Tüzes nyilakkal búcsúztatták az őszt a Drávamenti Íjászok

A Drávamenti Íjászok Egyesületének tagjai hagyományaikhoz híven idén sem feledkeztek meg az őszi napéjfordulóról és egy családi nappal ünnepelték a csillagászati ősz kezdetét. Szertűzgyújtás, örömíjászkodás és ősi hagyományos ételek elkészítése szerepelt a programok közt. 

Ments meg uram a Drávamenti Íjászok tüzes nyilaitól!

A Dráva mentén igen csak komolyan veszik a hagyományok őrzését, a Drávamenti Íjászok pedig minden egyes ősi hagyományt tisztelnek és a mai napig meg is tartanak. A péterhidai bázis központú társulás köre egyre inkább szélesedik, nem csak hobbiíjászok alkotják a csapat kemény magját. – Egyre többen csatlakoznak hozzánk, hiszen programjainkkal járjunk a vármegyét egész évben. Minden évszakban megtartjuk a hagyományos napforduló ünnepünket, ami ezúttal is sok érdeklődőt vonzott maga köré. Ezúttal is közel 60 ember gyűlt össze az udvarunkban, hajnalig tartott az ünneplés – mesélte Szutyányi Ákos, az egyesület vezetője. 

– Az egyesületünkhöz most már több család tartozik, hiszen annak idején még egy-egy szülő, édesapa kapcsolódott a kötelékünkhöz, ma már viszont egész családok részt vesznek az eseményen. Így tehát a programjainkat is úgy alakítjuk, hogy mindenki jól érezze magát. A mostani őszi napéjforduló alkalmával rendeztünk egy 11 célos házi örömíjász versenyt, de távlövésben is kipróbálhatták magukat a fiatalok. Jurtát építettünk, amiben több gyerkőc is a szabadban tölthette az éjszakát. Őrtüzet és szertüzet is gyújtottak a mi kis íjászaink. Ezek után pedig természetesen körbetáncoltuk azt, rengeteget énekeltünk, igazán jól sikerült a rendezvény – tette hozzá az egyesület vezetője. 

Csodacsillag, kelevéz és áldos – őseink hagyományai jelentek meg Péterhidán

• Az íjászkodás mondhatni lassan már gyerekjátékká válik az egyesületi tagok számára, s az erőpróbákat kibővítve és az ősi hagyományokat ápolva idén is kibővítették a programokat a szervezők. – Ezúttal is volt kelevéz vetés és csodacsillag hajítás is, amit sokan remekül teljesítettek. A kelevéz egy régi, dárdaszerű fegyver és eszköz, ami lehetett egy hajítódárda, lovagi tornákon használt lándzsa vashegye, vagy akár egy hosszú rúd, pózna is. Nyilván nálunk ennek egy nagyon biztonságos változata kerül be a versenyszámok közé, ugyanúgy mint ahogy a csodacsillaggal sem tudnak kárt okozni egymásban a gyerekek – mondta el Szutyányi Ákos. 

• Ősi magyar hagyományokhoz ősi étel dukál, így készült el az áldos is, ami ezúttal vaddisznóból készült. – Az áldost is együtt készítettük el, ez a közös főzés is egy fontos része ennek a családi ünnepnek.”