A Bogdana önjáró löveg, verseny az FPV drónokkal és az örökké élő szovjet tarackok. Minden, amit az ukrán tüzérségről tudni kell.
Kós Zoltán 
Vajon az FPV drón felváltja a tüzérséget?
” – „A csengő tarack szuveníreket küld
Közvetlen találat az ellenséges fedezékbe
Sich tüzérek befejezték a csatát
Rosztov megkapta a kétszázadik szállítmányt”
(c) To Whom Down, „Tüzérségi induló” (szöveg: Dmytro Savchenko)
Szumi az ukrán tüzérség egyik nevezetes városa . Itt hozták létre a speciális oktatási intézményeket, a rakétaerők és a tüzérség kutatóközpontját, és megalakult a Petro Kalnyshevskyről elnevezett 27. tüzérségi brigád.
2014-ben pedig a szumi lakos, Pavlo Narozsnyij megalapította a „Reaktív Mail” szervezetet – egy speciális jótékonysági alapítványt, amely kizárólag a tüzéreket segíti. Kezdetben csak a szumi 27. dandárt támogatta, de idővel az alapítvány tevékenysége több mint 40 egységre bővült.
Ma havonta több millió hrivnya folyik át ezen a meglehetősen szűk alapon. Ez látja el a frontot mindennel, az M777-es tarackok famodelljeitől kezdve a porra érzékeny német önjáró lövegek karbantartásához szükséges Bosch porszívókig.
Az alap szakemberei emellett importált katonai termékeket is vásárolnak, mobil műhelyeket építenek és tiszti főhadiszállásokat szerelnek fel. Más szóval, növelik az ukrán tüzérség hatékonyságát olyan helyeken, ahová az állam nem tud eljutni.
Mint minden jótékonysági alapítvány, a „Reactive Mail” is jelentősen fokozta tevékenységét 2022 óta. Különösen azért, mert a háborúban a tüzérség – az FPV drónok tömeges megjelenése ellenére – továbbra is releváns és egyedülálló eszköz a megszállók megsemmisítésére, amely az évek során csak egyre hatékonyabbá válik.
Pavlo irodája inkább az ukrán tüzérség múzeumára hasonlít. Aláírt zászlók, nyílvesszők, elismerő oklevelek, egzotikus lőszertöredékek, archaikus felszerelés. Ott két órán át beszélgettünk az ukrán hadsereg legjobb tarackjairól, a hazai önjáró „Bogdan” löveg fejlesztéséről, a „cső” versenyéről az FPV drónokkal és a mi tüzérségünk előnyeiről az oroszokkal szemben.
Vajon az FPV drón felváltja a tüzérséget?
– Annyi dalt írtak már az ukrán tüzérségről. Melyik a kedvenced?
– Valószínűleg ez a Pyriatyn zenekar jól ismert „Arta” című száma . Véleményem szerint ez adja vissza legjobban a tüzérség szellemiségét.
Ha egy tengerészgyalogos képét vesszük, ők felpörgetett harcosok, akik puszta kézzel ölnek meg mindenkit. De a tüzérek más emberek. Ezek olyan srácok, akik többnyire nem túl sportosak. Ezek parasztok, akik gyakran dohányoznak, partraszálló pályákon ülnek, és villáskulcsokkal csavarják és kenik ezt a tarackot, hogy tökéletes állapotba hozzák.
Egy tüzér kemény, mindennapos fizikai munkát végez, mert legtöbbször nem lő, hanem ölni készül.
– Sokat hallunk a támadó drónok fejlesztéséről, de nagyon keveset beszélünk tüzérségünk technológiai ugrásáról. Úgy tűnhet, mintha valami régimódi és szovjet dolog lenne. Mondd el, mi is ez valójában.
– Az első világháború kezdetével áttörés történt a tüzérség alkalmazásában. Volt Starlinkünk, és a felderítő drónok széles körben elterjedtek. Mit jelent ez a gyakorlatban?
2022-ig a tüzérséget többnyire távcsővel és lézeres távolságmérővel rendelkező emberek igazították be. Most már sokkal kevesebb van belőlük, és a tüzet felderítő drónok irányítják.
