szerkeszto 
Amber Midthunder egy fiatal amerikai őslakos lány, és a hozzá hasonló lányok nem szoktak Hollywoodban főszerepet kapni. Midthundert azonban kiválasztották a Préda című film főszerepére, ahol komancs harcosként kell megküzdenie a földkerekség egyik legveszélyesebb lényével, egy Predatorral. A látszólag törékeny, de a filmet végigharcoló Midthundert Zoomon értem utol.
Magad is indián vagy, bár sejtésem szerint – javíts ki, ha tévedek – a filmben használt komancs nyelvet nem beszéled. Elmondanád, hogyan tanultad meg a szövegeidet, és milyen volt felvenni a film komancs nyelvű verziót?
A lakota, dakota és nakoda törzsek vére folyik bennem, tehát valóban nem vagyok komancs, így a nyelvüket sem beszélem, nemhogy folyékonyan, hanem egyáltalán. (nevet) Az volt a cél a filmmel, hogy minél több komancs nyelvű részt tegyünk bele, hogy bemutathassuk ezt a csodás nyelvet a világnak, ugyanakkor arra is figyelnünk kellett, hogy ne vigyük túlzásba, ezért a filmet magát kevert angol-komancs nyelven forgattuk. Miután végeztünk a forgatással, minden szereplő elment a szinkronstúdióba, hogy felvegyük a teljesen komancs nyelvű verziót. Arról is szó volt, hogy kizárólag angol nyelven vegyük fel, de ezt szerencsére elvetettük. A producerünk, Jhane Myers maga is a komancs közösség tagja, számára szívügy volt a komancs nyelvű változat elkészülése. Ő biztosította számunkra, hogy jelen legyen két komancs nyelvi szakértő: ők voltak azok, akik az angol nyelvű forgatókönyv dialógusait lefordították, és figyeltek arra, hogy a karaktereink valóban úgy beszéljenek, ahogyan egy 300 évvel ezelőtti komancs vadász beszélt volna. Nagyon izgatott vagyok, kíváncsian várom, mit szólnak majd hozzá az emberek. Ez az első alkalom, hogy egy nagyjátékfilm teljes egészében bennszülött indián nyelven jelenik meg az eredeti változattal egy időben.
Úgy tudom, a Préda sokáig elég titokzatos projekt volt, még azt sem lehetett tudni róla, hogy ez valójában egy Predator-film. Elmondanád, hogyan zajlott a castingod?
Az egész még 2020 februárjában, közvetlenül a covid előtt kezdődött, akkor volt az első meghallgatásom. Fogalmam sem volt róla, hogy ez egy Predator-film. Csak annyit árultak el nekem, hogy a film kb. háromszáz évvel ezelőtt játszódik, a karakterem pedig egy fiatal komancs lány, aki vadász akar lenni, és meg akarja mutatni a törzse férfi vadászainak, hogy nőként is képes ugyanarra, mint ők. Vagyis a karakteremről nagyjából mindent tudtam, de a történetnek csak az elejével voltam tisztában. Az alapján, amit elmondtak nekem, nagyon érdekesnek tűnt, tudtam azonosulni a karakterrel is, szóval azon voltam, hogy megkaphassam a szerepet. Aztán jött a pandémia, a projekt eltűnt az életemből, aztán pár hónappal később ismét jelentkeztek, hogy mégis sínen van a dolog, de még akkor sem tudtam, hogy ez egy Predator-film. Ezzel csak nem sokkal a forgatás előtt lettem tisztában. Dan (Dan Trachtenberg, a film rendezője – a szerző) személyesen hívott fel Facetime-on azzal, hogy elmondja az örömhírt, hogy enyém lett a szerep. Kitalált valami fura találós kérdést, valami olyasmit, hogy mivel mennék, ha el kellene utaznom valahová, de nem mehetnék szárazföldön és vízen sem. Elkezdtem találgatni, de félbeszakított, és mondta, hogy helikopterrel kellene mennem, és mit mondanék, ha helikopterrel kellene mennem? Fogalmam sem volt, erre ő rávágja, hogy
Get to the Choppa!
(idézve a híres sort a Predatorból), mert én lettem az új Arnold Schwarzenegger. Szóval a találós kérdését nem igazán értettem, de így tudtam meg végül, hogy egy Predator-film főszerepét játszom.
Láttál korábban Predator-filmeket, vagy egy számodra teljesen új világba csöppentél bele?
Tisztában voltam vele, milyenek a Predator-filmek, tudtam, milyen lényekről van szó, ahogy arról is, hogy ezek mennyire ikonikus filmek és karakterek. Nem annyira a konkrét filmeket ismertem, inkább csak a szörny popkulturális hatását, a híres mondatokat meg azt, hogy hány filmben idézték fel őket. A Predator azért már jó ideje része a mainstream popkultúrának, nehéz elkerülni, hogy az ember valamilyen formában ne találkozzon vele. Persze miután megtudtam, hogy én is szerepelni fogok egyben, az volt az első dolgom, hogy végignéztem az összes korábbi Predator-filmet. Vicces volt rájönni, hogy a mai popkultúrában mennyi minden származik ebből a filmből.
Ez az első főszereped. Nehezen birkóztál meg vele?
Amikor először belegondoltam, elég félelmetes volt. Nem pusztán azért, mert főszerep, hanem azért, mert ez a szerep reprezentál valamit: egy amerikai őslakos nő is lehet egy mainstream amerikai film főhőse, és én kaptam meg a lehetőséget, hogy eljátsszam. Ez hatalmas felelősség. A rendezőm, Dan Trachtenberg szerencsére sokat segített abban, hogy levette ezt a súlyt a vállamról.
A filmben a karaktered nagyon belsőséges viszonyt ápol a kutyájával. Elmondanád, milyen volt vele forgatni?
