Kós Zoltán 
"Összességében tehát országos szinten 2025-ben a diótermés mennyisége elmaradt a 2024. évi szinttől..."
„A diótermés idei mennyisége elmaradt a 2024. évi szinttől, így a hazai szükséglet kielégítéséhez a megszokottnál korábban (akár már év végére) importdió behozatala is szükségessé válik. A termés minőségével ugyanakkor összességében nem lesz probléma – adta hírül a FruitVeB.
A Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet tájékoztatása szerint a korai és hagyományos diófajták betakarítása ebben az évben termesztő körzettől függően szeptember első és második hetében kezdődött meg, ami időben megfelel az előző évek átlagos szezonkezdetének. A betakarítási munkák október közepén befejeződtek, országos viszonylatban összességében gyenge közepes termés alakult ki. A terméscsökkenés hátterében ismételten az időjárási káresemények állnak.
A csaknem az egész országra kiterjedő, április 07-08-ai fagyhullám a diót még csak mérsékelten érintette, mivel későn fakadó és virágzó gyümölcsfajról van szó. Az észak-keleti országrészben (ahol a haza diótermő felület mintegy fele található) kialakuló május 10-ei fagyok azonban már a legérzékenyebb fenológiai stádiumban érték a csonthéjas gyümölcsöt: különösen a korai érésű fajták esetében jelentős károkat okoztak, amelyek körzetenként is nagyon eltérő mértékben jelentkeztek. Az észak-keleti termesztőkörzetekben számos ültetvényben súlyos, esetenként teljes terméskiesés történt. A dunántúli dióültetvények „megúszták” a májusi fagyokat, így a termésmennyiség tekintetében gyakorlatilag ketté szakadt az ország.
A fagykárokat követően az áprilistól június végéig tartó időszakban az ország legtöbb térségében aszályos időszak uralkodott, amely tovább rontotta a terméshozamot, különösen az extenzív, öntözés nélküli ültetvényekben (azaz az ültetvényeink többségében). A Dunántúl térségében a csapadékviszonyok is kedvezőbben alakultak az országos átlagnál.
Mindezek eredője országos viszonylatban egy gyenge közepes termés lett. Az ország legjelentősebb diótermesztő térségében, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a tavaszi fagyok különösen súlyos kiesést okoztak, a hozam mindössze a megszokott mennyiség 30-50%-át érte el. A térségben ráadásul a nyár elején jelentkező jégverés tovább súlyosbította a helyzetet, mivel a csonthéjképződés korai szakaszában érkezett, így a termés nagy része lehullott, a fán maradt szemek jelentős hányada pedig sötét elszíneződést mutatott.
Bár a tavaszi és kora nyári időszakban tapasztalt aszály hatására a dió mérete csökkent, ez a minőségi paraméterekre végeredményben nem gyakorolt számottevő hatást. Az előző évben gyakori dióbélbarnulás 2025-ben csak szórványosan fordult elő, ami kedvezően befolyásolta a termés minőségét.
A nyers héjasdió termelői nettó ára erősen függött a minőségi paraméterektől, de a 600-1.000 forint/kilogramm tartományban szóródott, jellemzően 700-800 forint/kilogramm magasságában alakult. A fogyasztói árak vonatkozásában is nagy a szórás, 3.000-5.000 forint/kilogramm között alakul a dióbél ára minőségi kategóriától függően (a feles dió a drágább, a tört szem az olcsóbb kategória), vagyis mérsékelt áremelkedés zajlott le a tavalyi árakhoz viszonyítva. A termelői és fogyasztói árak néhány száz forint/kilogrammos emelkedése a relatíve gyenge hazai termésen túlmenően az európai diótermés csökkenésének is tulajdonítható. (Például Franciaországban és Görögországban szintén alacsonyabb hozamokat jeleztek előre, ami a régiós piaci árak általános növekedését eredményezi.)
Összességében tehát országos szinten 2025-ben a diótermés mennyisége elmaradt a 2024. évi szinttől. A Dunántúlon a szezon végére a vártnál kevesebb mennyiséget takarítottak be, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már a betakarítási időszak előtt egyértelműen kirajzolódott a szerény termésmennyiség. A hazai diószükséglet kielégítéséhez így az idei évben a megszokottnál korábban (akár már év végére) importdió behozatala is szükségessé válik. A termés minőségével ugyanakkor összességében nem lesz probléma.”
Eredeti írás: magyarmezsgye.hu
Fotó forrása: Illusztráció – IKÉ
About the Author
Nagy István 