Ez nagy változás a pontosság, a lőszertakarékosság és a reakciósebesség terén. Azonnal tüzelhetsz és rögzítheted a találatot. Mostantól mindössze néhány perc telik el a célpont megtalálásától a lövésig.
Manapság a tüzérség nagy, modern parancsnoksággal rendelkezik. A tüzérség a „Kropyva” programot használja, amely szinte minden típusú lőszerhez tartalmaz lőtáblázatokat, amelyekből körülbelül 50 különböző típus és gyártó áll rendelkezésünkre. Lehetővé teszi egy adott objektum megfigyeléséhez szükséges videokamera magasságának kiszámítását is.
A „Kropyva”-nak is van egy támogató szolgáltatása. Egy új lövedék érkezik, a lövész ír az operátornak és rákérdez. És azt a választ kapja, hogy ez a lövedék azonos egy másik lövedékkel, ezt, azt és ezt kell beírni a táblázatba.
– Gonosz nyelvek azt beszélik, hogy az FPV drónok elterjedése miatt hamarosan szükségtelenné válik a tüzérség…
– Az FPV egy nagy pontosságú fegyver, de leggyakrabban 2-3 kg robbanóanyagot hordoz. Egy tüzérségi lövedék, ha 152/155-ös kaliberről beszélünk, 8 kg robbanóanyagból és 40 kg vaktöltényből áll, ami szintén nagyon fontos. Ráadásul szuperszonikus sebességgel zuhan az ellenségre.
Képzeljünk el egy beton fedezéket. Az oroszok tudnak a drónokról, hálókat akasztanak fel, acélajtókat szerelnek fel, amiken nehéz lesz áttörni. Egy tüzérségi lövedék pedig egyszerűen megsemmisíti a tetőn keresztül.
Ha 30 cm betont teszel bele, az FPV drónok nem fognak áttörni egy ilyen erődítményen. A tüzérségben pedig vannak speciális betonáttörő lövedékek, amelyekben a gyújtózsinór hátul, nem pedig elöl található. Ez azt jelenti, hogy egy vaktöltény repül az erődítménybe, nagy sebességgel átszúrja a betont, és belül felrobban.
És még csak most kezdtünk el beszélni a lőszer típusairól. Például ott vannak a kazettás bombák. 88 gránát van benne, ebből 10 kumulatív. Nagyon hatékony dolog a támadások ellen.
Van egy távirányítású akna. Ez csak egy dal, a hadseregünk már tízezreket lőtt ki belőlük. A levegőbe nyílik, és alátétekkel – ilyen kis szürke dobozokkal – rakja tele a területet. Felrobbannak, amikor egy gyalogos rájuk lép, vagy egy páncélozott jármű elhalad mellettük.
Gyakran látni videókat arról, ahogy egy drón lelő egy tankot, ami véletlenül megállt egy mezőn. És miért állt meg ott? Mert a lánctalpat elszakította a lőszer.
– Az ATO alatt számos látványos videót tettek közzé, amelyeken látható, hogy az ukrán tüzérség nagy ütegekbe gyűlik, és egyidejűleg oroszokat zúdít gránátokkal. Miért nem látunk ma már ehhez hasonlót?
– Most kizárólag egyetlen ágyúval, rejtett pozíciókból működnek. Ennek két okból is volt oka.
Az első a felderítő drónjainknak köszönhető, amelyek lehetővé teszik számunkra a célpont pontos meghatározását.
A második az ellenséges FPV és Lancets, amelyek folyamatosan a felszerelésünkre vadásznak és reagálnak a klaszterekre.
– Melyik ukrán tüzérségi rendszer teljesített a legjobban a háborúban?
– Nagy rajongója vagyok a Swedish Archernek. Ez egy teljesen automatizált önjáró löveg, minden szempontból megaluxus. Az ember megnyom egy gombot, a páncélozott kapszula magától felemelkedik, magától megáll az emelőkön, a rendszer magától felveszi a lőportöltetet, sebészi pontossággal lő több mint 40 kilométerre. Még egy lábas is van a kabinban a vacsora elkészítéséhez.
