Nagy István 
Emlékeznek Madách szavaira Az Ember tragédiájában? A drámában a „néptömeg” gyakorlatilag azt mondja, hogy nem kellenek törvények, szabályok, a forradalom mindenre feljogosít. „Hisz aki gyanús, Már bűnös is, megbélyegezte a Népérzület”.
Észrevették a Tisza rendkívül agyafúrt és embertelen módszerét? Nyilvánosan megvádolnak vezetőket az állami, a kulturális, a gazdasági életben és biztatják az embereket, hogy direkt erre a célra létesített vonalon jelentsék az államnak, amit tudnak róluk. Más esetben leváltanak első embereket és biztatják a szakszervezeteket, az üzemi tanácsokat, hogy adják elő valós vagy nem valós sérelmeiket. Forradalom, illetve, pardon, rendszerváltás van, érvényesüljön a „népérzület”!
A módszer hatásos. Mindenki szeretne előbbre lépni, de legalább megőrizni a saját szemétdombját. Gyerünk, öntsük rá a világra 16 év sérelmeit. A végére akár egy jó kis vádirat is kikerekedhet belőle, de ha nem, akkor is meg lehet hurcolni bárkit, bárki életét ketté lehet törni.
Az embereket gyakran a legalantasabb érzések vezérlik: a káröröm, a bosszúállás, a „gyönyörködés” mások lejáratásában, szenvedésében, kínzásában, sőt kivégzésében. És a módszer se bonyolult: egy kis besúgás, egy feljelentés, vagy ahogy „A tanúból” tudjuk „egy komoly, névtelen feljelentés. géppel írva”. S már is megy a demokrácia a maga útján.
Még 1976-ban hangzott el a rádióban Szilágyi György félelmetesen őszinte verse: „Hanyas vagy?” „Itt egyszer az életben mindenkinek kihúzták a politikai nyerőszámát. Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével. Itt a leszámolóval is leszámoltak. Ez egy kis ország. Olyan, mint egy nagy család. Ebben a városban több feljelentés futott be a Gestapóhoz, mint a többi európai nagyvárosban együttvéve!” Rólunk szól, magyarokról, emberekről.
A néppel el kell hitetni, hogy ő „köz.” „A valódi és független közmédia minden magyar közös ügye” – mondják. Hát nem gyönyörű? Ezentúl te, a nép, azaz a „köz” fogod eldönteni, hogy milyen filmek legyenek. Te döntesz arról, hogy a híradó az oroszokat támogassa vagy az ukránokat, a fiú-lány szerelmet népszerűsítse, vagy a fiú-fiú, lány-lány vagy netán más cizelláltabb párkapcsolatokat. Mivel a „köznek” több tagja van, nyilván szavazni fogunk, és az egész rohadtul átlátható lesz. Na, most, ahogy gyerekkoromban mondták, ennél a pillanatnál ébredsz fel, mert a bilibe lóg a kezed.
A diktatúra legfélelmetesebb eszköze nem a rendőrség, Még csak nem is az alkotmányvédelem, ahogyan manapság a belső politikai elhárítást nevezik. Ezek csak akkor működnek, ha az emberek félnek tőlük, illetve van bennük készség az együttműködésre.
A Gestapo azért működött jól, mert tömegeket tudott besúgóvá tenni. Tömegekkel tudta elhitetni, hogy ezzel a birodalom, a nemzet érdekeit szolgálják. És mivel ezt tömegek tudták, tömegek féltek is tőle.
A Tisza-kormány totális tisztogatást hajt végre. Az emberek legaljasabb tulajdonságaira építik a diktatúrát.
Intézményi vizsgálatokat, szigorú átvilágításokat hirdetnek, például a Magyar Kultúráért Alapítványnál. Az átvilágításhoz partnerek, tanúk kellenek. Olyan dühös és sértett emberek, mint maga a kormány feje. De mindjárt meglengetik a mézes madzagot is: „rendezik a közgyűjteményi dolgozók jövedelmi viszonyait.”
A színészek, a kultúra más munkásai máris egymás torkának estek. A kormány pedig hülyít mindenkit, mondván „a jövőben politikai lojalitás helyett szakmai szempontokra, átláthatóságra és a szektor szereplőivel folytatott valódi párbeszédre építik a kulturális kormányzást.”
Vagy itt van az ügynökakta-ügy. Tessék mondani, kit fognak leleplezni? A szocialista rendszer államát? Arról már mindenki mindent tud. Akkor tehát azokat kell leleplezni, akik besúgtak valakiket. Kiket igyekezett beszervezni az állambiztonság? Nyilván nem a Május 1 Ruhagyár varrónőjét vagy a Ganz-MÁVAG lakatosát. Írókat, jogászokat, értelmiségieket, a külkervállalatok jól kereső embereit próbálták rábírni.
Ezek egy része ma is itt él. Mások már nem élnek, de gyermekeik, unokáik nagyon is jól élnek, sőt magas tisztséget is betöltethetnek. Az ügynökakták közlése nem a demokrácia eszköze, hanem az értelmiségi elit egymás közötti undorító harca.
A Tisza-kormány diktatúrát épít, nem demokráciát. Tisztelet helyett megalázza a népet, saját játékszerévé teszi. Bizalom helyett félelmet, segítség helyett kiszolgáltatottságot teremt. A köz, a nép mind-mind csak látszat. A valóság a bosszú, a leszámolás vágya.
A diktatúra ott kezdődik, hogy az emberek félni kezdenek. A demokrácia nem azt jelenti, hogy mindent szabad. Azt jelenti, hogy ha betartok bizonyos játékszabályokat, nem kell félnem. Nem félek a rendőrtől, a bíróságtól, az önkormányzattól, a sajtótól, a közösségi oldaloktól. Nem félek, mert tudom, hogy a játékszabályokat ők is betartják. A demokrácia jelenti azt is, hogy ha sérelem ér a fentiek részéről, számíthatok valaki érdemi védelmére és segítségére.
Ne féljünk, maradjunk emberek! Egyetlen diktatúra sem örök!
About the Author
Kós Zoltán 