Miskolcon ünnepelte a Munkáspárt az idei augusztus 20-i nemzeti ünnepet. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetek Fülöp József Istvánné megyei elnök vezetésével gondosan készültek a rendezvényre. A rendezvényre eljött a Munkáspárt országos vezetésének több tagja, és szép számmal voltak Budapestről, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun megyéből is. Jelen volt Gulyás János, Borsodbóta munkáspárti polgármestere is.
Az ünnepségen a Munkáspárt elnöke mondott beszédet.
A magyar nemzet, a magyarság életveszélyben van
Ma a magyar állam születését, a magyar állam megalkotóját, első királyunkat, Szent Istvánt ünnepeljük. Meghajlunk a történelmi személyiség, a realista államférfi, a gondolkodó ember előtt – mondotta Thürmer Gyula.
Mi tesz naggyá egy államférfit, egy politikust? Az évszázadok leegyszerűsítik a múlt nagyon is bonyolult helyzeteit. Nyilvánvalónak, kézenfekvőnek, sőt törvényszerűnek tűnnek nagyon is ellentmondásos döntések.
István érdeme nem az, hogy a nyugat felé fordult. Ezt a ma politikusai sugallják, akik Istvánnal akarják bizonyítani saját nyugatra fordulásukat. Elhibázott nyugatra fordulásukat!
István igazi érdeme az, hogy tudott választani a lehetséges utak, az egymásnak ellentmondó koncepciók között. De érdeme az is, hogy nem habozott, nem moralizált, nem ingadozott, mint megannyian utódai közül. Döntött és cselekedett.
Bevezette a jobbágyságot, megszervezte a feudális államot, átvette és államvallássá tette a kereszténységet. Az istváni program a legoptimálisabb megoldás volt az akkori viszonyok között. Ezt az utat járták az akkori nyugati államok és ezt vette át idővel egész Európa.
Döntéseit, cselekedeteit igazolta a történelem. A jobbágyság rendszere 1848-ig fennmaradt, a feudális állam lényegében 1945-ig. A kereszténység pedig ma is itt él velünk és bennünk is.
De ma nem csak első királyunkat ünnepeljük. Ünnepeljük önmagunkat is, a magyar népet. Ünnepeljük azokat, akik dolgoztak, szenvedtek e földön. Akik munkája, áldozata nélkül nem valósultak volna meg a királyi eszmék.
Évszázadokon át kitartottunk ezen a földön. Védtük, amíg lehetett, és halálunkig fájlaljuk mindazt, amit elvettek tőlünk.
Meghajlunk az elmúlt századok jobbágyai, parasztjai, kézművesei, munkásai, boltosai előtt. És üzenjük a ma politikusainak:
Csak annyi terhet rakjatok a népre, amennyit elvisel! Ne tegyétek próbára a népet! Osszátok meg a terheket szegény és gazdag között, mert ha nem, rossz vége lesz!
Amikor elődeitek nem törődtek a néppel, amikor semmibe vették a népet, mindig folyt a vér. És ez ma se lenne másként!
Barátaim!
A történelmi párhuzamok óhatatlanul adódnak. Lehetnek és vannak is közös vonások a múlt és a jelen között, hiszen ugyanott vagyunk, mint ezer éve, a Duna-Tisza közén, kelet és nyugat között.
De ma nem István korát éljük!
A mai Európai Unió nem az István-kori Európa, amely védelmet és jövőt adott Magyarországnak. Az EU háborúba sodor bennünket, kiszipolyoz, szolgasorsba dönt.
Ma nem a pogánysággal kell megküzdeni, hanem a liberalizmus pusztításával, és itt a keresztény hit segít, de nem old meg mindent.
És ami a legfontosabb: ezer év tapasztalata van bennünk. Tudjuk, miért küzdött Dózsa György, Rákóczi és Kossuth. Voltunk gyarmat és voltunk függetlenek. Átéltünk két világháborút. Megtapasztaltuk azt a kort is, amikor a vörös csillag volt az ember reménye.
Üzenjük mindenkinek:
Már nem István korának jobbágyai vagyunk.
Ma nincs szükség királyokra! Főispánokra se nagyon, de királyokra és királyságra végképpen nem! Senki se számítson arra, hogy halála után 45 évvel szentté avatják, mint Istvánt.
Istvánt nem lehet másolni. De lehet meríteni bölcsességéből és bátorságából. Ma éppen erre van szükség.
A magyar nemzet, a magyarság életveszélyben van. A válság, a háború tönkreteszi az elmúlt évtizedek viszonylagos gyarapodását. A kormány a háborúra hivatkozva a háború minden terhét már ránk rakja. Lemondás, éhezés, nyomor van előttünk.
A nagyhatalmak újrarajzolják a világot. Ha nem cselekszünk, ha nem lépünk fel időben, Trianonnál is rosszabb helyzet vár ránk. Szövetségeseink és szomszédaink kapva kapnak az alkalmon, hogy eltüntessenek bennünket.
