szerkeszto 
Az 1989–90-es rendszerváltás és a 2026-os kormányváltás közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. 1989–90-ben a szocializmust buktatták meg és teremtettek helyette kapitalizmust. A nép kikerült a hatalomból. A társadalmi tulajdont felváltotta a tőkés magántulajdon.
2026-ban nem váltották le a kapitalizmust. Modellváltás történt. A tőkésosztály egyik csoportjától elvette a hatalmat a tőkésosztály másik csoportja. Az államkapitalista modellt felváltotta a liberális modell. A nép nem került vissza a hatalomba és a magántulajdon maradt továbbra is az uralkodó.
A két esemény azonban mégis egy folyamat részét képezi:
1989–90 a szocializmus megbuktatása.
1990–94 (Antall József kormánya) a tőkés rendszer alapjainak lerakása.
1994–98 (Horn Gyula kormánya) a kapitalizmus stabilizálása, a liberális erők győzelme.
1998–2002 (az első Orbán-kormány) belépés a NATO-ba, kísérlet a konzervatív nemzeti út kialakítására.
2002–2010 (Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok) belépés az EU-ba, a liberális út győzelme és kudarca.
2010–2026 (Orbán-kormányok) a konzervatív út sikere, kísérlet a saját nemzeti modellre.
2026 (Magyar Péter) visszatérés a liberális útra, kísérlet a liberális út, a nyugati alárendeltség véglegesítésére.
1989-ben a liberálisok nem tudták azonnal a liberális modellt bevezetni. Fel kellett számolni a szocializmus maradványait, és ki kellett egyezni a nemzeti vonallal. A liberálisok most láttak lehetőséget arra, hogy végleg leszámoljanak a nemzeti úttal és beolvasszák Magyarországot a liberális Európába.
A korszakok közötti párhuzamok kimutathatóak. Tanulságos, félelmetes, mondhatni halálos párhuzamok.
Lefejezni az ellenfelet!
1989-ig Magyarország meghatározó politikai ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) volt. A rendszerváltás egyik feladata az volt, hogy az MSZMP-t eltávolítsa a hatalomból és a hatalom kerüljön a tőkés pártok kezébe. Normális körülmények között ehhez elég lett volna egy parlamenti választás.
A valóságban nem ez történt. A tőkés ellenzék és nyugati támogatóik tudták, hogy egy normális választáson a tőkés pártok nem tudják legyőzni a nagy erővel és tapasztalatokkal rendelkező MSZMP-t. Ezért az MSZMP-t még a választások előtt meg kellett gyengíteni.
A tőkés erők kihasználták az MSZMP belső ellentéteit. Az ellenzék kívülről támadta az MSZMP-t, az úgynevezett reformkörök pedig belülről rombolták a pártot.
A Duna-gate botránnyal megakadályozták, hogy az MSZMP befolyása alatt álló állambiztonsági szervek megvédjék a szocialista rendszert. A Magyar Néphadsereg vezetése elleni ellenzéki támadásokkal elérték azt, hogy a hadsereg semleges maradjon a választásokon.
1989 októberében azt is elérték, hogy az MSZMP feloszlassa önmagát és létrejöjjön a rendszerváltást alapvetően támogató Magyar Szocialista Párt (MSZP). Az MSZP elvesztette az 1990 tavaszi választást, győztek a tőkés pártok.
A tőkés erők azonban nem csak győzni akartak, hanem megakadályozni, hogy 1990 tavasza után az MSZMP vagy az MSZP körül létrejöjjön egy erős, tőkeellenes ellenzéki erő. Így is történt.
Ennek egyik eszköze az a törvény volt, amely megtiltotta a politikai pártok tevékenységét a munkahelyeken. Az MSZMP ereje a munkahelyeken volt, ezt elvették tőle. Ebbe az irányba hatott, hogy bizonyos szakmák képviselői, köztük bírók, rendőrök, katonák nem lehettek pártok tagjai. Ilyen rendelkezés az EU-ban nem volt általános szabály, nálunk mégis megtették.
Mi történik 2026-ban? A liberális ellenzék ezúttal is két célt tűzött ki maga elé, egyrészt legyőzni a Fideszt a választásokon, másrészt szétverni a Fideszt, megakadályozni, hogy új, antiliberális nemzeti ellenzéki erővé váljon.
A választásokon a Tisza Párt politikai drónként jelent meg. Olyan területeken és olyan eszközökkel támadta a Fideszt, amelyekre az nem volt felkészülve.
Magyar Péter a kampányban nyilvánosan megfenyegette a bírókat, a nemzetbiztonsági szervek, a rendőrség vezetőit. Ezzel elérték, hogy ezek a szervek nem leplezték le az EU nyilvánvaló beavatkozását a választásokba. Nem leplezték le azt sem, hogy ki és hogyan finanszírozza a Tiszát. Ez fontos lett volna, hiszen ez nem a demokrácia kérdése, hanem a függetlenség ügye.
Az Orbán-kormány képtelen volt a nemzetbiztonsági szervekkel védeni az ország függetlenségét.
