A szabadságért harcoltak a nógrádi bányászok, akik még a halállal is bátran szembenéztek
Kós Zoltán 
A karancslejtősi ellenállás során meghalt nógrádi bányászokra emlékeztek Karancsalján. A rendezvényen Sulyok Oszkár Jánosné polgármester és dr. Bablena Ferenc, a Nógrád Vármegyei Közgyűlés alelnöke is ünnepi beszédet mondott. Forrás: Beküldött fotó
„A karancslejtősi ellenállás 81. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek a közelmúltban Karancsalján, a Gusztáv-bányatelepi emlékműnél. A rendezvényen azokról a nógrádi bányászokról emlékeztek meg, akik életüket áldozták társaik szabadságáért, ezzel pedig örökre beírták magukat a magyar munkásmozgalom történetének dicső lapjaira.
1944. november 22-én a német parancsnokság utasítására a karancslejtősi bányavezetőség elrendelte a karancsaljai Gusztáv-akna termelésének beszüntetését, továbbá azt is, hogy minden bányász hadi munkát köteles végezni. A nógrádi bányászok megtagadták az utasítást és leszálltak a föld mélyébe, így megkezdődött a karancslejtősi ellenállás közel 300 emberrel, Monostori János és Kozik Ferenc vezetésével – hangzott el az ünnepségen, amelyen idén is szép számban jelentek meg megemlékezők. Őket elsőként Dobor István, a Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság elnöke köszöntötte, majd egy verset követően Sulyok Oszkár Jánosné, Karancsalja polgármestere mondott beszédet.
A mártír halált halt nógrádi bányászokra emlékeztek Karancsalján
Mint a falu első embere visszatekintett: a kialakult ellenállást látva a bányamester azonnal jelentést tett a bányavezetőségnek és a csendőrség parancsnokának, ezt követően pedig brutális intézkedések sora következett. Befalazták a légaknát, berobbantották a főbejáratot, kikapcsolták az áramot és a szellőző berendezést. A nógrádi bányászok november 27-én és 28-án hat bányász kivételével mind elhagyták az aknát.
Az elfogottak közül három embert a helyszínen agyonlőttek, a többieket pedig a salgótarjáni katonai laktanyába kísérték el, ahol kínzások és vallatások időszaka kezdődött, mielőtt kivégezték volna a bányászokat. Az ellenállás mártírjait 1945. január elején méltó temetési kegyeleti szertartás mellett temették el.
Ez az emlékmű azon a helyen épült meg, ahol az első sortűz eldördült. A márványtábla a hősi halált halt hét bányász emlékét őrzi, akik a szabadságért harcolva bátran néztek szembe a halállal. Ők meghaltak, de az ügy, amiért életüket adták, győzött
– zárta gondolatait Sulyok Oszkár Jánosné.
Ezután az eseményen dr. Bablena Ferenc István, a Nógrád Vármegyei Közgyűlés elnöke szólt a résztvevőkhöz, s hangsúlyozta: a bányászok hősiessége, bátor helytállása és egyesek hősi halála kötelez mindannyiunkat, hogy nagy tiszteletadással és mély főhajtással emlékezzünk meg róluk és helyezzük el nagyrabecsülésük koszorúit a számukra kialakított emlékműnél. A megemlékezést a Bányász-Kohász Dalkör régi bányászdalokkal tette ünnepivé.”
Eredeti írás: SIPOS NINA VIVIEN
Fotó forrása: nool.hu
About the Author
