Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Leszoktunk a gondolkodásról. És ez azoknak a Nyugatról érkező szellemi, ideológiai folyamatoknak köszönhető, például az eltörléskultúrának, ami elért hozzánk is, annak ellenére, hogy az Orbán-kormány mindent megtett ellene. Ilyen a világ – mondta a Demokratának Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke.
– Hová tűnt a hazai baloldal? Alig hallani felőle…
– Pedig itt vagyunk, létezik, működik a Magyar Munkáspárt. Mi azt a formációt, pártot tekintjük baloldalinak, amely küzd a tőke, a pénz uralma, illetve a kapitalizmus ellen. Azokat, amelyek bármily formában is, de megbékülnek, kiegyeznek a pénz és a tőke uralmával, nem tekintjük baloldalinak. Több ilyen is porondra lépett a hazai politikai életben, elég, ha csak az MSZP-t és a DK-t említem. Nem véletlen, hogy mindkettő kidőlt a küzdelemből.
– A Munkáspárt sosem jutott be az Országgyűlésbe. Nem frusztrálja ez a vezetőit és a tagjait?
– Nem csak a parlament padsoraiban lehet politizálni. Emlékszem a 2002 és 2004 közötti időszakra, amikor népszavazást kezdeményeztünk a kórházak privatizációja ellen. Kiharcoltuk a népszavazást, a mai napig nem adták el őket. De hasonlóan léptünk fel akkor is, amikor láttuk, hogy miként növekedik a háborús veszély Magyarországot illetően. Kimentünk az utcára, és igyekeztünk meggyőzni az embereket, hogy a magyaroknak fel kell lépniük a béke érdekében.
– Orbán Viktor a Fidesz 2001-es szegedi kongresszusán saját pártját is meglepte azzal, amikor bejelentette, hogy a párt ezentúl a baloldali értékekre is koncentrál, mert az MSZP úgysem teszi meg. Kovács László mellett ön is felháborodott ezen a nyilatkozaton?
– Tisztázni kell, hogy a Fidesz sosem volt baloldali párt, sosem küzdött a tőke hatalma ellen. Felismerte azonban 2010-ben, hogy az MSZP–SZDSZ, ez az alapvetően liberális koalíció tönkreteszi az országot és a magyar embereket. A szavazók megszenvedték a liberális kormány politikáját, és ha ez így marad, kimennek az utcára. Adni kell a népnek, amíg kér, gondolhatta Orbán Viktor, és adott is. Méghozzá abból, amit különböző formákban elvett a nagytőkétől és a multiktól.
– Beigazolódott a felháborodott Kovács László félelme? A Fidesz kiénekelte a sajtot az MSZP szájából?
– Mit tehetett volna az MSZP? Ki tiltakozna a rezsicsökkentés, az adócsökkentés, családi támogatások, a stratégiai szolgáltatórendszerek visszavásárlása, a munkahelyek számának növelése ellen? Ezek jó dolgok, sikeres lépések voltak a Fidesztől.
– Régi, magukat egykor baloldalinak valló emberek szeretnének visszakerülni a hatalom magasabb szféráiba, elég, ha Lengyel Lászlót, Kéri Lászlót említjük. Iszonyú energiával támadták a nemzeti kormányt a kampányban, de vajon mi maradt az egykori baloldaliságukból?
– Már idejekorán az SZDSZ hatása alá kerültek, az pedig nem baloldali, hanem liberális volt. Az MSZP-ben a kezdet kezdetén még létezett egy határozottan baloldali vonal, de a párt vezetése liberálissá vált. Horn Gyula azzal ütötte be az egyik utolsó szöget az MSZP koporsójába, hogy koalícióra lépett az SZDSZ-szel, sőt, idővel át is engedte a politika irányítását a szabad demokratáknak. Ennek a folyamatnak a végét éljük napjainkban, ebbe fulladt bele a szocialista párt.
– A közvélemény jó része úgy érzi, előbb-utóbb a Munkáspárt is leteszi a fegyvert…
– Szó sincs róla! A mostani választás is megmutatta, hogy van igény a baloldalra, de az álbaloldalra senkinek sincs szüksége. A Munkáspárt és a Szolidaritás Pártja együttműködése 106 egyéni választókerületből 58-ban tudott egyéni jelöltet állítani. Él az a hazafias választói akarat, amely szembeszegül a gazdagok, a pénz uralmával. És küzd az ellen, hogy az EU gyarmatnak tekintse az országunkat, hogy a multinacionális tőke kizsákmányolja hazánkat. A Munkáspárt nemzeti, baloldali párt. Ez a jövő útja számunkra.
