Régi mozdonyok, régi vagonok: időutazás a vasúti Múzeumok Éjszakáján. Fotó: Török János
„A Múzeumok Éjszakáján nemcsak a kiállítóhelyek várták programokkal, kalandokkal a szegedieket. A MÁV, a szegedi vasút is megmutatta „rejtett arcát”, régi mozdonyok és vagonok kerültek elő, olyan dolgokat láthattunk, fedezhettünk fel és próbálhattunk ki, amire egy évben csak egyszer nyílik lehetőség. Igazi családi program volt.
Régi mozdonyok, vasúti kocsik és kézihajtányok között barangolhattak a látogatók a szegedi rendező pályaudvaron szombaton délután és este a Múzeumok Éjszakáján. A gyerekek egymás után mászták meg a járműveket, próbálták ki a váltóállítást, szüleik alig győzték követni őket. A megyeszékhelyen a vasút iránt érdeklődőket a MÁV Igazgatóságon, az Indóház téri nagyállomáson, a tramtrain-műhelyben és a már citált rendező pályaudvaron várták.
Apa, ugye ez a vonat nem megy el?
A látogatókat, miután leparkoltak és elhelyezték biciklijüket a kerékpártárolóban, első attrakcióként egy öreg mozdony fogadta. Fel lehetett rá mászni, megnézni, milyen a régi masina vezetőállása. Bár a koros járgány nyugodtan pihent, egy aprócska fiú aggódva kérdezte az édesapjától:
– Apa, ugye, ez a vonat nem megy el innen?
A válasz megnyugtatta, de a biztonság kedvéért közelebbről nem ismerkedett meg vele. Voltak olyan mozdonyok, amelyekkel „kocsikázhattak” a vendégek, és a különleges élményért sorok álltak egy-egy előtt, a sínbiciklivel vagy kézihajtánnyal pedig vízi- és városnéző bicikli módjára – amit általában együtt teker a család – tehettek meg a bátrabbak pár métert a sínen oda-vissza. Azért akadt, és időnként el is kelt a segítség.
Időutazás: régi mozdonyok, elegáns vasúti kocsik
– Nagyon érdekelt a vasúti Múzeumok Éjszakája, eddig még nem tudtam eljönni, szerencsére most nem dolgozom, nem vagyok szolgálatban, végre jöhettem. Mindent megnéztem, nagyon tetszik, újra gyereknek érzem magam – mondta Bálint Sándor, aki „kapun belüli”, jegypénztáros az Indóház téri nagyállomáson.
Ahogy Sándor is érzékeltette: időutazáson vettünk részt. A negyvenes korosztálynak, de még inkább az ötveneseknek és az idősebbeknek az, amit láthattak, az életük része volt, utaztak a régi szerelvényekkel, és őriznek emlékeket mozdonyokról, vasúti kocsikról, melyek már valóban múzeumi tárgynak számítanak.
– Ugye, milyen szép az a nagy piros mozdony, Szergejnek nevezték, a másik mellette a Csörgő – mutatta egy apuka csillogó szemű csemetéjének.
Érdekes, hogy ezek az öreg „csotrogányok” mindenkit elvarázsolnak, valamiért közel érezzük magunkhoz őket, talán inkább a fiúk, mint a lányok, bár a szombati Múzeumok Éjszakája cáfolta ezt a tételt.
A „felnőtt gyerekek”
Az sem igaz, hogy csak a gyerekeket nyűgözte le a látvány, valamint az, hogy olyan mozdonyokba, vagonokba mászhattak fel, amelyeket korábban még fényképen sem láttak. A felnőttek között is voltak gyerekek: fényképezőgéppel érkeztek, és amit csak tudtak, lefotóztak és videóra vettek, megörökítették a különleges időutazás szinte minden pillanatát.
Ígérem, jövőre újra „jegyet váltok” – az idézőjelet az indokolja, hogy minden program ingyenes volt – a vasút Múzeumok Éjszakáján induló járatára.”
Eredeti írás: Imre Péter
Fotó forrása: delmagyar.hu
