A kutyust Cocónak hívják, kislány, és nagyjából két hónappal azelőtt fogadták őt örökbe, hogy a forgatás elkezdődött volna. Coco nem olyan kutya, akit arra neveltek, hogy majd filmekben szerepeljen, nem állt mögötte több éves vagy több hónapos idomítás, és emiatt – őszintén szólva – kissé kaotikus volt vele a forgatás. (nevet) Én még életemben nem láttam olyan kutyát, akinek ennyi energiája lett volna. A legtöbb napomat vele a totális őrület jellemezte, amit nagyjából úgy kell elképzelni, hogy Coco összevissza rohangált, a stábtagok pedig próbálták abba az irányba terelni a rohangálását, hogy az a filmhez is használható legyen. Mi ugyan megszenvedtük vele a munkát, de a lényeg az, hogy a filmben működnek a jelenetei. (nevet)
A film nagy része számodra akciójelenetekből állt, az egyik akciójeleneted követi a másikat. Te magad vetted fel őket, vagy kaszkadőrökre hagyatkoztál?
Próbáltak bennünket alaposan felkészíteni, a forgatás előtt részt vettünk egy négyhetes kiképzőtáborban, ahol a jeleneteinkre gyakoroltunk. Az alkotókkal megbeszéltük, hogy fontos lenne, ha minél több jelenetet velem vehetnének fel, mert sokat ad a jelenetek hitelességéhez, ha a nézők az arcomat is látják közben, ugyanakkor voltak szcénák, ahol már akkora volt a veszély, hogy szóba se jöhetett, hogy magam csináljam őket. Ilyenkor jöttek a kaszkadőrök. Többen is voltak, és a képességeiktől függött, hogy ki melyik jelenetre ugrott be. Nagyrészt a realizmusból kiinduló akciójelenetekre törekedtünk, nem voltak a valóságtól teljesen elrugaszkodott pillanatok, így elég sok jelenetet magam tudtam leforgatni.
Melyik jelenet volt számodra a legnehezebb?
Amikor a bölényvadászokkal harcolok, azt vágás nélkül vettük fel, ami mindig elég bonyolult. Ehhez kidolgoztunk egy elég bonyolult koncepciót, ugyanis bár nem volt vágás, a jeleneten belül folyton cserélgettük egymást a kaszkadőrömmel, Tammy Nerával. Segítségünkre volt, hogy egy elég nagy, nyitott területen, a bölényvadászok táborában forgattunk. Az volt a trükk, hogy az egyikünk elkezdte a jelenetet, aztán amikor egy pillanatra kikerült a kamera látóteréből, már a másik ugrott be a helyére, majd a következő kikerülésnél megint cseréltünk, és így tovább. Alaposan be kellett gyakorolnunk, hogy sikerülhessen. Nagyon nehéz jelenet volt, egyetlen ember nem bírta volna végigcsinálni, azért döntöttünk e módszer mellett. Így is kész őrület volt a felvétel, rengeteg összpontosítás és rohangálás kellett hozzá. Kész őrület volt, de megnézve a végeredményt, nagyon elégedett vagyok.
Kicsit beavatnál abba, hogy néz ki egy ilyen harmincnapos felkészítő tábor?
Ez is Calgaryban volt, mint maga a forgatás. Elég intenzív élmény volt, reggeltől estig gyakoroltunk, alig volt időnk pihenni. Meg kellett tanulnunk bánni a filmben használt fegyvereinkkel. Ott volt a kaszkadőrcsapat, akik mindenben a segítségünkre voltak, és velük már nem csak általánosságban, hanem konkrét jelenetekre is gyakoroltunk. Ott tanultuk meg azt a jelnyelvet is, amit a filmben láthatsz, és amit a komancs vadászok egymás között használtak, ha harcba vonultak vagy vadászni mentek.
[merimag_video media_type=”external_media” title=”” author=”” url=”https://youtu.be/fHPaRGk2E2k” upload=”” cover=”” controls_color=”” width=”” height=”” align=”none” block_id=”element-62f23a9deff3d” _fw_coder=”aggressive” __fw_editor_shortcodes_id=”59eb3bec4a0018d5b9b8ce295756eeef”][/merimag_video]Mit gondolsz, a karaktered, Naru hol áll ebben az egész Predator-franchise-ban?
Technikailag ez egy prequel, hiszen évszázadokkal a korábbi filmek előtt játszódik, így Naru gyakorlatilag az elődje azoknak az embereknek, akik később megküzdöttek egy Predatorral. Fontos volt számunkra, hogy a Préda ne csak egy franchise része legyen, hanem önállóan is megállja a helyét, szóval alapvetően nem úgy gondolkodtunk Naruban, hogy mit jelent ő a Predator-franchise-ban, hanem úgy, hogy mit jelent ebben a filmben. Nem használtuk Narut arra, hogy általa valamilyen formában a többi Predator-filmre utaljunk. Persze van egy két utalás, easter egg a filmünkben a nagy elődökre, de ezek jellemzően nem a karakteremen keresztül történnek.
Ebben a filmben egy fiatal lány veszi fel a harcot a vérszomjas Predatorral. Mit gondolsz, a karaktered inspiráló lehet a fiatal lányok számára?
Remélem, igen, hiszen megmutatja, hogy a lányokban is ott rejlenek a képességek, és ha elég erős a motivációjuk, bármire képesek lehetnek. A film üzenete számomra az, hogy amennyiben eléggé hiszel valamiben, akkor lökjön eléd a sors bármilyen akadályt, úgyis sikerülni fog. Ha fáradhatatlanul küzdesz az igazadért, sikerülni fog.
Címlap fotó: David Bukach © 20th Century Studios
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
