BYD a Puli után következik a vármegyei autógyártásban. Fotó: autonavigator.hu, Hódgép
„Nem először készítenek autót Csongrád-Csanád vármegyében. A kínai BYD a Puli után jön a sorban, utóbbit 1986-ban Hódmezővásárhelyen kezdte gyártani a Hódgép. A távol-keleti cég első elektromos személygépkocsija várhatóan jövőre, vagyis 40 évvel a Puli után gördül majd le a szalagról, érdekesség, hogy a vásárhelyinek is volt elektromos változata. Felidézzük a Szolár Tibor tervezte városi kisautó történetét.
Úgy tudom, a vásárhelyi Emlékpont – Fél évszázad Vásárhelyen nevű múzeumban is van a Puliból egy példány, és azt nem is kell külön kiemelni, nem a kutyáról, hanem az autóról van szó. A maga korában, a nyolcvanas és kilencvenes években, nagy szenzáció volt, azért nem akkora, mint a kínai óriás, a BYD Szeged mellett épülő gyára. A lényeg: már gyártottak személyautót a megyében, a BYD a Puli után jön.
A kezdetek
A Puli tulajdonképpen egy kétszemélyes városi törpe-, vagy ahogy többen nevezték bevásárlóautó volt, Szolár Tibor tervezte és 1986-tól 1998-ig Hódmezővásárhelyen gyártotta a Hódgép, több változatban, elektromos meghajtású verziója is volt. Népszerű volt, a vásárhelyi legenda része, de bőven megvoltak az árnyoldalai is.
A kezdőlökést egy állítólagos francia befektető, Teddy Marson adta, az ő ötlete volt a kisautó gyártása, mert hazájában az ilyen kis teljesítményű – 5,5 lőerős dízelmotor hajtotta, a Pinguin-verzió 45 kilométeres sebességgel ment óránként – járművek vezetéséhez nem kellett B kategóriás jogsi. Marson más országokban is házalt az ötlettel, de támogatásra kizárólag Magyarországon talált, a Technoimpex külkeres vállalat révén, a vásárhelyi gyár, a Hódgép nemzetközi sikerekben reménykedett.
BYD a Puli után, de…
1986-ban francia megrendelésre három prototípus készült el az akkor még Hungi City névre hallgató – később lett Pouli majd Puli – városi kisautóból. A teljes sztorihoz hozzátartozik, hogy először az Ikarust keresték meg a gyártási ajánlattal, amely nem vállalhatta, mert a Tecoplan Leo kisautóprojekt kötötte le erejét, kapacitását, ezután jutottak el az állami megrendelések nélkül maradt Hódgéphez.
Az értékesítésnél mindig problémát jelentett, hogy pontatlan, igénytelen kivitelben készült. Ez azzal is magyarázható, hogy a drágább és jobb import alkatrészeket kizárólag nyugati valutával szerezhettek be, ezért az itthon is hozzáférhető Škoda, Lada, Polski Fiat és Trabant alkatrészekből állították össze. A gyártás beindítására csekélyke, szinte komolytalan 20 millió forintot szántak. Ráadásul a külföldön bemutatott tesztpéldányok zajosak, nyekergősek voltak, beáztak, a japán motorok gazdaságtalannak bizonyultak. Az újratervezés számos változást és változatot – kabrió, kombi, áruszállító, és még sorolhatnánk – hozott, de a problémákat nem sikerült ovosolni, mert a már KGST is valutát kért a rubel helyett. A Magyar Posta ígéretes, szinte ideális kézbesítői járművet látott a Puliban, de végül a továbbra is rossz minőség okán kihátrált a projektből. A Hódgép egyébként a két személy közlekedésén túl bevásárlásra és közüzemi szolgáltatások – posta, villamos művek, gázművek – járművének szánta a kisautót.
Elektromos modell, további gondok
A kilencvenes években megjelent az elektromos Puli, Pinguin akkumulátorokkal, de az újabb áttervezések dacára a rendszerváltást követően fokozottan piacképtelennek bizonyult a magyar kisautó a rossz minőség és a magas ár miatt. Így nem csoda, ha a közben Puli Kft. néven bejegyzett cég adósságai folyamatosan nőttek. Érdekesség, hogy Demszky Gábornak, Budapest akkori főpolgármesterének megtetszett, és a 2E jelű áruszállítóból több tucatot vásároltak a fővárosi kórházak, a Fővárosi Elektromos Művek és a fővárosi temetkezési vállalat. Ez a siker külföldi érdeklődést, 600 darabos megrendelést hozott –, de végül ez az üzlet is meghiúsult. A Puli Kft. 1993-ban csődeljárás alá került. A vezetők ugyan reménykedtek egy felvásárlásban, ez nem történt meg, a cég 1996-ban csődbe ment, két év elteltével a jogutód is megszűnt. A kisebb, már citált, pár száz darabos külföldi eladás ellenére a hazai forgalmazás szinte sikertelen volt a kis gyártott darabszám – napi kettő!!! – és az ezzel összefüggő magas ár miatt.
Márkaszerviz a temetőben
Eddig tartott a Puli-sztori. Jövőre, az alapítás 40. évfordulóján legördül majd az első szegedi BYD a gyártósorról, és az gazdasági végzettség, szakértelem nélkül is kijelenthető: a kínai mamutcég nem ilyen utat jár majd be. Aki pedig kíváncsi arra, milyen autó volt a Puli, az a tavaszi nyitás után megnézheti az Emlékpontban – az sárga színű. Annyit még feltétlenül említsünk meg, hogy a legtöbb működő, még üzemben lévő Pulival a köztemetőkben találkozhatunk – információink szerint Szegeden is van –, elektromos halottaskocsiként, ezek az úgynevezett pompakocsik. Ezért igaz, bár kissé morbid, hogy a már nem létező, nem gyártott, „halott” típusnak a sírkertek műhelyeiben alakult ki a márkaszervize.
Pár Puli-adat
A Puli hossza 2,46, a szélessége 1,4, a magassága 1,42 méter, a tömege pedig 350 kilogramm. A manőverezései képessége nagyszerű volt, a fordulási körátmérője 6,8 méter. A karosszéria acéllemezzel kombinált, üvegszálerősítésű poliészterből készült, háromajtós kivitelben, a tetőrészbe épített napfénytetővel. Az erőátvitelt fokozatmentes automatikus tengelykapcsolóval oldották meg. A jármű terhelhetősége 200 kiló volt, áruszállításra az ülések mögötti 300 literes csomagtér szolgált.”
Eredeti írás: IMRE PÉTER
Fotó forrása: delmagyar.hu
