A tihanyi Belső-tó aggasztó átalakuláson megy keresztül (galéria + videók)

A tihanyi Belső-tó partján állva nehéz nem észrevenni, mennyire megváltozott a táj: a tó visszahúzódott, és olyan részek tárulnak fel, amelyekhez régen a víz sem engedett ilyen közel. A mederből előbukkanó fatörzsek, a kiszáradt gyökerek és a szárazra került gémeskutak látványa valami mélyen emberit érint meg: mintha a tó a saját emlékeit tenné elénk, fájdalmasan őszintén.

A föld repedezett, helyenként fehéren csillog, de a csillogás nem szépséget, inkább kiszolgáltatottságot jelez. Az ember ösztönösen lassabban lép, mert érzi, hogy amit lát, az nem természetes állapot. A kemény felszín alatt ott az alattomosan süppedős iszap, amely könnyen csapdába ejtheti azt, aki túl mélyre merészkedik. Minden lépésnél ott van valami bizonytalanság: mintha maga a táj figyelmeztetne, hogy most nem olyan, mint régen volt.

A tó közepe felé haladva apró vízfoltok maradtak csak meg a nagy vízfelület helyén. Olyan ez, mintha a tó emlékezne arra, milyen volt egykor, és még makacsul őrizné néhány cseppben mindazt, ami most hiányzik belőle. A felszínre került kövek, a gyökerek és elfeledett tárgyak arról mesélnek, milyen hosszú ideje tart ez a lassú visszahúzódás. Az ember ilyenkor óhatatlanul elcsendesedik, mert érzi: tanúja lett valaminek, ami túlmutat egy egyszerű természeti jelenségen.

A tihanyi Belső-tó kiszáradása: mi áll a háttérben?

A szakemberek szerint mindez elsősorban a tartós csapadékhiány következménye. Évek óta kevesebb eső hullik, mint amennyire a tó és a környék rászorulna. A tihanyi tavak összefüggnek egymással, így ha a legmagasabban fekvő Belső-tó szintje ennyire drasztikusan csökken, az az egész vízrendszer állapotát tükrözi. De amikor az ember ott áll a kiszáradt meder szélén, akkor mindez nem számításnak vagy tudományos magyarázatnak tűnik, hanem egy csendes, szomorú figyelmeztetésnek.