Kós Zoltán 
"...míg Ukrajnában egyre többen kényszerülnek vállalkozásuk megszüntetésére vagy felfüggesztésére, addig a határokon túl egy új ukrán üzleti réteg emelkedik fel."
„Az ukrajnai vállalkozói szféra 2025 első felében látványosan megingott. Több mint 137 ezer új egyéni vállalkozás (FOP) indult ugyan, ám több mint 157 ezer zárt be. A visszaesés mögött technikai fennakadások – például a regisztrációs rendszer hetekig tartó akadozása – éppúgy álltak, mint a háborús környezethez igazított új adószabályok, amelyek sokakat a felfüggesztés vagy bezárás felé tereltek. Főleg a kiskereskedelem és az IT-szektor szenvedett: előbbiben több mint 48 ezer, utóbbiban mintegy 18 ezer vállalkozás szűnt meg.
Az év második negyedévében ugyan javult a helyzet: április és június között már 73 799 új FOP alakult, miközben a bezárások száma 27 százalékkal csökkent az előző évhez képest. A lendület viszont törékenynek bizonyult. A rövid életű, pár hetes cégek – úgynevezett egynapos vállalkozások – száma is emelkedett: 2021-ben még csak alig száz ilyet regisztráltak, 2025 első félévében már több mint ötezret.
A számokból az is látszik, hogy a vállalkozói kedv nem tűnt el, csupán máshol bontakozik ki. Lengyelországban például 2025 júliusára már több mint 29 ezer olyan cég működik, amelynek végső tulajdonosai ukrán állampolgárok. Ezek közül 13 ezret a háború kezdete óta jegyeztek be. A legtöbb cég Varsóban, Krakkóban és Wrocław térségében működik.
A lengyel adatok alapján egyértelmű, hogy az ukrán vállalkozók többsége kis tőkével, néhány ezer dollárral próbál boldogulni, és nem sikertelenül. Csak 2024-ben az ukrán cégek összesen 1,65 milliárd zlotyt (kb. 414 millió dollárt) fizettek be a lengyel költségvetésbe személyi jövedelemadó és társasági adó formájában.
Mindez felvet néhány fontos kérdést. Vajon ha a vállalkozói szellem életben marad, de közben országhatárokon kívül teljesedik ki, ki fogja újjáépíteni Ukrajna gazdaságát? Ha a kis- és középvállalkozások – amelyek világszerte a foglalkoztatás gerincét adják – más országok költségvetését gyarapítják, mi marad itthon? Lehet-e egy államnak hosszú távon csak a statisztikai adatok alapján mérni a vállalkozói aktivitását, ha közben a valós értékteremtés és adóbevétel külföldre vándorol?
A jelenlegi folyamat ugyanis kettős: míg Ukrajnában egyre többen kényszerülnek vállalkozásuk megszüntetésére vagy felfüggesztésére, addig a határokon túl egy új ukrán üzleti réteg emelkedik fel. Ezek a vállalkozók, akik korábban talán Ukrajnában próbálták kiépíteni egzisztenciájukat, ma már Varsóban vagy Krakkóban alapítanak céget, és ott fizetnek adót, ott bérelnek irodát, ott vásárolnak termékeket. Egy részüket talán visszavonhatatlanul elnyeli az új közeg, mások még visszatérnének.
A kérdés ettől kezdve nem csupán gazdasági, hanem demográfiai és társadalmi ügy is. Hiszen a vállalkozó nemcsak adófizető, hanem munkaadó, családfenntartó, helyi közösségi szereplő is. Ha ezek az emberek külföldön építik újra önmagukat, akkor ki marad itthon, hogy vállalja ugyanezt a szerepet?
Miközben az elérhető statisztikák a FOP-mutatókkal zsonglőrködnek, érdemes azt is észrevenni, hogy a vállalkozások székhelye mellett az emberi sorsok is átalakulnak. Az újjáépítéshez a beruházási alap és a külföldi hitelek mellé kell majd valaki, aki megépíti a házat, újranyitja a boltot, újraindítja a szervizt. Szívből remélem, lesz még elég kéz, szándék és bizalom ehhez…
Fotó / Eredeti írás: KISZó
About the Author
Nagy István 