De megvannak a maga árnyalatai. Egyszer megkérdeztem, hogyan kell karbantartani. 22 (!) fajta kenőanyag szükséges ahhoz, hogy működőképes állapotban maradjon.
Ugyanez a helyzet a német Panzerhaubitze 2000-rel is. Nagyon tetszik. Pontos, gyors. Nagy előnye, hogy a Leopard 2 tankon alapul. A legénység teljes egészében páncélban van. Az egyik egység tisztjei ezt mondták: „A legénységünk nagy részét a partraszálláskor sokk érte, de még senki sem halt meg.”
De ez egyben nagyon szeszélyes is. Egyszer felhívott az akkori 43. dandár parancsnoka, Oleg Sevcsuk, és megkért, hogy vegyek nyolc Bosch porszívót. Nem értettem azonnal, és megkérdeztem, miért végzik a dandárban a generáltakarítást. Kiderült, hogy a rendszer nagyon fél a portól, és minden nap porszívózni és ki kell fújni. Vagy nyáron, ha a modellben nincs légkondicionáló, túlmelegedhet, és leállhat a lövöldözés.
Volt egy vicces történet is az alkatrészekkel. A Panzerhaubitze 2000-en szolgáló kadét lövészeinknek sokáig kellett egymásra kiabálniuk lövészet közben, mivel ezek az önjáró ágyúk Olaszországból érkeztek Ukrajnába, és a hevederes német sisakok nem illetek rájuk. Használt olasz sisakok után kellett néznünk.
Ha a legjobb tüzérségi rendszerről beszélünk, akkor számos különböző tényezőt kell figyelembe vennünk. Szerintem ez a brit M777. Ez az első tüzérségi rendszer, amit Ukrajna a partnereitől kapott. Nagyon megbízható, könnyen javítható, és sok van belőle.
Panaszkodtak nekünk, hogy az M777-esnek sok hidraulikus tömlője van, amelyek a kisebb drónrepüléseknél eltörnek, és emiatt a gép leáll. Minden egyes tüzérségi lövés után szervizbe kellett vinnünk. De mobil állomásokat telepítettünk igazítási és illesztési gépekkel , és a meghibásodások 99%-át a helyszínen kezdtük el javítani.
– Mi relevánsabb ma: az Archerhez hasonló önjáró tüzérségi löveg, vagy az M777-eshez hasonló, utánfutón vontatott?
– A vontatott tüzérség azért teljesít a legjobban, mert beásott állás. Most biztonságosabb beásni, álcázni és várni a célpontra.
És ha folyamatosan vezetsz, azonnal feltűnővé válsz – forró a motorod, port kavarsz, zajt csapsz. A gurulás a tüzérek munkájának legveszélyesebb része. És sokkal nehezebb elrejteni egy teherautóra vagy tankra épülő önjáró berendezést a méretei miatt. Ráadásul drágábbak is.
„16 orosz kinzsál érkezett rétegelt lemez makettek alapján”
– Sokféle szakterületű katona dolgozik a fronton. Vannak, akik életveszélyesebbek, vannak, akik kevésbé. Tüzér – mennyire veszélyes ez a munka manapság?
– Ha betartod az összes biztonsági előírást, ha nem szeged meg a törvényeket, akkor egy tüzér túlélésének esélye ebben a háborúban 90%, bármennyire furcsán is hangzik.
Például. Nyár, 40 fokos hőség, és egy katona leveszi a testpáncélját, mert túl meleg van a gránátok hordozásához. De ha egy drón elrepül arra, akkor valószínűleg a sisak és a testpáncél véd a repeszektől.
– Azt mondják, a tüzérek nagyon megerőltetik a hátukat.
– Igen, ez egy probléma, és különösen a tüzérségünk átalakításával kapcsolatos. Sok katonát, akik nyugati rendszereknél szolgáltak segéddarukkal, áthelyeznek a „Bogdanba”, ahol kézzel kell kihúzni a lövedékeket. Az ilyen terhelésekre való felkészítéshez a testet célszerű hat hónapig edzőterembe járni és sporttáplálkozást fogyasztani.
– Mi a legnagyobb veszély egy tüzérre, és hogyan hárítja el a hadseregünk?
