Kós Zoltán 
Az aszály elleni küzdelem ma már nem kizárólag az öntözésről szól, hanem arról is, hogy a lehulló esővíz mennyi ideig marad a földben. Forrás: Agrárszektor.hu
„Az egyre gyakoribb hőhullámok és a csapadékhiány miatt a gazdálkodók számára kulcskérdéssé vált, hogyan őrizhető meg a talaj nedvessége. Az aszály elleni küzdelem ma már nem kizárólag az öntözésről szól, hanem arról is, hogy a lehulló esővíz mennyi ideig marad a földben. A szakemberek szerint a talaj állapota, a vízmegtartás és a megfelelő gazdálkodási gyakorlatok jelenthetik a hosszú távú alkalmazkodás alapját.
A zalai gazdák már az idei szezonban is megtapasztalták, milyen gyorsan súlyosbodhat a csapadékhiány. Lapunk korábban is beszámolt arról, hogy a kukorica és más szántóföldi kultúrák fejlődését jelentősen visszavethette az aszály, miközben a szakemberek egyre gyakrabban hangsúlyozzák a megelőzés szerepét. Az aszály elleni küzdelem ugyanis jóval a nyári hőség előtt elkezdődik, mégpedig a talaj állapotának javításával.
Az aszály elleni küzdelem a talajban kezdődik
A szélsőséges időjárás miatt ma már nemcsak az számít, mennyi csapadék hullik, hanem az is, hogy a talaj egyáltalán képes-e befogadni és megőrizni azt. Egy jó szerkezetű, szerves anyagban gazdag talaj sokkal több vizet képes eltárolni, így a növények hosszabb ideig juthatnak nedvességhez a száraz időszakokban.
A talajmegújító gazdálkodásról szóló szakmai ajánlások közül több is arra hívja fel a figyelmet, hogy az aszályhoz való alkalmazkodás jóval összetettebb feladat, mint az öntözés fejlesztése. Cikkünkben többek között a Talajmegújító Mezőgazdaság (TMMG) szakmai hírlevelében megjelent, Kökény Attila által jegyzett összefoglaló, valamint Gubacsi Attila Zoltán tájépítész és kertészmérnök szakmai írása alapján mutatjuk be azokat a módszereket, amelyek hosszabb távon javíthatják a talaj vízgazdálkodását.
A talaj állapotát számos tényező befolyásolja.
A földigiliszták, a talajban élő mikroorganizmusok, a növények gyökérzete és a megfelelő mennyiségű szerves anyag együtt alakítják ki azt a morzsalékos szerkezetet, amely elősegíti a csapadék beszivárgását.
Ha a talaj tömörödött vagy a felszíne lecserepesedik, a víz könnyebben elfolyik, mielőtt a gyökérzónába jutna.
Egy ásó is sok mindent elárul a földről
A talaj állapotának felméréséhez nem feltétlenül van szükség bonyolult műszerekre. Ugyanis egy egyszerű ásópróba is megmutathatja, milyen mélyre hatolnak a gyökerek, található-e tömörödött réteg, illetve mennyire élő és morzsalékos a talaj szerkezete.
A szakemberek szerint érdemes rendszeresen ellenőrizni a föld állapotát, mert ugyanazon gazdaság különböző táblái között is jelentős eltérések lehetnek. Ez segíthet eldönteni, hogy valóban szükség van-e talajművelésre vagy más beavatkozásra.
A takart talaj lassabban szárad ki
A csupasz talaj a nyári forróságban gyorsan felmelegszik, ezért a nedvesség is hamarabb elpárolog belőle. A növényi maradványok, a mulcs vagy a takarónövények ezzel szemben árnyékolják a felszínt, csökkentik a párolgást és mérséklik a hőingadozást.
Németh Benjámin zalai kertművész, tájépítész korábbi cikkeinkben már többször említette, hogy a probléma gyökere jóval mélyebben van, mint ami szemmel látható. Az elmúlt évtizedek kertészeti gyakorlata, a túlzott ásás, kapálás és a kopárra takarított udvarok szemlélete sok helyen tönkretette a föld természetes szerkezetét.
A megfelelő talajtakarás nemcsak a vízveszteséget csökkenti, hanem tompítja a nagy intenzitású záporok romboló hatását is. Így a csapadék nagyobb része a talajba juthat, ahelyett, hogy a felszínen lefolyna.
Nem létezik mindenhová tökéletes szárazságtűrő növény
A szakemberek szerint gyakran félrevezető azt keresni, melyik növény „bírja legjobban” a szárazságot. Egy faj teljesítményét ugyanis legalább annyira meghatározza a termőhely, mint a saját adottságai. Vagyis
nem mindegy, hogy a saját termőterületünk, kertünk talaja milyen minőségű, ahová az adott, elvileg szárazságtűrő növényt ültetjük.
A talaj szerkezete, a vízellátottság, a környező növényzet és a helyi mikroklíma együtt alakítják ki azt a környezetet, amelyben egy növény hosszú távon is életképes maradhat. Emiatt egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a természetközeli megoldások, amelyek nem egy-egy növényre, hanem az egész élőhely működésére építenek.
A víz megtartása a jövő egyik legfontosabb feladata
A klímaváltozás miatt várhatóan egyre gyakoribbá válnak a hosszabb száraz időszakok és a rövid, intenzív záporok, viharok. Ezért a gazdálkodásban és a kiskertekben is egyre fontosabbá válik a csapadék helyben tartása.
Ebbe beletartozhatnak a talajkímélő művelési módok, a változatos vetésforgó, a takarónövények alkalmazása vagy akár a kisebb vízvisszatartó megoldások is. A szakemberek szerint az alkalmazkodás kulcsa nem egyetlen technológiában rejlik, hanem abban, hogy a talajt, a növényzetet és a vízgazdálkodást egymással összefüggő rendszerként kezeljük.”
Eredeti írás: Keszán-Dopita Tünde
Fotó forrása: zaol.hu
Videó az eredeti írás alatt.
About the Author