– Nevezhető-e bármilyen formában baloldalinak a Tisza? Hangzatos egalitáriánus kijelentéseket tett már a kampány idején is, a vagyonvisszaszerzés pedig tipikus plebejus bosszúnak tűnik…
– A Tisza egy made in EU párt. Nem itt találták ki, nem itt született, nem itt rakták össze, hanem Brüsszelben. Semmiféle politikai, ideológiai identitása sincs. Balos szlogenek? Minden elemet felhasznál, amit a maga szemszögéből hasznosnak tekint a hatalom megőrzésére. Ők nem akarják elvenni a gazdagoktól a vagyont, amit tesznek, az vagyoncsere, vagyonátcsoportosítás az egyik gazdag rétegtől a másikhoz, persze a demokratizálás álságos jelszavával.
– Ha már jelszó, az egyik hatásos Tisza-ígéret a gazdaságokat megsarcoló vagyonadó bevetése volt…
– Egyszeri vagyonadót mi is javasoltunk korábban. Amiről azonban a Tisza beszélt, abból nem lesz semmi. Botka László, Szeged akkor még fiatal szocialista polgármestere azt mondta a vagyonadó kapcsán: fizessenek a gazdagok! Főnöke, Gyurcsány Ferenc rögtön meg is szólalt, mondván, a Laci nincs még kellően kiiskolázva a fontos dolgok ügyében. Világos, hogy a Tisza vagyonadóját is végső soron a szegény ember fizeti majd meg, nem a gazdag.
– Ön szerint miként tudott kétharmados győzelmet aratni a Tisza?

– Például a félrevezető kommunikációjával, illetve a szavazók tájékozatlanságával. Őszintén el kellene mondani végre a társadalomnak, hogy a Tiszát a Nyugat hozta ide. Nagy energiát fektetve a műveletbe, mert ilyen példátlanul aktív külföldi beavatkozást még nem tapasztalhattak a választók. Ez egy új eszköz. Olyan, mint a drónok az orosz–ukrán háborúban. Az oroszok először csak tehetetlenül nézték, mik is azok az gépek, amelyek tankjaikat, teherautóikat pusztítják, hirtelen feltűnve a levegőben. A Tisza egy politikai drón. Fölénk küldték, a Fideszben pedig, akárcsak az oroszok az elején, ma sem tudják, mit tegyenek a drón ellen.
– A Tisza mégiscsak tömegeket mozgatott meg…
– Mert alattomos módon, az emberek legalpáribb ösztöneire játszik ma is, a legmocskosabb reflexeket hozza elő belőlük, amikor egymás feljelentésére buzdítja őket, de a fizikai fellépést sem tarja kizártnak, amikor a táborát nekiugrasztja a politikai ellenfélének. Tényleg ilyenek lennének az emberek? Amikor Korvin Ottót kivégezték 1919-ben, Pesten jegyet árultak a nagy eseményre. Az érzések, ösztönök hatalma tombolt, nem a gondolatoké, nem a racionalitásé, amikor a többség a Tiszára szavazott.
– Akkor hát nem létezik az a magyar sajátosság, amely mindig a józan belátásra és a szélsőségek elkerülésére indít bennünket?
– Leszoktunk a gondolkodásról. És ez azoknak a Nyugatról érkező szellemi, ideológiai folyamatoknak köszönhető, például az eltörléskultúrának, ami elért hozzánk is, annak ellenére, hogy az Orbán-kormány mindent megtett ellene. Ilyen a világ. Persze többször is hibázott a Fidesz, elfáradt a párt, hiába hangsúlyozta például a háborús veszélyt, az emberek ezt nem értették meg. Nyitni kellett volna, megérteni, hogy a béke védelme nem csak a Fidesz, azaz a konzervatív erők feladata és küldetése. Hiába jeleztük, hogy a Munkáspárt is a béke mellett érvel, még a rádióba sem engedtek be bennünket. Pláne a tévébe! Amit a Tisza művel, az fasiszta diktatúra. Össze kell fogni ellene, a nemzet függetlenségét csak széles fronton lehet megvédeni.
– Kormányoznak? Vagy amit látunk, az csupán a káosz változata?
– A pártot az unió liberális körei gründolták. És be is programozták. Ennek a programnak az a lényege, hogy Magyarország álljon be az egységes brüsszeli frontba. Svédországtól a Balkánig húzódik ez a vonal, amely ma már közel azonosan látja az EU szerepét és feladatait például Ukrajna támogatásában és az oroszok elleni háború előkészítésében. Orbán nem állt be ebbe a frontba, a Tisza ott van benne. Innentől persze újra elkezdődik Magyarországon a multik gazdasági uralma, a németek dominanciájával. Hitler katonákat küldött ide, a mai német vezetés viszont nem tankokkal, hanem az euróval hengereli le majd az országot.
– Találgatás, sőt kisebbfajta vita is zajlik a jobboldalon akörül, hogy mit szól Brüsszel Magyar Péter szélsőségesnek mondható lépéseihez… Számít ez valamit?
