Nem poros relikvia, hanem élő csoda – a népi iparművészet boszorkánykonyhájában
Kós Zoltán 
Komjáthi Ágnes népi iparművész, a népművészet mestere Fotó: Beküldött
„Portré
Munkássága bizonyítja, hogy a hagyományos kézművesség ma is képes megújulni, közösséget építeni és értéket teremteni. Komjáthi Ágnes szövőnépi iparművész, múzeumpedagógiai szaktanácsadó és a Népművészeti Egyesületek Szövetségének alelnöke a népművészet élő példája.
A népművészet ma egyszerre hagyományőrzés és megújulás, közösségépítés és személyes önkifejezés. Ezt az összetett folyamatot, értéket és élményt testesíti meg Komjáthi Ágnes, szövő népi iparművész, díszítőművészeti oktató, múzeumpedagógiai szaktanácsadó, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének alelnöke, aki a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült. Munkássága példája annak, hogy a népművészet ma is élő, eleven és mindennapjaink részévé válhat, ha hitelesen és szeretettel közvetítik.
Komjáthi Ágnes életútja és fordulópontjai
Életútja különös fordulatokkal indult. Bár tolnai származású, szülei környezetében nem voltak erős népi hagyományok. Egy véletlen találkozás azonban sorsfordító lett számára: a Babits Mihály Művelődési Központban indult szőnyegszövő szakkör felkeltette érdeklődését, és Mözsi Szabó István tanításai révén nyílt ki számára a népművészet világa. Innen vezetett útja Decsre, a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezethez, ahol a legkiválóbb mesterektől tanulhatott. Itt nemcsak szakmai tudást, hanem alázatot, közösségi szellemet és a hagyomány iránti tiszteletet is elsajátította.
A népművészet ma
A rendszerváltás utáni textilipari változások miatt nehéz jó alapanyagokhoz jutni, miközben a felgyorsult világ könnyen elsodorja a mélyebb jelentéseket. Komjáthi Ágnes szerint alapvető, hogy az alkotó ismerje az adott tájegység hagyományait, hiszen csak így lehet hitelesen továbbörökíteni a motívumokat. Különösen fontosnak tartja, hogy a népi díszítmények jelentését ne silányítsák puszta dekorációvá. Úgy véli, azok az irányzatok, amelyek figyelmen kívül hagyják a gyökereket, hamar eltűnnek.
Híd a múlt és a jelen között
Ugyanakkor a népművészet ma nem zárkózik el az újtól. Egyre több tervező és dizájner nyúl vissza a hímzés- és szövésmintákhoz, új, modern formában alkalmazva azokat. Komjáthi Ágnes maga is készít olyan textíliákat, amelyekben a sárközi motívumokat korszerű, használható darabokba ülteti át. Fontos számára, hogy a 21. századi igényekhez igazodjanak a tárgyak: gépben moshatók, száríthatók legyenek, hogy a mai háztartásokban is helytálljanak. Ez a szemlélet hidat teremt a múlt értékei és a jelen elvárásai között.
A népművészet ma nemcsak tárgyakban, hanem közösségekben is él. Szakkörök, tanfolyamok, bemutatók révén emberek százai találják meg benne az alkotás örömét és a közösségi élményt. Különösen fontos ez azok számára, akik egyedül élnek, vagy akik a napi munka terhei után lelki feltöltődést keresnek. Sokaknak a kézművesség nem megélhetés, hanem „lelki gondozás”, amelyben ki tudják engedni a mindennapok feszültségeit, és örömet szerezhetnek maguknak és környezetüknek.
A népművészet helye ma
Bár a népművészet ma nem vonz akkora tömegeket, mint a néptánc, mégis széles körben képes megszólítani az embereket. A Hagyományok Háza és a nagy országos rendezvények, például a Mesterségek Ünnepe, ahol több száz kézműves mutatja be munkáját, bizonyítják, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a hagyományos mesterségek iránt. Ezeken az alkalmakon tízezrek ismerkedhetnek meg a kézműves kultúrával, a tárgyak készítésének folyamatával és a közösségi élménnyel.
Forrás: Mozsár Eszter – Zalai Hírlap
Hit, identitás és alkotás
Bár sok adminisztratív feladata van a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és más szervezetek révén, Komjáthi Ágnes mindig igyekszik időt találni az alkotásra. Tudatosan törekszik arra, hogy ne adja el minden munkáját, hiszen kiállításokon, bemutatókon fontos számára a teljes életmű megmutatása.
Hitvallása szerint a népi kézművességben az azonosulás kulcskérdés. Ahogy régen a népviselet csak azon állt szépen, aki viselni tudta, úgy ma is a tárgyak akkor nyerik el igazi értelmüket, ha készítőjük és használójuk belülről is kapcsolódik hozzájuk.
Ezért különösen méltó az a kitüntetés, amelyet Komjáthi Ágnes kapott. Szakmai életútja, tanítói munkája, közösségépítő tevékenysége és az a szemlélet, amellyel a hagyományokat a jelen igényeihez igazítja, mind azt mutatják: a népművészet ma nem a múlt poros relikviája, hanem a jelen élő része, amely képes gazdagítani mindennapjainkat, közösségeinket és lelki világunkat.”
Eredeti írás: KUTNY GÁBOR
About the Author
Nagy István 