egy ideig csak farkas szemmel néztek egymásra, végre azonban kitört a rég elfojtott gyűlölet és késsel hadonásztak. Mindkettő veszélyesen, de főleg Klézli oly súlyosan megsérült, hogy örökké nyomorék marad. Ugyancsak a karácsonyi ünnepek alatt virtuskodtak a felső-utczai legények is, kik Kovács János nevű társukat össze-vissza szurkálták. Ha fel is gyógyul Kovács, sokáig emlékezetes marad reá a karácsonyi ünnep. (Tolnamegyei Közlöny, 1894. december 30.)

Karácsony ünnepe volt a vizsga napja

Karácsonyéji lopás. A gonoszlelkű, enyveskezű emberek még a szent éjjelen sem szünetelnek és nem rettennek vissza ocsmány foglalkozásuk gyakorlásától. A múlt karácsony éjjelén is bementek Szekszárdon özv. Francsicsné Mérey-utczai házába a pinczesorról s az ott lakó Simon Lajos vármegyei napidíjastól ellopták egy 87 kilogrammos disznónak összes besózott húsát. Innen az átellenes Kőkedi-féle házba tértek, honnan baromfiakat loptak. Itt azonban észrevették őket és a Séden át menekülő tyúklopók után lőttek, de sikertelenül, mert a golyó nem őket találta, hanem az átellenes özv. Timárné féle ház falába fúródott. A rendőrség természetesen még eddig nem akadt a disznóhúslopóknak nyomára. (Tolnamegyei Közlöny, 1904. december 29.)

Rabiskolai vizsga. A Szekszárd-tolnamegyei Rabsegélyző-egylet által fenntartott rabiskolában karácsony másnapján délelőtt 10 órakor tartották meg a szokásos évi vizsgát dr. Selcz József törvényszéki elnök elnöklete alatt, melyen az egylet választmányi tagjai közül is többen megjelentek. A rabiskolai tanulók az elnök kérdéseire úgy a hazai történelemből, mint az alkotmánytanból is helyesen és értelmesen megfeleltek, azonkívül a számtan- és földrajzból is adtak szabatos feleleteket. Nagy érdeklődéssel hallgatták azután a rabiskolai tanulók az erkölcsnemesitő olvasmányok tárgyalása közben az elnöknek fejtegetéseit, melyek nagyban elősegítik a szerencsétlen rabok erkölcseinek javítását.  (Tolnamegyei Közlöny, 1904. december 29.)”