szerkeszto 
„Eltűnőben van a Föld színéről az afrikai történelem egyik kiemelt fontosságú városa, Chinguetti. A jelenleg Mauritánia területén lévő település évszázadokon át kulturális fellegvárnak számított, tucatnyi könyvtára költőket, tudósokat és teológusokat vonzott a térségbe. Ennek azonban mára vége, a várost fokozatosan maga alá temeti a homok.
Chinguetti hosszú ideig kulcsfontosságú szerepet játszott a transzszaharai kereskedelemben, a karavánútvonalak egyik bevett állomása volt. Történelmi városmagja a 8. századból származik. Ez a zónát most már teljesen maga alá temette a Szahara, és a homok fokozatosan a még lakott városrészeket is bekebelezi.
A jelenség nem független a klímaváltozástól: a térségben az utóbbi időben megnőtt a homokviharok gyakorisága, ami felgyorsítja a város eltűnését, mert hirtelen nagy mennyiségű homokot szór az utcákra és a helyiek házaira. A környéken több faültetési projekt is indult a sivatag megállítására, de ezek egyelőre nem jártak sikerrel.
Természeti katasztrófa lassított felvételen
Chinguetti egyike Mauritána négy UNESCO világörökségi helyszínének. A nyugat-afrikai ország a Szaharában fekszik, földterületének csupán 0,5 százaléka művelhető. Ezért csak ötmillió ember él Mauritániában, bár a területe hatalmas, tizenegyszerese Magyarországénak.
A szélsőséges környezet miatt Mauritánia nagyon erősen ki van téve az éghajlatváltozás hatásainak. A kutatók szerint Afrikán belül csak Szomáliát és Sváziföldet érintik intenzívebben a változások.
A mauritániaiak számára a kőből és vályogból épült Chinguetti az iszlám legszentebb városai közé tartozik. A város mecsetei és könyvtárai Nyugat-Afrika legrégebbi Korán-szövegeit őrzik, az itt található kéziratok számos tudományággal foglalkoznak a jogtól a matematikáig.
Ezek az értékek hamarosan eltűnhetnek a Föld színéről. Egy helyi politikus, Melainie Med el-Veli szerint olyan most Chinguettiben élni, mintha egy természeti katasztrófát nézne az ember, lassított felvételen.
„Ezt a várost homoktenger veszi körül, és a homoktenger fokozatosan elnyeli. Vannak olyan helyek, ahol most sétálni lehet, de gyerekkoromból emlékszem, hogy régen ott még a házak teteje volt” – mesélte el-Veli, aki azt is felidézte, hogy egyszer egy gyanútlan teve beleesett egy ház egykori nappalijába, amit már teljesen befedett a homok.
Soha nem látott ütemben terjeszkednek a sivatagok a Földön
A kutatók szerint a homokdűnék vándorlása kiemelt szerepet játszik az elsivatagosodásban. A sivatagok, köztük a Szahara is, korábban soha nem látott ütemben terjeszkednek, a dűnék fokozatosan befedik azokat a tájakat, ahol néhány évvel ezelőtt még növényzet volt.
„Amit öt-tíz éve még a legrosszabb forgatókönyvnek tartottunk, az ma már sokkal valószínűbbnek tűnik, mint ahogyan korábban gondoltuk” – mondta Andreas Baas, a King’s College London kutatója.
Az ENSZ elsivatagosodásról szóló 2024-es jelentése szerint a Föld területének több mint háromnegyede szárazabbá vált az elmúlt évtizedekben. A szárazság veszélyezteti a növények, az emberek és az állatok túlélési képességét, megfosztja a földeket az élet fenntartásához szükséges nedvességtől, elpusztítja a termést, és homokviharokat és erdőtüzeket okoz.
„Az ember okozta éghajlatváltozás a bűnös; egyre melegebbé tesszük a bolygót, ugyanakkor egyre több földterület válik egyre szárazabbá. A szárazsággal összefüggő vízhiány járványok kialakulásához és halálesetekhez vezet, és világszerte nagyarányú kényszermigrációt okoz” – áll az ENSZ jelentésében.
