Sokan azt hitték, nem lehet bírni a kormány őrületes tempóját, most elérkezhet az igazság pillanata
szerkeszto 
„Hasonlóan a hatéves bérmegállapodáshoz, ezúttal is erős kompromisszum született a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán, és ha visszaemlékezünk, a korábbi megállapodást is kritikák sora övezte, amelyek nem állták ki az idő próbáját – hívta fel erre a figyelmet a Makronóm Intézet szenior makrogazdasági elemzője.
Szerencsére már eljutottunk a pontig, hogy a minimálbér létjogosultságát szinte senki sem kérdőjelezi meg, még a legliberálisabb piacbarát közgazdászok sem, pedig néhány éve még ennek kapcsán is tömegével lehetett olvasni az írásokat – hívta fel erre a figyelmet az Economx hasábjain Molnár Dániel, a Makronóm Intézet szenior makrogazdasági elemzője.
Majd levezette, hogy összességében nem vezetne társadalmilag kedvezőbb kimenetelre, az alacsony keresetűek körében bércsökkenést okozna. Inkább a minimálbér-emelés mértékét kérdőjelezik meg. A legtöbb kritikai érvelés szerint a minimálbér (és a garantált bérminimum) növelésének mértéke túlzó, nincs összhangban a termelékenység alakulásával, emiatt nem kigazdálkodható, elbocsátásokhoz vezet vagy áremelést okoz.
Nem szabad várni a csodára
Molnár Dániel kiemelte, hogy nincsen ingyenebéd. Ha a munkavállalók több pénzt akarnak hazavinni, akkor azt valamilyen forrásból elő is kell teremteni. Ennek legfenntarthatóbb módja, ha javul a termelékenység, mert akkor több forrás áll rendelkezésre a bérek fejlesztésére.
Majd kiemelte, hogy „ezért is találkozhatunk az elemzésekben olyan meglátásokkal, hogy ha javul a termelékenység, akkor nyílik majd tér nagyobb bérfejlesztésre. Vagyis az ő elgondolásukban van egy konkrét ok-okozati lánc, időrendi sorrend”.
Azonban ez nem törvényszerűség.
Maga a béremelkedés is kiválthatja a termelékenység javulását, a két folyamat párhuzamosan is végbemehet. A magasabb bért kapó munkavállaló hatékonyabban dolgozik, kevéssé kerüli a munkát, kevesebbet hiányzik, jobban odafigyel, ha úgy látja, a munkáját megbecsülik.
De ugyanígy végbemehet a béremelkedés és a termelékenység együttes javulása, ha a bérverseny sarkallja fejlesztésre a cégeket, vagy ha a rosszabb hatékonyságú vállalatok nem bírják a versenyt, kiárazódnak a piacról, és az így felszabaduló munkaerőt a hatékony vállalatok fel tudják szívni. Ebben az esetben nem szabad várni a csodára, hogy a vállalatoknál magától megteremtődjön a béremelés fedezete – miért is történne meg, ha nincs külső kényszerítő erő –, hanem aktívan elő kell segíteni annak végbemenetelét.
Majd felhívta a figyelmet, hogy szintén gyakori felvetés, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum emelése inflációs sokkot okoz, mert a vállalatok ezeket áthárítják a fogyasztókra.
A közgazdász szerint a KSH adatai alapján a teljes munkaidőben alkalmazásban állók száma közel 3,2 millió fő, esetükben az átlagbér a tavalyi év vonatkozásában közel 650 ezer forint körül alakulhatott. Felhívta a figyelmet arra, hogy a minimálbéren vagy garantált bérminimumon foglalkoztatottak számára nincs konkrét adat, azonban az MNB legutóbbi Inflációs jelentésben közölt számításai, valamint a kormányzati bejelentések alapján nem tévedhetünk nagyot, ha azzal számolunk, hogy előbbi bérkategória a munkavállalók 5, míg utóbbi a 15 százalékát érinti.”
Címlap fotó: Index.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
