Kós Zoltán 
Szigetként ábrázolták –Fonyód Angielini olasz térképész rajzán, bécsi kiadás, 1572 körül Forrás: Varga István
„A Balaton vízállása nem volt mindig állandó, az évszázadok során többször változott. Időszakonként olyan magas volt, hogy bizonyos települések, így Fonyód is sziget volt a korabeli térképeken. A történelmi és régészeti adatok segítségével a szakértők pontosan rekonstruálni tudták a tó vízszintjének változásait.
Az 1960-as években Bendefy László részletes tanulmányt készített a Balaton vízállásának történelmi változásairól, amely igazolta, hogy a tó középvízszintje egykor 106-107 méter körül lehetett. Ebből következik, hogy a tó vízfelülete is nagyobb volt, és bizonyos területek, így Fonyód, hosszú időn keresztül valóban sziget volt.
Fonyód valóságos sziget volt a Balatonban
– A történelmi források és térképek tanúsága szerint a Balaton vízszintje a 16. században jelentősen magasabb volt, mint napjainkban. Míg ma a déli part szintje körülbelül 103 méterrel van az Adriai-tenger szintje felett, addig a török korban ez a szint 109-110 méterre emelkedett – mondta megkeresésünkre Varga István fonyódi helytörténész. – Ez a vízállás hatással volt Fonyód földrajzi helyzetére. A települést körülölelő víz és a Nagyberek mocsaras vidéke természetes védelmi vonalat hozott létre, amely segítette a Fácános Palánkvár ellenállását is a törökök ostromával szemben.
A várat, amely 25 évig állt ellen a törököknek Palonai Magyar Bálint vezetése alatt, kettős vizesárok vette körül, amelyet a Balaton magas vízállása folyamatosan feltöltött vízzel
– fejtette ki a szakember.
Csónakkal jártak kocsmába a pásztorok
A térség természetes védettsége miatt Fonyód nehezen volt megközelíthető. A Sipos-domb és a Várdomb 207 és 232 méteres magasságukkal kiemelkedtek a környező víz és mocsárvilágból, ezzel megerősítve a település szigetszerű elhelyezkedését.
– Az 1800-as évek elején is nehéz volt száraz lábbal eljutni ide, sőt, a helyi pásztorok még az 1860-as években is csónakkal közlekedtek a Nagyberekből Fonyódra. Ezt támasztja alá az a történet is, amelyet Takáts Gyula költő, néprajzkutató gyűjtött össze az 1930-as években:
a régi pásztorok elmondása szerint a fonyódi Rosenberger Mihály kocsmájába csónakkal jártak be a nagybereki pásztorok.
A kocsma előtt hatalmas, messziről látható jelfák álltak, amelyekhez kikötötték csónakjaikat, mielőtt betértek volna mulatni – mondta a helytörténész.
Egyik oldalán ott volt a mocsár
A 16. századi térképek, amelyek Antwerpenben, Amszterdamban és Münchenben készültek, szintén megerősítik Fonyód egykori szigeti státuszát. Ezek a térképek nem a mai pontos topográfiai eszközökkel készültek, így gyakran eltérő ábrázolásokat tartalmaznak, de a legtöbb dokumentumon Fonyód neve szerepel. Egyes térképeken teljes szigetként, míg másokon félszigetként ábrázolják, amelynek egyik oldalát a Balaton vize, másik oldalát pedig mocsaras területek határolják. A település nevét különböző formákban, például Fonot, Fonod vagy Fanodt alakban tüntették fel.
A Sió-csatorna megépítésével megváltozott a vízszint
– A helyzet csak azután változott meg, hogy 1861-ben megépült a déli vasút, amelynek védelme érdekében szabályozni kezdték a Balaton vízszintjét.
A Sió-csatorna segítségével a felesleges vizet elvezették, így a mocsaras területek visszahúzódtak, és Fonyód fokozatosan elvesztette sziget jellegét.
A 19. század végétől kezdve a tó vízállását folyamatosan szabályozták, így azóta a Balaton mérete és partvonalai lényegében állandósultak – tette hozzá Varga István.
- A középkori oklevelek Tihanyt és Szigligetet is szigetként említik, ami azt mutatja, hogy a Balaton vízszintje évszázadokon át eltérhetett a maitól.
- Mikoviny Sámuel 1731-es térképén Tihany még egyértelműen szigetként szerepelt.
- A Balaton egykori szigetei tehát nem csupán legendák, hanem földrajzi tények, amelyeket a történelem során bekövetkező hidrológiai változások alakítottak ki és tüntettek el.”
Fotó: Forrás: Varga István
Eredeti írás: KRAUSZ ANDREA
About the Author