Sok otthon már homok alá került
A klímaváltozás hatása Chinguettiben kézzel fogható. A helyi fák elszáradnak, a kutak kiszáradnak, és az emberek megélhetési lehetőségei szűkülnek. Az 50 éves Szalima Uld Szalemhez hasonló datolyatermesztők egyre nehezebben tudják életben tartani a pálmafáikat. Kénytelenek intenzíven metszeni a növényeket, hogy hatékonyabban használják fel a tartályokból a gyökereikhez vezetett vizet.
A városrész, ahol Szalem lakik, korábban tele volt családokkal, de az emberek fokozatosan elköltöztek. Most homok zárja el a házak bejáratát, több egykori szomszédja házát is maga alá temette már a sivatag. A közeli vendégház, amelyet egy belga befektető épített évtizedekkel ezelőtt, mostanra félig elmerült a rézszínű dűnékben.
Az egykor a környéket védő fák mára eltűntek
Az akác-, gumi- és pálmafák egykor védték Chinguettit a dűnék térnyerésétől, de ezek a növények fokozatosan eltűntek. Vagy kiszáradtak, vagy kivágták őket azok a lakosok, akiknek tűzifára vagy takarmányra volt szükségük.
Mohamed Lemine Bahane, egy nyugdíjas tanár arról mesélt, hogy régen is voltak homokviharok, de azok az utóbbi időben intenzívebbek lettek, és minden alkalommal nagy buckákat hagynak a város szélén lévő utcákban. A helyiek öszvérekkel és szekerekkel próbálják megtisztítani az utcákat, mert azok túl szűkek ahhoz, hogy autóval vagy buldózerrel is el lehessen férni. Az sem ritka, hogy a városlakók új falakat építenek a meglévő épületek tetejére, ha a homok már túl magasan áll az utcákon.
„Amikor eltávolítjuk a növényzetet, esélyt adunk a dűnéknek, hogy elborítsanak minket. Mert végső soron a növényzet az, ami meg tudja kötni a homokot” – magyarázta Bahane.
A férfi évek óta méréseket végez a helyi esőzésekről, és azt mondja, hogy Chinguettiben az elmúlt évtizedben évente átlagosan 2,5 centiméternyi csapadék hullott. Ahogy a csapadékmennyiség csökken, a fák elpusztulnak, és még több homok vándorol a városba. Bahane szerint ráadásul a homok a por belélegzése miatt közegészségügyi problémákat is okoz.
A faültetés lenne a megoldás, de nem garantált a siker
Bahane szerint a megoldás az, hogy több fát kell ültetni mind a városon belül, mind a város határában. Hasonló projektek vannak más afrikai városokban is, sőt, egy országokon átívelő összefogás is létezik azzal a céllal, hogy egy több ezer kilométeres „zöld fallal” tartóztassák fel a Szaharát a sivatag déli határánál.
Mauritánia környezetvédelmi és mezőgazdasági minisztériuma, valamint európai civil szervezetek Chinguettiben is faültetésbe kezdtek, hogy a város könyvtárait és kéziratait megvédjék a sivatagtól.
Az eddigi projekteknek azonban nem sikerült feltartóztatniuk a Szahara terjedését. Ennek az is az oka lehet, hogy még nem telt el elég idő, évekbe telik ugyanis, mire a gyökerek elég mélyre mennek ahhoz, hogy valódi változást tudjanak elérni.
„Beletörődtünk abba, hogy az elsivatagosodás a sorsunk. De szerencsére vannak még olyan emberek, akik meg vannak győződve arról, hogy ezt el lehet kerülni” – értékelt el-Veli, aki azért maga is bízik benne, hogy az optimistáknak lesz igazuk.”
Címlap fotó: Homok Chinguetti utcáin AP Photo/Khaled Moulay
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