Az április óta hozott törvényekkel a Fidesz embereit fejezik le, illetve akadályozzák további tevékenységüket. A Tisza-kormány minden állami intézmény vezetőjét leváltotta. A többieket megfélemlítette vagy rábírta őket, hogy álljanak át a Tisza oldalára. Törvényt hoztak arról, hogy egy ember csak három alkalommal lehet parlamenti képviselő és a korábbi ciklusok is beszámítanak. Ezzel a Fidesz vezető embereinek zömét kizárták.
Ilyen helyzetben nem lehet tudni, hogy a Fidesz képes-e egy frontba terelni a szuverenitásért aggódó erőket. Sőt, akarja-e egyáltalán?
Szabad utat engedni a nyugati tőkének!
A rendszerváltás azt is jelentette, hogy a termelőeszközök, a gyárak, a bankok, a média magántulajdonba kerültek.
1989-ben még nem volt magyar tőkésosztály, amely képes lett volna megvenni a gyárak többségét. Erre csak a külföldi tőke volt képes. Az Antall-kormány engedte, hogy a külföldi tőke megvegye a magyar gyárakat, bankokat. A Horn-kormány pedig már eleve a magyar tulajdon tömeges kiárusítását vitte végbe.
A nyugati tőke támogatta a tőkés rendszerváltást és cserébe elvárta, hogy megszerezhesse a magyar gazdaság színe-javát. A nyugati tőke kész volt Magyarországot integrálni az európai birodalomba, azaz az EU-ba, de előbb mindentől meg kellett szabadítani, ami erőt adott Magyarországnak, a magyar mezőgazdaságtól kezdve az orosz piacokig.
A Medgyessy-kormány, majd a Gyurcsány-kormány nem tudta megvalósítani a liberális Nyugat egyik fő követelését. Nem tudta privatizálni és nyugati kézbe adni a magyar állami egészségügyet.
2010 után az Orbán-kormány ismét magyar tulajdonba vette az energiaszolgáltatást, a vízműveket, a bankok zömét, majd számos adóintézkedéssel korlátozta a multinacionális tőke tevékenységét. Az államkapitalista politikájával pedig olyan erős magyar vállalatokat teremtett, mint a MOL vagy az OTP, melyek konkurenciát jelentettek a nyugati tőkének.
Az I-re a pontot azt tette fel, hogy az Oroszországgal való együttműködéssel szilárd energiahátteret teremtett a magyar tőkének. A Kínával való kapcsolattal pedig az EU-tól független piacot szerzett. Az Orbán-kormány nemzetpolitikája sem tetszett a multiknak, mivel a magyar vállalatok a nemzetpolitika címen olyan kedvezményekhez jutottak a környező országok piacain, amelyek rontották a nyugati tőke esélyeit.
Nézzük a párhuzamot 2026-tal! A Tisza Párt a nyugati tőke terméke. Ők találtak ki, ők finanszírozták, és ők mondják meg, hogy mit tegyen a Tisza-kormány.
A Nyugat igyekszik felszámolni a magyar konkurenciát, köztük olyanokat, mint a MOL, az OTP, a magyar hadiipar. Ennek eszköze lehet az említett cégek megszerzése.
A magyar energiapiac feletti teljes uralom megszerzését szolgálja a Paks 1 és Paks 2 elleni nyugati támadás. Ebben vélhetően egyetértés van az EU és az USA között. Nem kell paksi atomerőmű! Vegye meg Magyarország az USA minierőműveit, a németek szélkerekeit!
A vasutat fel kell készíteni arra, hogy 2031-ben életbe lép az EU rendelkezése a közlekedés liberalizálásáról. Ha Magyarország ma bevásárol német mozdonyokból, 2031 után a német tőkének erre már nem kell pénzt adnia. Nem kétséges, hogy liberalizáció címén az erősebb Nyugat fogja a magyar vasúti közlekedést megszerezni.
Az egészségügy továbbra is vonzó falat a Nyugat számára. A Tisza-kormánytól azt várják, hogy a nyilvánvaló anomáliákat számolja fel, takarítsa el a szemetet és teremtse meg az egészségügy privatizációjának jogi és politikai feltételeit. Ennek része a nyugatról importálható egészségbiztosítási rendszer bevezetése.
A magyar nemzeti tőke elfojtása lehetővé teszi, hogy a nyugati tőke visszajöjjön azokba az ágazatokba, ahonnan az Orbán-kormány alatt kiszorult. Jöjjenek például ismét a nyugati építőipari cégek!
A nyugati tőke tisztában van azzal, hogy a magyar vállalkozások tönkretétele jelentős munkanélküliséget válthat ki Magyarországon. Pont ezt akarják! Szakképzett magyar munkaerőre szükség van nyugaton. A nyugati kórházak egy részének orvosszükségletét már most is Magyarország látja el. De szükség van képzett szakmunkásokra, mérnökökre és sok mindenki másra.