– Sok fenyegetés van, és nem csak az orosz kamikaze drónokról, a „Lancet”-ről van szó. Ide tartoznak az ellenséges tüzérség és a KAB-ok is. Néha drága „Iszkanderekkel” támadnak állásokat, mert az oroszoknak vannak tartalékaik, és készek azokat a tüzéreinkre költeni. Valószínűleg félnek.
Hogyan védheted meg magad? Ezek egyszerre detektorok és halászhálók. Van egy videóm több orosz drónról, amelyek hálókba vannak tekerve az egyik tüzérségi állásban.
A rétegelt lemezből készült makettek is segítenek. Nemrég kettős csapás ért minket. Egy orosz drón repült, hogy megsemmisítse a makettet, de hálókba gabalyodott. Jelenleg az M777 rétegelt lemezből készült makettjei vannak gyártásban, darabonként 17-25 ezer hrivnyáért. Több mint száz darabot szállítottunk le. Csak a cső áll ki az álcázott helyzetből, így lehetetlen megkülönböztetni az igazitól.
Minden érkezés után egy szakember jön a modellhez, nála egy csavarhúzó és egy ragasztószalag, amivel mindent a helyére tesz. Aztán az oroszok újra megverik.
Az egyik modellünket „Tolik”-nak neveztük el, a megvásárlója tiszteletére. Tolja egy legenda. Az évek során 16 Lancet drón roncsait találták meg a közelében. A szárnyaik alapján számolták őket, amelyek szétpattannak, amikor felrobbannak.
– Miből van a legnagyobb hiánya az ukrán tüzérségnek jelenleg: tüzérségi rendszerekből, tartalék csövekből vagy lövedékekből?
– A hiány tekintetében az első helyen a lövedékek állnak. A második helyen a tüzérségi rendszerek és azok alkatrészei állnak. A tartalék csövek elérhetőségével és minőségével többnyire nincsenek problémák. A csöveket Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában gyártják nekünk. Ukrajna pedig maga is gyárt jó minőségű csöveket.
– Él még a szovjet tüzérségünk?
– A „Hyacinth-B” tarack nagyon hatékony volt és maradt is. Ez egy fegyver a 60-as évek végéről és a 70-es évek elejéről, de ami az előnye, az egy hatalmas lőporkamra. Sok lőszert lehet magaddal vinni, és több mint 30 kilométert eltalálni. Ez egy meglehetősen pontos tüzérségi fegyver is, és szerepet játszik az ütegek elleni harcban. A csövek és a lőszerek kaphatók hozzájuk.
A „pünkösdi rózsák” is aktívan dolgoznak – magam is megdöbbentem. Nagyon hatékonyak az erődítmények megsemmisítésében. Igen, a pontosságuk alacsony, de a 110 kg-os lövedékeik mindent leszerelnek, amit szét kell szerelni. Nem titok, hogy a hozzájuk való 203 mm-es lövedékeket az USA-ból szállítják. Bár ezek a rendszerek már az élettartamuk végéhez közelednek. A hozzájuk való lövedékek ritkaságszámba mennek, maga a platform pedig nagy és nehéz. A méretük miatt nagyon nehéz hordókat gyártani hozzájuk. De a rendelkezésre álló erőforrás még mindig elegendő.
A Pion önjáró ágyúk fontos szerepet játszottak a kijevi csatában. A város lakói látták, ahogy ezek az önjáró ágyúk a városban mozognak, és a külvárosban elpusztítják az orosz oszlopokat. Erről bővebben az Ukrajini Pravda által a 43. dandár parancsnokával, Oleh Sevcsukkal készített interjúban olvashatnak.
– És mi a helyzet a mi „Égerfa”-unkkal?
– Létezik és működik. Egy évvel ezelőtt az oroszok nagyon jellemző fotókat tettek közzé a Szudzsa melletti „Vilkha” hajtóműveiről. De a pontosság tekintetében messze van az ukrán HIMARS-októl, mint ahogy sokan képzelik.
– Az önkéntesek mindig tudják, hol lehet a legkevesebb pénzből a legtöbbet kihozni. Ha eltekintünk a lövedékek és más tőkeigényes dolgok gyártásától, mibe fektethetünk pénzt a tüzérségünk hatékonyságának növelése érdekében?
