Újabb kártevő tehet tönkre egy egész ágazatot? Errefelé tart az ázsiai kis méhatka
Kós Zoltán 
Ázsiai kis méhatka: nem szabad elbagatellizálni a veszélyeket. Fotó: Westend61/Gettyimages
„Fertőzi a kifejlett példányokat és a fiasítást is, legyengíti és elpusztítja a méhcsaládot, szaporodóképessége pedig sokszorosa az átlagosnak. Ez a komoly pusztítást okozó rovar az ázsiai kis méhatka, mely ellen ráadásul még hatásos védekezés sincs. A keszthelyi Georgikon oktatóját-kutatóját, Dr. Kolics Balázst kérdeztük.
Egy trópusi eredetű parazita, az ázsiai kis méhatka (Tropilaelaps mercedesae) megjelenése okozhat gondot a jövőben az európai méhészeknek. A kártevő jelenlétét tavaly igazolták Grúziában. Feltételezik jelenlétét Ukrajnában is. Bár Magyarország jelenleg nem érintett, a terjedés nyugati irányban folyamatos volt az elmúlt években, így érdemes felkészülni az esetleges megjelenésére és arra, hogy milyen veszélyeket okozhat a méhészetben.
Fotó: Tropilaela mercedesae – Pest and Diseases Image Library, Bugwood.org
Ázsiai kis méhatka: gyorsabb szaporodás, nehezebb védekezés
Ez az atkafaj a méhek fiasításának betegsége, hasonlóan az ázsiai nagy méhatkához. Dr. Kolics Balázs, a MATE Georgikon Campusának tudományos főmunkatársa elmondta: a legnagyobb probléma, hogy az új kártevő szaporodási ciklusa feleannyi időt vesz igénybe, mint a hazánkban már jól ismert ázsiai nagy méhatkáé.
– Ez azt jelenti, hogy rövidebb idő alatt képes jelentős egyedszámot elérni a kaptáron belül – magyarázta a kutató. Hozzátette: ha a két atkafaj egyidejűleg van jelen, az fokozott terhelést jelent a méhcsaládok számára.
Új eredmények a parazita túléléséről
Korábbi feltételezések szerint az ázsiai kis méhatka a fiasítás, tehát a lárvák, bábok hiányában csak 1-2 napig életképes. A legújabb kutatások azonban árnyalták ezt a képet.
– Megfigyeléseink szerint, ha a szállítmányban akár csak egyetlen elpusztult méhlárva is található, az élősködő azon táplálkozva akár egy hétig is túlélhet – ismertette az eredményeket Dr. Kolics Balázs.
Egy ilyen apró lénynél, melynek mérete 1 milliméter körüli, nehéz észrevenni a különbséget, de kutatások során felmerült, hogy a parazitának létezhet egy nyári és egy téli alakja: méretbeli különbségeket mutattak ki a különböző évszakok példányai között.
Bár trópusi fajról van szó, a keleti irányú terjedés tapasztalatai alapján valószínűsíthető, hogy képes lesz alkalmazkodni az európai klímához is.
A védekezés korlátai
A hatékony védekezés kidolgozása összetett feladat. Trópusi élőhelyén eredetileg egy vad méhfaj, az óriás méh volt a gazdaállata, melyen problémát nem okoz, mivel a faj tud ellene védekezni – például elhagyja a fészkét, fiasításmentes állapotot idéz elő időközönként.
Erről a fajról került át a nyugati mézelő méhre. Ennél a méhnél a termelési időszakban a fiasításmentes állapot elérése – ami megszakítaná az atka szaporodását – nehezen kivitelezhető termeléskiesés nélkül. További nehézség, hogy ennél a fajnál rezisztenciát mutattak a jelenleg használt atkairtó szerekkel szemben. A megoldást vélhetően egy összetett technológia jelenti majd.
Globális kockázat: a szőlészet után a méhészet is sorra kerülhet?
Az oktató-kutató a várható megjelenés kapcsán felhívta a figyelmet a probléma globális összefüggéseire. Világunkban gyakorlatilag néhány óra vagy nap alatt érkezhetnek hazánkba addig csak távoli tájakon élő fajok, amelyek felbecsülhetetlen veszélyeket jelentenek az őshonos élővilágra.
– Nem szabad elbagatellizálni a veszélyeket, és azt gondolni: mi baj lehet abból, ha véletlenül átkerül egy rovar egyik kontinensről a másikra? – figyelmeztetett a szakember.
Már önmagában a klímaváltozás is nagy problémákat okoz, ehhez adódnak hozzá a növényvédőszerekkel kapcsolatos kihívások. Ha ebben a megváltozott környezetben egy új, invazív kártevő is megjelenik, az akár egy egész ágazat krízisét is okozhatja. Manapság invazív kártevők sújtják a szőlészetet, a méhészetet pedig az ázsiai lódarázs mellett az ázsiai kis méhatka fenyegeti hasonló súllyal.
Korábban a távoli fajok nem találkoztak, vagy ha mégis, évszázadok álltak rendelkezésre az alkalmazkodáshoz. A világméretű szállítmányozás, a modern logisztika lehetővé teszi, hogy invazív fajok napok alatt kontinenseket hidaljanak át. Így máról holnapra jelenhetnek meg paraziták egymástól távoli vidékeken.
– Nincs idő arra, hogy haszonállataink vagy termesztett növényeink évtizedek vagy évszázadok alatt, természetes úton alkalmazkodjanak a hirtelen megjelent új kártevő fajokhoz. A növényvédelemnek és az állategészségügynek ezért folyamatosan reagálnia kell a gyorsan változó körülményekre. Ebben az egyetemek vagy kutatóintézetek tudása, fejlesztései és koordinációs szerepe központi jelentőségű – összegezte Dr. Kolics Balázs.”
Eredeti írás: KESZEY ÁGNES
Fotó forrása: zaol.hu
About the Author
Nagy István 