A képzett munkaerő, köztük az értelmiség elvándorlása a nemzeti erőket is megfosztja lehetséges társadalmi bázisuktól.
Nyugatbarát vezetőket az ország élére!
Minden rendszerváltás kulcskérdése, hogy a hatalomra kerülő új rendszer képes-e olyan vezetőkkel ellátni az államot, az intézményeket, akik hűek az ő alapeszméjükhöz.
1989–90-ben bármi áron, de le kellett váltani a szocialista rendszer állami alkalmazottait. A hozzánemértés hamarosan megmutatkozott. Az első külügyminiszter, Jeszenszky Géza nem diplomata. Történész, és „fő érdeme”, hogy Antall József volt az osztályfőnöke a gimnáziumban. A magyar nagykövetek jelentős része még egy titkos táviratot se tudott írni.
A honvédelmi miniszter, Für Lajos sem volt katona, ő is történész, de nagyon utálta a szocializmust. Belement abba, hogy azonnal leszereljék a tisztikar 24 százalékát. 1990. január 1. és 1991. március 31. között 2922 tiszt és 2529 tiszthelyettes, összesen 5447 hivatásos katona került ki a Magyar Honvédség kötelékéből.
1990-ben is voltak átállók. A hadsereg parancsnoka Lőrincz Kálmán vezérezredes lett, a korábbi Magyar Néphadsereg egyik legtehetségesebb tábornoka. Lőrincz vállalta, hogy a rendszerváltó atyák követelését végrehajtja. Lőrincz Kálmánt négy év múlva nyugdíjazták.
A Tisza-kormány feladata már nem az, hogy megszabaduljon a szocializmus híveitől. Ilyenek már nincsenek. A Tisza feladata, hogy az államapparátust olyanokkal töltse fel, akik hajlandók és képesek a multik érdekeit érvényre juttatni. Felejtsék el a magyar nemzeti érdekeket, azonosuljanak az összeurópai és atlanti szempontokkal!
A kormányzat három típusból merít. Egy, a nyugati multicégektől érkező emberek. Kettő, az „átállók”, a korábbi kormányzat szakértői, támogatói. Három, a hozzá nem értő, de a Tiszához hűséges csoport.
A gazdasági és energetikai miniszter, Kapitány István például a Shelltől jött, ismeri az észjárásukat, tudatosan és elkötelezetten képes a multikat pozícióba hozni a magyar gazdasággal szemben.
Orbán Anita külügyminiszter is kijárta a Nyugat, a multik iskoláját. Világos a politikája is: lecövekelni Németország mellett és beolvadni az egységes Európába.
De mihez értenek az államtitkárok és azok helyetteseik? Mondjuk a bozontos hajú Velkey György László államtitkár, aki bölcsész, irodalmár, szociológus? A diplomácia érzékeny műfaj, és szakma is. Ki fogja megvalósítani?
Honnan vesznek 37 új nagykövetet a legfontosabb országokba? Ki képes képviselni Magyarországot Moszkvában vagy Pekingben? Vagy csupa olyan lesz, akitől csak hűséget, és a nyugatbarát politika végrehajtását várják?
Az Orbán-kormány leváltása azért is fontos volt a Nyugatnak, hogy egységes front jöjjön létre Ukrajna támogatásában és az Oroszország elleni felkészülésben. A polgári és katonai hírszerzés vezetőit az első pillanatokban leváltották, de újakat még nem találtak. Olyan vezetőket keresnek, akik azonnal igent mondanak a Nyugat minden parancsára?
Totális uralom az emberek agya felett!
1989–90-ben az első percben megkezdődött a szocializmus szellemi örökségének felszámolása. Az első időszakban a durva módszerek voltak előtérben, jelképek betiltása, utcák átnevezése stb. Később a Fidesz alatt jöttek a mélyebbre ható módszerek, az iskolai oktatás átalakítása, a szocialista korszak mélyreható feldolgozása, alkotmányos tilalmak. Ennek ellenére a szocializmus eszméit nem tudták teljesen kiirtani.
A Fidesz a nemzetpolitikai kampányaival két irányban is csapást igyekezett mérni. Egyrészt, a szocializmus osztályfelfogására, másrészt, a liberalizmus eszméire (individualizmus, LMBTQ stb.). A Fidesz a konzervatív nemzetfelfogása egyszerre épült a durva antikommunizmusra, vallásra, az alkotáshoz kapcsolódó konzervatív értékekre.
A Tisza megmutatta, hogy a Nyugat által megtanított módszerekkel és eszközökkel képes a lakosság jelentős részének totális manipulálására.
A Tisza átütő győzelme és a Nyugat által támogatott mindent elsöprő politikai gyakorlata utat nyithat a liberális kultúra, ideológia, gondolkodás érvényesítése előtt.
Mindez együttvéve képes aláásni mind a szocializmus szellemi értékeit, mind a nemzeti út önálló értékeit. E kettő elvesztése a magyar nemzet független létezésének feladását idézheti elő. A párhuzamok halálos vég felé visznek bennünket. Nem szabad engedni!
About the Author
Nagy István 
