Kós Zoltán 
"... jelentős különbséget jelent, hogy amíg a Kreml saját olajkészletének és gázkapacitásának köszönhetően önerőből képes fedezni a háborús kiadásokat, addig Kijev teljesen kiszolgáltatott pénzügyi aspektusból..."
„Ukrajna elhúzódó háborúra készül. Sok egyéb mellett erről tanúskodik az ország jövő évi költségvetése, az európai partnereknek benyújtott 2026-os számla, a fegyverbeszerzésekre irányuló nemzetközi lobbi. Az érvelés szerint Oroszország is háborús büdzsét rakott össze a következő évre, ezért egyszerűen nincs más út.
Az viszont jelentős különbséget jelent, hogy amíg a Kreml saját olajkészletének és gázkapacitásának köszönhetően önerőből képes fedezni a háborús kiadásokat, addig Kijev teljesen kiszolgáltatott pénzügyi aspektusból. Márpedig sokszor azt látjuk, hogy a hajlandóak koalíciójának hangzatos ígéretei mögött jóval kevesebb a konkrétum. Az Európai Unió 140 milliárd dollárt ígér Ukrajnának, a befagyasztott orosz vagyont oldanák fel és adnák oda. Csakhogy Belgium és Franciaország nagyon tart az orosz gazdasági válaszlépésektől, ezért aztán még nincs teljes egyetértés a kérdésben. A gond az, hogy Európának nincs saját pénze Ukrajnára, amit tudott, már odaadott.
Gondoljunk csak Lengyelországra, amely sokáig zászlóshajója volt Ukrajna támogatásának. Az elmúlt időszakban azonban törésvonalak jelentkeztek ezen a téren, az új lengyel államfő és a kormányfő nincs azonos véleményen. Varsóban egyre hangosabban beszélnek történelmi sérelmeikről Ukrajna vonatkozásában, a Banderával szimpatizálókat kiutasítják az országból. Jelentősen visszanyírják az ukrán menekültek támogatási tételeit, s az orosz drónprovokációk után látványosan visszavettek korábbi háborús retorikájukból.
Németországban nagyrészt a jelenlegi szövetségi kormány ukránbarát politikájának elleneredményeként erősödött meg soha nem látott szintre az Alternatíva Németországért párt. A háború mielőbbi befejezése mellett érvelő politikai tömörülés képviselői élesen kritizálják Friedrich Merz kancellár politikáját, akárcsak a németek többsége, ők is kategorikusan elutasítják a kötelező katonai szolgálat visszaállítására irányuló kormányzati szándékot. Azt üzenték Merznek, ha annyira szeretne háborúzni, menjen ő maga Ukrajnába.
Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes sem finomkodott, ő Emmanuel Macron francia államfőnek üzente meg, hogy vegyen fel sisakot a fejére, fegyvert a kezébe, ha annyira szeretné megvédeni Ukrajnát. Franciaországban különösen rosszul áll a szénája Macronnak. Politikai támogatottsága történelmi mélységekben leledzik, az állandósuló kormányválságok egyre inkább béna kacsává teszik a belpolitikai térben. Hónapok óta ígérgeti Kijevnek, hogy országa kész katonai csapatokat küldeni Ukrajnába, ám a szavakon túl semmi sem történik.
Vagy ott van Szlovákia és Csehország. Robert Fico és az anyai ágon kárpátaljai gyökerekkel rendelkező Andrij Babis hatalomra kerülését nagyban segítette, hogy szembe helyezkedtek elődeik ukránbarát politikájával.
Az unióban egyre több a probléma, sok helyütt veszélyben van az eddig megszokott jóléti szociális berendezkedés, a gazdaságok jobbára csak stagnálnak, magyarán nincs fedezet a háborús kiadásokra, nem maradt más alternatíva, mint az orosz vagyon átadása Ukrajnának, amit az a szempont vezérel, hogy az agresszor pénzét az áldozat megsegítésére fordítják.
Az ukrán államfő és elnöki irodavezetője nemrég arra panaszkodott, hogy a fegyverbeszerzések céljából létrehozott alapba augusztus óta nem tettek pénzt a partnerek. Márpedig a Tomahawk-rakéták beszerzése Kijev számára sürgető, a meggyengült légvédelem megerősítése is azonnali befektetéseket igényel.
A háborús fáradtság tehát nemcsak Ukrajnában, hanem Európa-szerte tetten érhető, holott ők a valódi, könyörtelen pusztításból semmit sem érzékelnek. Nem nekik kell elszenvedni a hosszas áramszüneteket, nem az ő gyermekeik halnak meg a fronton, nem az ő gyomruk szorul össze a légvédelmi szirénák felzúgásakor…
Fotó / Eredeti írás: KISZó
About the Author
Nagy István 