– Az első a makettek. Minden Lancet, ami a makettbe repült, nem egy valódi tüzérségi állásba repült, és nem ölte meg az embereinket.
A második a javítás. A tüzérséget folyamatosan javítani kell. Nincs olyan dandár, amelynek felszerelése 100%-ban működőképes állapotban lenne.
Például erre a célra szállítunk egy úgynevezett mobil karbantartó állomást. Ez egy traktor, és egy tengeri konténer van rajta. A konténer tartalmaz egy gumiabroncs-szerelő állomást bármilyen méretű kerékhez, gépeket a terepi javításokhoz, szerszámokat: plazmavágókat, hegesztőgépeket, nitrogént. Az ilyen állomások évekig is eltarthatnak az egységben, és a teljes flottát javíthatják.
Befektethet mobil parancsnokságok felállításába is. Ugyanazok a konténerek, csak a tisztek számára. Laptopok, projektorok, kivetítővászon a falakon, plotterek térképek nyomtatásához. Igen, sokan még mindig papírtérképeket használnak, mert könnyen hordozhatók.
„Sokkal jobban szeretem a vontatott Bogdanát, mint a teherautós változatot.”
– Vajon a „Bogdana” önjáró ágyúnk lesz a Védelmi Erők fő tüzérségi rendszere?
– Ha figyelembe vesszük a havi gyártásra vonatkozó nyílt adatokat és a már legyártott darabszámot, akkor ez még nem a csapatok fő tüzérségi rendszere. De ilyen dinamikával könnyen lehetséges, hogy két éven belül azzá válik. Különösen azért, mert most már nemcsak önjáró, hanem vontatott változatokat is gyártanak.
– Miben jó a „Bogdana” a csatában?
– Bármit is mondanak a gyűlölködők, a kiváló minőségű és hosszú csövének köszönhetően egészen pontos, még a nyugati modellekhez képest is. Nem olyan pontos, mint a hagyományos ideális Panzerhaubitze 2000. De az áráért (2,5 millió euró) nagyon hatékony.
Egy kerekes önjáró löveghez képest elég jó védelemmel rendelkezik. A legénység nagy valószínűséggel túléli, még akkor is, ha egy tüzérségi lövedék becsapódik a közelben.
És a „Bogdana” folyamatosan fejlődik. Meg kell értenünk, hogy Ukrajnában, még a szovjet időkben sem, soha nem folyt tüzérségi gyártás. Ezért minden hasonló berendezésnek problémái lesznek az elején. A lényeg az, hogy a tüzérek megbízható visszajelzést kapjanak a gyártóüzemtől.
– És milyen hiányosságok maradtak fenn?
– Automatikus töltő és lőszeradagoló. A „Bogdana” automata módban lassabban működik, mint manuális módban, ezért a lövészek gyakran manuálisan dolgoznak. Ezt a problémát a jövőben optimalizálni és javítani fogjuk.
Rásegítő és automata töltő nélkül nagyon nehéz a tüzérek dolga, mivel minden 47 kilogrammos lövedéket kézzel kell cipelni. A katonák eltörik a hátukat és megsérülnek az inaik. Még sportöveket is szállítottunk a frontra erre a célra.
– Mit tud mondani a vontatott „Bogdan”-ról, és összehasonlítható-e a már említett M777-tel?
– Jobban szeretem a vontatott „Bogdanát”, mint az önjáró löveget. Összehasonlításképpen: a „Bogdana” csövének hossza 8 méter, az M777-esé pedig 6 méter. Ez azt jelenti, hogy az ukrán önjáró löveg csöve pontosabb és messzebbre lő, de álcázott állapotban jobban észrevehető és nehezebb is. Ez azt jelenti, hogy a „Bogdanához” mélyebb gödröt kell ásni, és erősebb traktort kell használni.
– Mennyire jó minőségűek az ukrán gyártmányú hordók?
– A csőkészlet akár 8 ezer lövést is kibír, a hüvelytől függően. A mi csöveink tökéletesen bírják. Lehet, hogy nem olyan pontosak, mint a németek, de a gyártás sebességét és a frontra történő szállítások számát tekintve ez több mint elég.
