Kós Zoltán 
Fotó: Illusztráció - IKÉ
– Drága uracskám, férjem férjevics, beszélnünk kell valamiről…
– Igen-igen? Iszom szavaidat, egyetlen Galambocskám, asszonyka asszonyovicska…
– Az igen tanult és tehetséges orvos orvosovics, a kórházban, talán tanácsolhatna valamit, ami segítene visszahozni a tavaszi ébredést és a nyár fullasztó forróságát a mi egyre hűvösebb, őszi palántás kertecskénkbe…
– Ahh, Galambocskám, ért is az hozzá… Gondolod, hogy az univerzitátiumban kertészkedésre is jutott ideje?
– Nem, uracskám, férjem férjevics, inkább úgy gondolom, hogy a mai világban már tanítanak olyan tudományt, mely a szikkadt, fáradt magot is csírázásra serkenti, ad valami lökést, hogy a hűvös talaj engedjen és a téli szürkeség helyébe szín és forma szökjön…
– Te aztán sokat gondolsz arról a városi oskoláriumról, Galambocska feleségecske… Azt hiszed tán, hogy humán medicínia mellett nem csak kertet, de festészetet is tanult… Hát ahhoz túl fiatal az az orvos orvosovics…
– Óh, férjecském, férjem férjevics, én úgy gondolom inkább, hogy a mi kertecskénkben nem fog teremni semmi, ha a régi fény és sugárzás nem tér vissza a veteményesünkbe… Ezért beszélj az orvosoviccsal, hogy ne kelljen megöregednünk úgy, hogy nem bújik palánta az ősi, családi veteményesben…
– Galambocska, asszonyocska, én kezdem azt hinni, hogy te nem is a kertről és az időjárásról beszélsz, hanem alpárian naturális gondolatokat forgatsz a kis kobakocskádban…
– Miért kellene elbújnunk az érzéseink elől, uracska férjecske? Amikor – valljuk be, ha nem segít az orvos orvosovics valami modernocska nyugatocska kemikáliával, akkor a mi kertünk végleg palánta nélkül marad…
– Már megint kezded a sápítozást, Galambocska tubicácska?
– Jajjaj, dehogy is sápítozok én, férjecske uracska, inkább csak azt akarom a tudtodra hozni, hogyha a kertésztudományod úgy marad, ahogy mostanában, akkor az ősi név, a rang, a cím, mind-mind a szomszédságé lehet, mert az én kertem úgy érzi, hogy te nem műveled annyira, amennyire az a gazdag talaj pedig elvárná…
– Mi baja van a te kertednek, Galambocska asszonyocska? Mi a kifogásod az én kerti tudományommal?
– Oj-oj, uracskám, férjem férjevics, kifogásom? Dehogy van nekem kifogásom… Inkább csak az lenne hasznos a termékeny talajnak a kertben, ha te gyakrabban és több időt töltenél azzal, hogy a termékenység ne önmagáért való legyen, hanem helyet adhasson a melegágyban a buja sarjúhajtásoknak is…
– Hiszen közel olyan vagyok, mint amikor megismertél, Galambocska, ha tíz percentnyit vesztettem az erőmből, akkor sokat mondok… Az pedig elsöprő győzelem, a mi kerti viszonyaink mellett, asszonyka asszonyovicska…
– Hát hiszen ez a baj, férjecske férjevics, hogy amikor megismertelek, akkor is már csak 50 percentes voltál a kertben, annak a 10 percentjét elveszítve már csak 45 percentet kapálsz és palántázol… Ha te szerinted ez elsöprő győzelem, akkor az én kertemet hamarosan valamelyik erre tévedőcske-járócska, járókelőcske fogja dugványozni…
DONKI ZOLTE·2016
About the Author
Nagy István 