Nagy István 
Hetek óta csak Amerikára gondolunk. Számoljuk a napokat, várjuk a hétfőt, amikor miniszterelnök úr szavai szerint minden megváltozik. Nos, mikor e sorokat olvassák, a világ már túl van az elnöki beiktatás hétfőjén, és várja a csodát, de legalább is a változást.
Úgy hozta a sors, hogy Amerika ezekben a napokban búcsúzott Carter egykori elnöktől. A magyar politikai élet azon nyomban rástartolt. Elindult a hálálkodás azért, hogy az Egyesült Államok Carter idején visszaadta a magyar koronát. Senki sem firtatta, hogy miért vitték el, vagy legalább is, miért nem adták vissza 33 évig. Arról meg pláne senki sem beszélt, hogy nem az amerikai nép jutott jobb belátásra, hanem a korona visszaadása része volt Amerika politikájának. A magyar társadalmat akarták fellazítani, megcsillantani a reményt, hogy akit Amerika szeret, arra jó sors vár. Nem kell más, csak megdönteni a szocializmust.
A korona itthonléte sokak fantáziáját pezsdítette meg. Miért ne lehetnénk királyság, ha már van koronánk? Ezt még 1990-ben is sokan komolyan mérlegelték. Királyság nem lettünk, de koronás köztársaság igen. Kossuth Lajos címere helyett a koronás címer mellett döntöttek. A korona a múzeumból bekerült a parlamentbe. Megint van Koronaőrségünk, és a Vatikánban dr. Habsburg-Lotharingiai Eduárd, Párizsban pedig Habsburg György képviseli kis hazánkat. Valahonnan nagyon ismerős nevek!
Amerikában sohasem voltam. Amerikához annyi közöm volt, hogy tanácsadóként igyekeztem Grósz Károlyt lebeszélni arról, hogy elmenjen az Egyesült Államokba. Minek menne? 1988 júliusát írtuk. Az USA nyilván nem a szocializmus megőrzését fogja pénzelni, hanem a kapitalizmus zökkenőmentes bevezetését. Mondanom sem kell, Grósz nem vitt magával. Aztán Bush elnök egy évre rá eljött Budapestre, és az év végére búcsút inthettünk a szocializmusnak.
Ezt csak azért mondtam el, hogy Önök is értsék: Amerika mindig Amerika marad, akárki is vezesse. Persze, jó dolog, hogy a magyar miniszterelnök jó viszonyban van az új amerikai elnökkel. Orbán Viktort végül is olyan üdvrivalgással fogadták Amerikában, mint Kossuth Lajos óta egyetlen magyar politikust sem.
Biden idején volt gond bőséggel, de igazából a duli-fuli határait nem lépte át. Pressman szórakozott a magyar kormánnyal. Megsértette Magyarországot, de nem utasították ki. Miniszterelnök úr nem állt vele szóba, de egyik-másik miniszter nagyon is. 2021 elején Biden már elnök volt, de Magyarország mégsem hagyta ott az USA-t Afganisztánban. Ukrajnába ugyan nem küldünk fegyvert, de a ramsteini csapatban mi is ott vagyunk. NATO-csapatok pedig éppen most vonulnak át magyar területen, világossá téve, hogy a NATO-nak és az USA-nak nem a magyar katona kell, hanem a területünk, kórházaink, anyagi tartalékjaink.
Trump új elnökségével megszűnik a duli-fuli, de nem csak erről van szó. Magyarország Amerika felé fordult, tőle vár olyan impulzusokat, amelyeket másoktól nem tud megkapni. Szerintem miniszterelnök úr is tudja, hogy Magyarország számára Európa a természetes mozgási tér. Itt vagyunk otthon.
De az is világos, hogy az EU liberális körei beletaszították a magyar politikát Trump ölelésébe. Kicsi a valószínűsége annak, hogy az EU magatartása gyökeresen megváltozna Magyarország irányába.
Kína fontos segítség a stabilitás fenntartásában, beleértve a pénzügyi stabilitást is, de a magyar politika nem szánta rá magát arra, hogy sorsunkat összekössük Kínával. A szocializmus még akkor is irritálja a magyar elitet, ha azt kínai sajátosságúnak hívják. Persze, változhatnak a dolgok.
Oroszország iránt felemás érzéseket táplál a magyar politika. Az orosz energiahordozókról nem akar lemondani, valamilyen kiegyezést szükségesnek tartana, de egy magyar-orosz közös határt fél bevállalni. Pedig a történelem is arra tanít, hogy a felemás megoldások előbb-utóbb újabb háborúkhoz vezetnek.
Trump ölelése vagy az ország beolvadása a liberális európai modellbe? Ez itt a hamleti kérdés! Maradt az ölelés. Nem volt olyan nehéz elfogadni ezt az ölelést, hiszen a konzervatív magyar elit és Trump csapata között erős a szellemi azonosság. Ha sikerül a woke-t, a liberális rombolást megakadályozni, már előbbre vagyunk.
Trump elnöksége azt jelenti, hogy az amerikai nagytőke közvetlenül átvette az állam irányítását. 2022 után a magyar kormány politikájában is minden korábbinál jobban dominálnak a nagytőke érdekei.
Trump üzletember. Jó, hogy eltűnik a közös értékekkel kapcsolatos handabandázás, de marad a lemeztelenített érdek. Trump nyilván örült, hogy valaki Európában etaloként fogadja el az ő felfogását. Ebből az elégedettségből valamennyit Magyarország is kamatoztathat. De nem árt, ha tudjuk: a kapitalizmusban mindennek ára van. Az ölelésnek is!
About the Author
Kós Zoltán 
