Nagy István 
Ne tessék elhessegetni a kérdést! A probléma valós! A Munkáspárt még a Gyurcsány-korszak idején felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenzék megkísérli a hatalmat választások nélkül megszerezni. Minden létező ügyben tömegeket vittek az utcára. Hergelték a hatalmat, hátha elkövetnek valamit, amire a hazai és külföldi liberális média azonnal lecsaphat.
A tiszások megjelenésével eddig kevésbé ismert elem került a politikába: a nyílt erőszak, a fenyegetés, a megfélemlítés. A Munkáspárt elsőként beszélt arról, hogy Magyar Péter kivitte a fasizmust az utcára. Minden rendezvény kísértetiesen hasonlít a nácik harmincas évekbeli gyűléseire.
A média nem nagyon harapott arra, hogy a fasizmus fenyegető veszélyéről beszélünk. A tőkés politika mást sem tud ismételgetni, csak a nyilvánvaló hazugságot és történelemhamisítást, miszerint a fasizmus és a kommunizmus egykutya. Ha nem ezt tennék, be kellene vallani, hogy a tőke, a kapitalizmus szüli a fasizmust.
Be kellene azt is vallani, hogy Magyar Péter is a kapitalizmus terméke. Magyar Pétert nem a kegyelmi botrány szülte, az csak egy apropó volt, amire az ellenzék lecsapott. A tőke konzervatív és liberális erőinek nemzetközi és hazai küzdelme vezetett ide.
No, de lesz-e polgárháború? Megnyugtatja-e a felfokozott érzelmeket az áprilisi választás, vagy a csata a választások után is folytatódik? Megtámadják-e a választás eredményét? Lesz-e hídfoglalás, blokád alá veszik-e a közintézményeket?
Az elmúlt évek folyamatai oda vezettek, hogy a magyar társadalom csak két dolog között választhat. Vagy a Fidesz, vagy a Tisza! Minden egyéb csak marginális szerepet játszik.
A Fidesz érdeke a stabilitás, a folyamatosság megőrzése. A sokesztendős kormányzati tapasztalat birtokában nyilván nem ülnek fel a provokációknak, de fel fognak lépni minden törvénysértés ellen.
Kicsi a valószínűsége, hogy a Fidesz alulmarad, ezért fölösleges feltenni azt a kérdést, hogy mi van, ha veszít.
Miniszterelnök úr nagyon világosan megüzente az embereknek, hogy addig vannak szociális juttatások, magasabb minimálbérek, 13. havi nyugdíjak, amíg ők vezetik az országot. Nincs is tömeges társadalmi elégedetlenség. A szakszervezetek is csendben vannak.
Persze, idővel a tömegek felismerhetik, hogy az egész politika a középosztályok felemelését szolgálja, és ők sohasem fognak eljutni a középosztályhoz. Fel fogják ismerni, de ez nem a ma kérdése.
Miniszterelnök úr minden korábbinál nyíltabb üzenetet küldött a magyarországi zsidóságnak. Magyarországon olyan biztonságban élnek, amiről nyugaton álmodni se lehet, de mindez csak addig van, amíg ez a kormány vezeti az országot. Lehetnek olyanok, akik elégedetlenek, akik mást akarnak, de ennek az ideje sem érkezett el.
Polgárháborút általában olyanok robbantanak ki, akiknek nincs mit veszíteniük. A társadalomban sokan vannak, akik megszenvedték a rendszerváltást is és az elmúlt évtizedeknek is vesztesei. Magyar Péter őket hívta csatába: nincs mit veszíteni, döntsük meg a kormányt!
Magyar Péter vélhetően tudja, hogy ő viszont mindent elveszíthet. Gyurcsány kimenekült a közéletből. Pénze van, nyugodtan írogathat krimiket.
Karácsony Gergely Budapest főpolgármestere, egyfajta védettséget élvez: lőni lehet rá, de eltalálni nem szabad. Márki-Zay Péternek sem kell izgulnia. A hódmezővásárhelyi városháza falai egyelőre megvédik.
Magyar Péternek azonban nem igen van hova bújnia vereség esetén. Kinek kell egy vesztes, aki ráadásul szemmel láthatóan klinikai eset? Nem valószínű, hogy EU-s kitartói emigránskormány alakítására biztatnák. Ez a belarusz Tyihanovszkaja esetén sem vált be. Nem lehet mindent pénzzel elérni.
Magyar Péter akkor marad meg a színpadon, ha megnyeri a választást, vagy a választás után olyan rendkívüli helyzetet provokál, ami lehetővé tenné külső tényezők, mondjuk, az EU liberális köreinek beavatkozását.
A tiszások főnöke veszedelmes provokátor, esetenként kiszámíthatatlan ellenfél, de nem vezér. Annak képzeli magát, de nem az. A „Váltsuk le Orbánt!” projekt elég ahhoz, hogy embereket vigyen az utcára, de nem elég az ország kormányzásához. Ennek ellenére szorított helyzetében akármire képes lehet. De ez az akármi, beleértve a polgárháború lehetőségét is, csak akkor működik, ha az emberek mögé állnak. A magyar emberek zöme azonban nem akar polgárháborút, még azok sem, akik nem szavaznak majd a Fideszre.
Miniszterelnök úr a legutóbbi szegedi gyűlésen kijelentette, hogy Amerika és Kína a barátunk, Oroszországgal pedig jóban vagyunk. Hát igen, ez elég biztosíték lehet az ellen, hogy bárki kívülről megkíséreljen polgárháborút kirobbantani.
Mi világosan kijelentettük: mi szocializmust akarunk, olyan társadalmat, ahol nem a pénz parancsol, hanem az emberek, a nép érdekei. Április 12-én a jelöltjeink felmutatják ezt az alternatívát. De tudjuk, hogy ma még nem ez a kérdés.
Ma az a kérdés, hogy a kapitalizmus lightosabb formája marad, békével és stabilitással, vagy ismét jönnek a liberálisok, magukkal hozva a megszorításokat, a háborút, a bizonytalanságot.
Lesz-e polgárháború? Nos, tőlünk, Önöktől, a józanul gondolkodó magyar emberektől függ, hogy ne legyen!
About the Author
Kós Zoltán 
