Kós Zoltán 
Csúcsragadozó terjeszkedik Magyarországon. Fotó: McDonald Wildlife Photography Inc.
„A szürke farkas újbóli elterjedése számos kérdést vet fel és az is, hogy az Európai Bizottság jó eséllyel bizonyos szigorú feltételek mellett, vadászható státuszba helyezné. Északkelet Magyarországon már gyakori vendég a farkas, de vajon felbukkanhat -e idővel nálunk, Somogyországban is a csúcsragadozó.
Míg a kétezres évek elején csak néhány egyed kószált az Északi-Középhegységben, addig napjainkban az egyik legnagyobb állatvédő szervezet adatai szerint mintegy hetvenre tehető az egyedszáma hazánkban. Nem csak Magyarországon gyarapszik a farkasállomány, hiszen korábban éppen az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek póniját ölte meg egy szürkefarkas. Eztán került a bizottság látókörébe a csúcsragadozó terjeszkedésének kérdésköre.
Hazánkban az Északi-középhegységben nem csak a szürke farkas, de a barnamedve, a hiúz is tartósan jelen van, ezek mindegyike egykor őshonos volt Magyarországon, s most a fokozottan védett fajok közé tartoznak. De ugyanígy az aranysakál is őshonos volt hazánkban, amíg 80-as végére ki nem pusztult. Majd az elmúlt 25 évben szépen újra teret hódított hazánkban és a kontinens legtöbb országában is. S mivel a Balkánról „költözött” vissza Somogy az egyik olyan vármegye, ahol a legtöbb nádifarkast ejtik el a vadászatra jogosultak.
Csúcsragadozó a határban
– Nagy ragadozóink a múlt század elején egy tolvonással a határainkon kívülre kerültek a trianoni békediktátum következtében. Azokon a területeken, ahol most újra felbukkantak – például az Északi-középhegység vidékein –, korábban kevés volt belőlük, vagy egyáltalán nem voltak jelen ezek a fajok. Ezért a „visszatelepülés” helyett én inkább a „terjeszkedés” kifejezést használnám, ugyanis jellemzően Szlovákiából érkeznek, ahol jelentősen feldúsult az állomány, mondta érdeklődésünkre dr. Kemenszky Péter, a Somogy Megyei Vadásszövetség fővadásza. Hozzátette, amíg a sakál esetében dokumentáltan előfordult korábban hazánk nagy részén, a barnamedvéről, farkasról és hiúzról nem mondható ugyanez el. – Azért az északkeleti országrészben jelentek meg, mert a szlovákiai állomány feldúsult és a határos területen kezdett terjeszkedni. Ráadásul az Északi-középhegység az ország legerdősültebb területe, amely a már említett nagy ragadozók számára kiváló élőhely. Ez a vidék ideális a ragadozók számára: ritkán lakott, és csak részben feltárt úthálózattal rendelkezik. Jelentős makktermő állományok (tölgy, cser, bükk) találhatók itt – ez a medve számára fontos, míg a hiúz és a farkas számára a nagyvadállomány szolgál táplálékbázisul. Szakemberként bátran kijelenthetem, hogy a muflonra és a szarvasra a szürke farkas jelentős hatást gyakorol, fűzte hozzá Kemenszky Péter.
Felmerül persze a kérdés, ha át tudott települni az állomány az Északi-középhegységbe, vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy az ország más tájain is felbukkanjanak a szürke farkasok? Kell -e attól tartaniuk a legeltető állattartással foglalkozó gazdáknak, hogy fel kell venniük a harcot a tápláléklánc jelenleg ismert csúcsragadozójával? A válasz egészen egyszerű és logikusnak is tűnik.
Gray wolf – Fotó: Mark Newman
– Ahhoz, hogy ezek a fajok más régiókba is eljussanak, jóval nagyobb távolságokat kellene megtenniük. Bár például Somogy megye is 31 százalékos erdősültséggel bír, ezeknek a fajoknak olyan térségekben kellene sikeresen átvágniuk magukat, vagy megtelepedniük mint az Észak-Alföld, a Duna–Tisza köze vagy a Mezőföld – ezek viszont kevéssé erdősült és sűrűn lakott, valamint intenzíven művelt területek, így jól izolálják a ragadozókat, jelentette ki a vadászszövetség fővadásza.
S míg az opportunista aranysakál szinte minden környezeti feltételhez képes alkalmazkodni, a másik három nagy ragadozófaj érzékeny az emberi zavarásra. – Ki merem jelenteni, hogy e fajok betelepedése ezen a vidéken – néhány kóborló példánytól eltekintve, amelyek például a Balkánról tévednek át – számomra elképzelhetetlen, fogalmazott Kemenszky Péter. Ráadásul a Dél-Dunántúl úthálózata, településszerkezete, valamint az utak, autópályák, vasutak és a Balaton-part teljesen alkalmatlan élőhelyet jelentenének számukra. Így a kertben vagy a nyaralónál portyázó farkasfalkáktól nem kell tartanunk Somogy vármegyében.”
Videó az eredeti cikk alatt.
Szerző: KOSZORUS RITA
About the Author
Nagy István 