Kós Zoltán 
"...A kutatások azt mutatják, hogy éppen azok térnek vissza a legkisebb arányban, akik a jövő szempontjából a legfontosabbak lennének: a fiatalok..."
„Az ukrán kormány új stratégiát dolgoz ki a belső menekültek támogatására és a külföldre távozott állampolgárok hazatérésének ösztönzésére, különös hangsúlyt fektetve a lakhatás biztosítására és a közösségi integrációra.
Kijev új stratégiája világos felismerésből indul ki: az ötödik éve tartó véres háború során nemcsak területeket, de a lakosságának jelentős részét is elveszítette az ország. És az emberek visszatérése sokkal nehezebb feladat lesz, mint a városok újjáépítése.
A számok kijózanítóak. Friss felmérések szerint a külföldön élő 5,6 millió ukrán kevesebb mint fele tervezi a hazatérést, és reálisan akár 1,7–2,7 millió ember végleg külföldön maradhat. Ez nem pusztán statisztika – ez egy jövőbeli munkaerőpiac, egy adófizető réteg, egy teljes generáció elvesztésének veszélye.
A kormány válasza első ránézésre racionális. Lakhatási programok, támogatott hitelek, digitális információs rendszerek, integrációs törekvések. Ezek mind szükséges lépések. Sőt, a lakhatás középpontba helyezése kifejezetten helyes irány: otthon nélkül nincs hazatérés.
De a kérdés az, hogy ez elég lesz-e.
A kutatások azt mutatják, hogy éppen azok térnek vissza a legkisebb arányban, akik a jövő szempontjából a legfontosabbak lennének: a fiatalok. A 35 év alattiaknak mindössze 12 százaléka tervezi a hazatérést. Ők azok, akik már új életet kezdtek Európában – munkával, iskolával, perspektívával. Őket nem lehet pusztán lakhatási támogatással visszacsábítani.
A stratégia másik fontos eleme a társadalmi feszültségek megelőzése a belső menekültek és a hazatérők között. Ez előrelátó lépés, de egyben beismerése is annak, hogy a háború utáni Ukrajna nemcsak gazdasági, hanem társadalmi törésvonalakkal is szembe fog nézni. A valódi kérdés tehát nem az, hogy a kormány jó irányba indult-e. Hanem az, hogy a háború után milyen ország várja vissza az embereit.
Biztonság, kiszámíthatóság, működő gazdaság, európai perspektíva – ezek nélkül a hazatérés inkább érzelmi, mint racionális döntés marad. És az emberek többsége hosszú távon nem érzelmek, hanem lehetőségek alapján dönt. Sokan az alapján mérlegelnek majd, hogy milyen volt az ukrajnai életszínvonaluk, a mérleg másik serpenyőjében ott lesz a mostani újrakezdett életük, valamelyik európai országban, esetleg a tengerentúlon. Ukrajna a háború lezárása után tehát kettős versenyben lesz: nemcsak a romok újjáépítésével, hanem a demográfiai krízis elkerülésével is meg kell küzdenie. És ebben a versenyben már nemcsak az állami programok, ígéretek játszanak majd szerepet, hanem az is, hogy a menekültek milyen életet találtak máshol.
A kormány stratégiája egy fontos első lépés. De a kérdés továbbra is nyitott: lesz-e, aki hazatérjen? Ugyanis az időnek kulcsszerepe lesz ebben, hiszen a konfliktus már hosszabb ideje tart, mint a náci Németország és a Szovjetunió közötti második világháború. Minden egyes nappal csökken azoknak a száma, akik hajlandók lesznek visszatérni. És azzal is számolni kell, mi lesz akkor, ha kinyílnak a határok a hadköteles korú férfiak számára…
Fotó forrása / Eredeti írás: KISZó
About the Author