– Semmit. A fő kérdésekben való engedelmesség a fontos, amúgy elnézik, hogy úgy bohóckodjon a kormány, úgy álljon bosszút az ellenfelein, ahogy akar. Nincs itt most jogállamisági kifogás, nincs semmilyen korlát e tekintetben. Ki figyel erre Németországban? Ott úgy vannak vele, ha ölik egymást a magyarok, hát hadd öljék. Eltűrték ezt már a lengyeleknél is. Akkor kezdőnek majd a bajok, amikor már nem lesz több dinnyeföld. Azaz nem lesz mit szétosztani a Tisza elitjén belül.
– Ez elegendő lenne az összeomláshoz?

– Nem, de van itt más is. Például az, hogy komoly problémákkal kerül szembe a kormány. Teszem azt, Paks II. helyzetével. Ez nem játék, ez nem ideológiai kérdés. Helyette a szélerőműveket erőltetik, noha a Kárpát-medence alapvetően szélvédett hely. Aztán ellenezhetik az orosz gáz importját, de évi hétmilliárd köbmétert hozunk be tőlük, másfél évig él még ez a szerződés. Ennyi idő alatt kellene kitalálni, hogy honnan jöjjön be ennyi gáz majd azután. Vagy itt az oktatás ügye, amelyben óriási mellébeszélés folyik. Nem arra törekszik a Tisza, hogy minél többet tudjon a magyar gyerek, hanem arra, hogy a liberális pedagógus jól érezze magát az iskolában. Többet tudni, ez a versenyképesség záloga. A kínai iskola eleve arra törekszik, hogy felkészítse a gyereket a civilizációs közdelemre.
– Ez a kínai siker kulcsa?
– Az egy másik világ. Ahol nagy szerepe van a gazdasági magánszektornak, de a vezetés éberen ügyel arra, hogy a milliárdosokból sose legyenek politikusok, és a politikusokból se milliárdosok. A Tisza hamarosan szembekerül a nemzetközi politika korlátaival. Kiszolgálja a Nyugatot, de rádöbben arra, hogy a visegrádiak nem tisztelik a magyarok érdekeit, a lengyelek pedig eleve be akarnak vinni bennünket egy Oroszország elleni háborúba.
– Vajon milyen nemzetközi politikát akar folytatni a Tisza? Hogyan illeszkedik majd a világpolitika terébe?
– Több pilléren álló külpolitika a magyar történelem hagyományos pozíciója. Hidakat kell építenünk, a keleti nyitás jó kezdeményezés volt, folytatni kellett volna, nem kritizálni, Brüsszel parancsára. A külügyminiszter asszony első lépéseként berángatta a Bem térre az orosz nagykövetet. Egy állítólagos orosz drón miatt, amelynek az alkatrészei Kárpátalja területére estek. Éppenséggel lettek volna ennél fontosabb problémák is. Aztán úgy tesznek, mintha barátkoznának Kínával, miközben követelik a Belgrád–Budapest vasútvonalra vonatkozó szerződés titkos részleteinek átadását. A kínaikat akarják leleplezni ezzel? Ha a konzervatív kormánynak akar vele nekirontani, ahhoz nem kellene rátámadni a kínai félre. Arról persze nem beszélnek, hogy az ukránok becsapták őket, az állítólagos ukrán–magyar megállapodás dokumentumait még nem látta senki.
– Mit kezd majd a Tisza Amerikával?
– Szerintem Orbán Viktor helyesen indult el a kapcsolatépítés terén, de túlbecsülte Donald Trump lehetőségeit. Olyan szintű, intenzív amerikai–magyar együttműködés, mint amilyet Orbán remélt, sosem volt és nem is lesz. Az viszont furcsa, hogy a választás után pár nappal máris itt termett a NATO főparancsnoka, egy amerikai tábornok. Úgy látom, nem katonákat vagy fegyvert kérnek egy Oroszország elleni háborúba, hanem felvonulási területet, vasúti kapacitást, szállítási infrastruktúrát és egészségügyi bázisokat.
– Baj van, riogat a Tisza, romokban a gazdaság, mondja Magyar Péter. És hozzáteszi, hogy csak a privatizáció oldja meg a gondokat… Így akarják eladni a közvéleménynek szükséges rosszként a stratégiailag fontos magyar vagyonelemek, például Ferihegy magánosítását…
– Tessék bemenni bármelyik szupermarketbe. Tele bevásárlókocsikat tologatnak az emberek, van pénzük, fogyasztanak. Romokban a gazdaság? Azt kellett volna nézni a választáson is, hogy honnan jött és meddig jutott a Fidesz. Sok mindenben lépett előbbre, sok mindent tett jobbá. Amit állami tulajba vettek, azt most eladja a Tisza. Pedig a hazai tulajdon jelentette a rezsivédelem alapját is. Most mindent eladnak, akárcsak Horn Gyula idejében.
– Mire számít, mit hoz a holnap?
– Igyekeznek a társadalom fejére ütni mindennel. Széles egyeztetést, vitát emlegetnek, de valójában nincs vita, semmi sincs, öt nap alatt zajlik le az úgynevezett társadalmi konzultáció… Duplán verik át a népet.
Címlap és belső fotó: Demokrata/Vermes Tibor
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
