Mi tette lehetővé Vučić számára, hogy az elmúlt évben hatalmon maradjon?

Ma úgy tűnik, hogy még egy évet kibír választások nélkül, és akkor írja ki őket, amikor neki megfelel.

Éppen ezért a kérdés az, hogy mi a három legfontosabb dolog, vagy tényező, ami a tavaly november 1-jei lombkorona leomlása óta egészen mostanáig hatalmon tartotta.

Sead Spahović ügyvéd Danas nevében kijelenti, hogy számára nem furcsa, hogy Vučić hatalmon maradt, és hozzáteszi, hogy a választások után is marad, ha a diákok továbbra is ugrálnak és énekelnek.

– Az első dolog a legitimitása. A másik dolog az ellenzék és a diákok széthúzása, vagyis az a tény, hogy a diákmozgalom elsődleges célként az ellenzéket semmisíti meg. A harmadik pedig az a tény, hogy senkinek sincs joga az előrehozott választásokhoz. Az uralkodó dönti el, mikor ír ki választásokat. A diákoknak nincs joguk az előrehozott választásokhoz, ezért csoda, hogy nincsenek ilyenek. A kérésük nem veszélyezteti Vučićot, és elég későn érkezett . Végül a diákok vitatkozni akarnak, de nem harcolni. 100 000 vagy 300 000 közülük eljön a tüntetésre, énekel és ugrál, de nem hajlandók harcolni. És amikor egy mély hangú ágyúval lelőtte őket , elmenekültek. Békés tüntetéseket akarnak, amelyek nem vezethetnek kormányváltáshoz – mutat rá.

És legfontosabb okként azt hangsúlyozza, hogy nincsenek ideológiai különbségek a hatalmon lévő párt, az ellenzék többsége és a diákmozgalom többsége között.

Nincs ideológiai alternatívája Vučićnak

– Ezek mind oroszbarát és Nyugat-ellenes irányzatok, amelyek csak arról vitatkoznak, hogy legyen-e hatalmon valaki, aki többet vagy kevesebbet lop. Nincs ideológiai alternatívájuk Vučićcsal és a hatalommal szemben – állítja Spahović.

Žarko Korać, a Belgrádi Egyetem nyugalmazott professzora mindenekelőtt nagyon agresszív médiaellenőrzést tesz hozzá, amely tíz éve folyamatosan tart.

– Nap mint nap jelen van az általa irányított médiában, és ezek hálózatba vannak kötve – a médiaközpontjukból adják ki az utasításokat, hogy melyik szöveget vagy nyilatkozatot kell mindenkinek közölnie. Többször is abban a kétes megtiszteltetésben volt részem, hogy ugyanazt a szöveget egyszerre kilenc médium, a Kurirtól az RTS-ig, sugározta ellenem. Ez nagyrészt megfelel az „agymosás” kifejezésnek, amellyel az amerikai tudósok megpróbáltak reagálni arra a szisztematikus propagandára, amelynek az elfogott amerikai katonákat az észak-koreaiak a koreai háború alatt kitették – mutat rá Danas számára.

Másik dologként leszögezi, hogy a diákmozgalom régóta kerüli a politikai követelések megfogalmazását, a „rendszer javításáról” beszélt.

– Kezdetben nem is kért választásokat. Vučić eltávolítását kérte, de különösebb magyarázat nélkül. Bár a diáktüntetések nagyon számosak és szisztematikusak voltak, kiderült, hogy nem vezettek kormányváltáshoz, és ez azért van, mert eltávolodtak az ellenzéki pártoktól, amelyeknek természetes szövetségeseiknek kellett volna lenniük. Az erőszakmentes tüntetések ritkán vezetnek kormányváltáshoz antidemokratikus vagy autoriter rezsimekben – mondja Korać.

A közelmúlttal kapcsolatos kritikai hozzáállás hiánya

Korac szerint a fő ok, amiért Szerbiában nem váltották le a kormányt, az, hogy Szerbia többsége nem tanúsít kritikai hozzáállást a közelmúlttal szemben.

– Tomislav Nikolić elnökké, Aleksandar Vučić miniszterelnökké választásával Szerbia többsége képtelennek bizonyult feladni Milošević politikai programját. A kilencvenes évek szinte összes politikai szereplője még mindig politikailag aktív. Egy demokratikus társadalom nem így épül fel. Emiatt Szerbiában a demokrácia egyfajta szimulakruma létezik. És ez így is marad, amíg Szerbia teljesen fel nem hagy a háborús bűnösök és politikai támogatóik ünneplésével, mind valós, mind szimbolikus értelemben – állítja.

Hasonlóan gondolkodik Vladimir Terzić ügyvéd, aki Danasnak azt mondja, hogy Vučić túlélésének elsődleges célja a teljes politikai dominancia az intézmények és a médiatér feletti ellenőrzésen keresztül.

– A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szinte semmilyen fontos témát nem lehet a kormányzati narratíván kívül kidolgozni, miközben a kritikus információkat elnyomják vagy relativizálják. Az igazság médiába való betörésének lehetősége nulla. A diákmozgalmat, akárcsak az ellenzéket, a rezsim által ellenőrzött kvázimédia démonizálta – magyarázza.

Terzić további tényezőként hozzáteszi nagyszámú ember államtól való rendszerszintű függőségét.

– A közszférában való foglalkoztatás, a különféle segélyek, szerződések és projektek széles személyes és gazdasági lojalitási hálózatot hoznak létre. Ez nem klasszikus politikai támogatás, hanem egy olyan kapcsolat, amelyben sokan úgy értékelik, hogy a kormányváltás közvetlenül veszélyeztetheti a létezésüket. Külön problémát jelent a bűnözők bevonása az úgynevezett Ćacilandon és a Szerbia-szerte húzódó hálózaton keresztül, amely a helyi, majd később a köztársasági választások során aktiválódik – mutat rá.

Vučić továbbra is félelemmel és nyomás alatt él

Harmadik tényezőként pedig a félelem és a nyomás érzésének folyamatos fenntartását sorolja fel.

– Akár polarizáció, állandó politikai feszültségek, akár „fenyegetésekről” és „ellenségekről” szóló üzenetek révén, olyan légkör teremtődik, amelyben a stabilitást luxusként mutatják be, amelyet csak a jelenlegi kormány garantálhat. Amikor a társadalmat krónikusan kimerítik a válságok, a félelem a politikai túlélés eszközévé válik. A külföldi „agresszorok” az elmúlt század közepéről származó usztasák, a koszovói albánok, akik elnyomják az ottani szerbeket, de Szerbiát is fenyegetik, szükség esetén „bizonyos nyugati országok” is, és szükség esetén az oroszok. Mindez egy olyan rendszert tart fenn, amelyben a kormányváltás objektíve rendkívül nehézzé, szinte lehetetlenné válik, és fontos tényező a gazdag feketealapok pénze, amelyet szavazatok és a rezsim ellen lázadó aktivisták megvásárlására használnak fel – vonja le a következtetést Terzić.”