„Az orosz tüzérség valahogy még mindig tüzel”
– Az „Oboronka” publikált egy cikket , amelyben az orosz tüzérség állapotáról írtunk. Mint kiderült, a megszállók sokat elvesznek belőle a szovjet raktárakból, és „kannibalizálják” a régi rendszerek hordóit. És hogyan jellemezné az orosz tüzérség állapotát?
– Valami csoda folytán a hordótüzérségük még mindig tüzel. Hatalmas problémájuk van a csövekkel. Egyébként nemrégiben az európai partnerek végre szankciókat vezettek be a krómra, a hordógyártás fő nyersanyagára. Oroszország számára a króm egyik fő forrása Kazahsztán volt, amely szintén megtagadta a szállítást.
Ezen kívül ott van még a gépek kérdése is. Ha Ukrajna a saját gépeit használja a hordógyártáshoz, akkor az oroszoknak nincs ilyen termelési kapacitásuk. Most az egész piacon keresik őket, és különféle módokon szállítják. A meglévő gépeknek is megvan a saját erőforrásuk, ami kimerülőben van.
Technikailag Kína eladhatja a csöveit Oroszországnak, mivel a kaliberük megegyezik. De ez politikai kérdés. Észak-Korea már szállít tüzérséget az oroszoknak, de eddig csak 180 mm-es „Koksan” önjáró lövegekről van szó, amelyek minősége nagyon alacsony.
Nem fogok pontos értékelést adni az orosz tüzérség jövőjéről a csatatéren, mert az csak az eget mutogatás lenne. De azt hiszem, hogy a csöveik elkoptak, és hamarosan stagnálni kezdenek.
A csövek erőforrása meglehetősen önkényes érték. Egy tarackot legalább 15 000-szer el lehet sütni, de addigra már nem lesz több huzagolás a csőben, és bárhová lőhet.
De az orosz rakétatüzérség („Grad”, „Smerchi”, „Uragany”) veszélyes, nagyon aktívan tüzel. Még ha megnézzük is a vezérkari jelentést, naponta 50-150 rakétatüzérségi támadást hajtanak végre. Egy támadás legalább egy tucat rakétát jelent, amelyek nagy területeket fednek le, ahol a katonáink meghalnak.
– Helyes-e azt állítani, hogy a tüzérségi flottánk jobb, mint az oroszországi?
– Azt hiszem, igen. Még ha a rendszerek átlagos életkorát vesszük is, a miénk valahol a 2000-es évek környékén van, az oroszok pedig valahol az 1980-as évek környékén.
– Ki az erősebb manapság a tüzérségi párbajokban?
– Azt hiszem, igen, mivel az ütegellenes hadviselésünk nagy pontosságú fegyverekre, például az amerikai HIMARS-okra támaszkodik. Emellett magas színvonalú hírszerzéssel is összefügg, különösen a műholdas hírszerzéssel. Ezen kívül számos más eszközünk is van: különféle kamerák, akusztikus érzékelők, amerikai ütegellenes radarok.
Elég csak látni a villanást, és akkor nagyjából meghatározhatja az ellenséges tüzérség helyét, további felderítést végezhet, és nagy pontosságú fegyverekkel csaphat le.
Az oroszok a Lancet drónokkal a szárazföldön folytatják az ellentámadást. De egy Lancet találata gyakran nem jelenti azt, hogy a tüzérségi rendszer megsemmisül. Sok tarackot megjavítanak, és végül visszaállítanak szolgálatba.
***
A „Reactive Mail” gyűjtést indított ukrán tüzérek életét megmentő csali modellek gyártására. Ahhoz, hogy több ilyen modell legyen, mint amilyen a „Tolja” szövegében szerepel, és hogy az orosz „Lancets”-ek rétegelt lemezbe, és ne a védőinkbe repüljenek, anyagokat kell vásárolni. Ezen a linken segíthet a hadseregnek.„
Fotó / Eredeti írás: pravda.com.ua
Szerző: BOHDAN MIROSNYICSENKOAz „Oboronka” főszerkesztője. Védelmi ipari rovatvezető.
About the Author
Nagy István 