Meddig tűrjük? Meddig tűrjük, hogy mi fizetjük a százszoros gázszámlát azért, mert Amerika háborúzni akar az oroszokkal?
Mi mondjunk le a fűtésről, a közlekedésről, a megszokott életről azért, hogy a nyugati polgároknak ne legyen bajuk?
Mi fizessük az árát annak, hogy az Európai Uniót felkészületlen, buta celebek irányítják józan és okos vezetők helyett?
Miért kellett éveken át elviselnünk, hogy egy Juncker, egy totál alkoholista irányítsa az Európai Bizottságot? Most miért kell tűrnünk, hogy egy német arisztokrata nő osztogassa nekünk az észt?
Most beszéljünk Szent Istvánról! Most idézzük meg szellemét! Most kell az istváni bátorság ahhoz, hogy elhagyjuk a régi utakat, és újakat keressünk.
Az Orbán-kormánytól határozott cselekvést várunk. Elég a milliárdosok, a külföldi tőke gyámolításából! A háború terheiben osztozzanak a milliárdosok is! Minél jobban megadóztatják a milliárdosokat, annál kevésbé kell az emberek villany- és gázszámláját megemelni!
Az Orbán-kormánytól határozott cselekvést várunk külpolitikai téren. Nem hintapolitikát, nem hánykolódást az amerikaiak által gerjesztett hullámokon. Határozott cselekvést, Magyarország védelmét!
Elég az illúziókból! Az EU-t nem lehet átalakítani. Kutyából nem lesz szalonna! Az USA-ból sohasem lesz a mi gyámolítónk és megmentőnk!
A kormány ne tűrje, hogy nekünk sehol sem osztanak kártyát!
Ne szavazzák meg a szankciókat, ha tudják, hogy nekünk rossz! Itt nem lehet szó semmilyen szövetségesi hűségről. Ők gazdagok, mi szegények. Ők túlélhetik, mi belepusztulhatunk.
Barátaim!
A világ jelentős része nem állt az USA mellé az Oroszország elleni háborúban. Kína és Oroszország között már nem egyszerűen szövetség, hanem sorsközösség van. India, Dél-Afrika, Brazília sem akar amerikai uralom alatt élni. Belarusz, Venezuela is egy új világban bíznak. Vitathatatlanul ehhez az országcsoporthoz húznak a jelenlegi szocialista országok, Vietnam, Kuba, Laosz, Észak-Korea. És folytathatnánk a sort.
Egy új világ születik. Az újban egyszerre vannak jelen tőkés és szocialista országok, és olyanok is, amelyek még keresik a nekik leginkább megfelelő társadalmi modellt. A régiben, az EU-ban, a NATO-ban nem lehetnek mások, csak kapitalista államok.
Az újban senki sem erőlteti a másikra akaratát, senki sem írja elő, hogy mi a jó és mi a rossz. A régiben úgy kell viselkedni, ahogyan Amerika diktál.
Az új nem egy pusztító világháború következményeként jön létre, hanem éppen ellenkezőleg, a nukleáris öngyilkosságot jelentő háború elkerülésére.
Egy új világrend van kialakulóban. A régit nem érdemes toldozni-foldozni! Újat kell teremteni! Csatlakozzunk az újhoz! Csatlakozzunk, amíg nem késő! Ne engedjük, hogy újabb Trianonnal pecsételjék meg sorsunkat!
Jó lenne, ha ma, az ünnepen, csak jó dolgokról beszélhetnénk. Békéről, boldogságról, jó termésről. De nem tehetjük!
Nincs béke, háború van! Nem lesz jó termés, szárazság van! A boldogságunk fogytán, a jövőt nem látjuk, de egyre sötétebbnek látszik.
A nagy dolgokhoz kis dolgokon keresztül vezet az út.
Szeptember 25-én Miskolc 3. egyéni választókerületében időközi választás lesz. Itt is csatába indul a Munkáspárt. Jó a jelöltünk, valódi jelölt, baloldali jelölt, emberi jelölt, Fülöp Istvánné.
Szavazzanak rá! Bízzanak benne! Fogjanak vele össze!
Ne törődjünk bele, hogy megemelik a villanyszámlát, a gázszámlát! Tiltakozzunk, fogjunk össze! Ne törődjünk bele, hogy a tőkések miatt elúsznak a megtakarításaink, elértéktelenedik a pénzünk! Ne fogadjuk el, hogy hülyének nézzék az embereket és azt csináljanak velünk, amit akarnak!
Nem adhatjuk fel! Nem adhatja fel az ország, nem adhatjuk fel mi, emberek! Szedjük össze magunkat! Ne engedjük, hogy eltapossanak!
Bátran, előre István királyunk bátorságával és bölcsességével!
Éljen nemzeti ünnepünk!
Éljen a magyar nép!
Éljen Magyarország!
