"Ukrajna és Európa számára az lenne a jó, ha minél hamarabb véget érne a közel-keleti felfordulás..."
„A világ vezető híroldalait a közel-keleti események uralják. Már nem először, tavaly nyáron is volt egy hasonló periódus, ám akkor csupán 12 napig tartott az iráni villámháború. Abba most bele se menjünk, hogy aki egy hete még Béketanácsot alapít, s epekedve Nobel-békedíjra vágyik, hipp-hopp kirobbant egy eszement öldöklést. Azonban az ottani események Ukrajna elől nyelik el a világ figyelmét. Volodimir Zelenszkij ugyan az elsők között biztosította támogatásáról az USA és Izrael preventív agresszióját Teheránnal szemben, ám az újabb iráni háború nagyon nem jött jól Ukrajna számára.

Amennyiben elhúzódik a Perzsa-öböl térségében kirobbant katonai konfliktus, az komoly gondot okozhat a fegyver- és hadászati ellátásban a kelet-ukrajnai fronton, s jelentősebb nehézségek léphetnek fel a Patriot légvédelmi rakéták betárolása terén is. Ez utóbbiak hiányára már eddig is rendszeresen figyelmeztetett az ukrán államfő, többször elmondta, azok késéssel érkeznek, ami nagyban rontja az ország légelhárító képességeit, amit elsősorban az energetikai infrastruktúra szenved meg, közvetve pedig a polgári lakosság. A jövőben a helyzet csak rosszabbodhat, erre utalnak Donald Trump mondatai, aki ismét szidta elődjét, amiért az térítésmentesen átadta az amerikai fegyverkészleteket Kijevnek. Joe Biden minden idejét, és az USA pénzét arra fordította, hogy azt odaadományozza – több százmilliárd dollár értékben – P.T. Barnumnak, fogalmazott kritikusan Trump. Barnum alatt Zelenszkijt értette, ami roppant kínos az ukrán elnökre nézve, ugyanis a nevezett P.T. Barnum a 19. századi amerikai szórakoztatóipar meghatározó alakja volt, cirkuszigazgató, aki humoristából – átverésekkel, szemfényvesztéssel, csalási trükkökkel – lett dollármilliomos. Mondani sem kell, amennyiben beigazolódnak a pesszimista jóslatok, Ukrajna még védtelenebbé válhat az energetikai és polgári infrastruktúra ellen irányuló orosz légitámadásokkal szemben.
Az új konfliktus azonban nemcsak Ukrajna fegyverellátására lehet negatív hatással. Az iráni háború máris felhajtotta az olaj és a gáz árát. A piaci nyerészkedők Ukrajnában reagáltak a leggyorsabban, nálunk máris megugrottak az üzemanyagárak és ez csak a kezdet. Amennyiben ez a spirál még tovább fog növekedni, az gazdaságilag roppant vaskos terheket róhat Ukrajna európai szövetségeseinek nyakába, ezzel szemben a Kreml energiabevételei tovább duzzadhatnak, azaz több pénz jut az Ukrajna elleni hadigépezet fokozására. Ugyebár Ukrajna és az Európai Unió döntő része levált az olcsó orosz gázról és kőolajról, a korábbi orosz függést jellemzően tengerentúli függéssel váltották fel, ami most azon túl, hogy rendkívül drága, még bizonytalan is. Moszkvában most vélhetően tapsolnak…
Ukrajna és Európa számára az lenne a jó, ha minél hamarabb véget érne a közel-keleti felfordulás. Amennyiben Donald Trump Venezuelával ellentétben Iránban nem arat gyors és látványos sikert, könnyen beleragadhat ebbe a háborúba, amint azt Oroszország tette Ukrajnában. A hirtelen megváltozott geopolitikai aktualitásokat Moszkvában is kihasználhatják, hiszen úgy érezhetik, most számukra kedvezőbb a széljárás. Máris a tárgyalásokból való kilépéssel fenyegetőznek, amennyiben ez bekövetkezik, szabadabb kezet kaphatnak, ami nem sok jóval kecsegtet, főként, ha tanulnak a brutális amerikai módszerekből…
Ugyanakkor a jó ideje zajló, ám ennek ellenére egy helyben topogó orosz–amerikai–ukrán diplomáciai egyeztetések akár új irányt és lendületet is vehetnek. Kijev szorult helyzete még több kompromisszumra késztetheti az ország vezetőjét, de Moszkva sem lehet büszke arra, hogy az Egyesült Államok sorra dönti meg a Kreml korábbi stratégiai partnereit: Szíria, Venezuela, Irán. Felkészül Kuba?
Kellő és kölcsönös politikai szándékkal viszonylagos nyugvópontra juthatna az orosz–ukrán háború, figyelembe véve a legújabb fejleményeket. Hogy az iráni események jobb vagy rosszabb irányba mozdítják-e a mi „keresztünket”, az hamarosan kiderül…
