Elkeseredtek a gazdák, mázsaszám rohadt el a termés a fán a dióburok-fúrólégy miatt

A dióburok-fúrólégy Észak-Amerikából származik, Európában először 1983-ban, Svájcban találták meg. Hazánkban 2011 őszén, Sopron környékén azonosították először, mára pedig gyakorlatilag minden diótermő vidéken, így Somogyban is jelen van. Terjedését segíti, hogy természetes ellenségei nincsenek, a dió pedig kiváló táplálékforrást jelent számára. A szakemberek szerint védekezés nélkül a termés 70–80 százaléka is odaveszhet, és nem ritka, hogy a dió gyakorlatilag teljesen piacképtelenné válik.

Inváziós kártevő pusztít – így védekezhetünk a dióburok-fúrólégy ellen

A nőstény légy áltojócsövével a még zöld dió héja alá rakja petéit. A kikelő lárvák a dió zöld burkában táplálkoznak, amit hamar megfeketednek és elrohadnak. A károsodás miatt a dióbél is gyakran satnyul, ráncosodik, penészedik, fogyasztásra alkalmatlanná válik.
A lárvák a dió lehullását követően a talajban bábozódnak be, így telelnek át, majd nyár elején újra megjelennek. Rajzásuk június végétől szeptemberig is eltarthat, ezért a védekezést folyamatosan, legalább kéthetente ismételni kellene.
Az egyik legárulkodóbb jel a dió héjának megfeketedése, majd az, hogy a burok rászárad, „rásül” a csonthéjra. A dióbél gyakran penészes, keserű ízű lesz. A fertőzés következménye sokszor már csak akkor látható, amikor nyár végén vagy ősszel tömegesen hullanak le a fekete, fejletlen diók.

Mit tehetünk?

A szakértők több módszert is javasolnak:

• Megfigyelés: sárga ragacslapokkal időben észlelhető a rovar jelenléte.
• Védekezés vegyszerekkel: a NÉBIH által engedélyezett készítmények között vannak olyan hatóanyagok (például természetes piretrin vagy spinozad), amelyek az ökológiai gazdálkodásban is használhatók.
• Pontosan időzített kezelés: a rajzás kezdetén még nincs szükség azonnali permetezésre, hiszen az imágók először érési táplálkozást folytatnak. A tojásrakás csak később kezdődik, ekkor kell beavatkozni. Július–augusztus között, időjárástól függően 4–6 alkalommal javasolt a permetezés.
• Új módszerek: az utóbbi években jelentek meg csalétek jellegű készítmények, amelyekkel kevesebb növényvédő szer is elegendő lehet, mert a legyek célzottan veszik fel a hatóanyagot. Kísérleti fázisban van a törzsinjektálás módszere is, amely során a fatörzsbe juttatott szer pusztítja a lárvákat, anélkül, hogy a dióbélbe bekerülne.

Drága, de szükséges a védekezés, viszont az sem mindegy milyen

A dióburok-fúrólégy elleni védekezés többletköltséget jelent a termelőknek, és a sima, kerti védekezés sem egyszerű, hiszen a szomszédos fákról is átrepülhetnek a rovarok. Mindezek ellenére a szakemberek szerint nem kell lemondani a dióról: a tudatos megfigyeléssel és a rendszeres védekezéssel a termés nagy része megmenthető.

Sok gazda a mai napig próbálkozik régi módszerekkel, például a fák meszezésével, abban bízva, hogy elriasztható a kártevő. A szakemberek azonban hangsúlyozzák: ezek a megoldások sajnos nem hatékonyak a dióburok-fúrólégy ellen. A meszelés ugyan esztétikus lehet, de nem pusztítja el sem a petéket, sem a lárvákat, a fában pedig kárt okozhat. Ugyanez igaz más, szájhagyomány útján terjedő praktikákra is. A valóban eredményes védekezés alapja a megfigyelés, a fertőzött termések eltávolítása és a szakszerű növényvédelmi kezelés.

– Többféle módszer együttes alkalmazása a legcélravezetőbb a dióburok-fúrólégy ellen. Hasznosak a ragacsos fogólapok, a feromoncsapdák, de a legfontosabb az, hogy meggátoljuk a kártevő rovar tojásait a zöld dióburokba rakja. Tapasztaltam olyat is, hogy nagy fekete fóliát terítenek a diófa alá, nagyobbat mint a koronája. Így a lehulló dióból a lárva nem tud a talajba jutni, a földből pedig a fóliának köszönhetően nem tudnak kikelni a már benne lévő bábok – mondta el Tóth István növényvédelmi szakmérnök korábban számunkra. 

Forró-Flaskay Bianka kaposvári lakos abban bízott, hogy idén a diós bejglit a saját kertjében álló fa terméséből készítheti el. Ám nála is a diók több mint fele elfeketedett, és a terméseken dióburok-fúrólégy jelenlétét is tapasztalta.